Eötvös Pált, a Népszabadság volt főszerkesztőjét választotta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnökévé a szervezet rendkívüli és tisztújító küldöttgyűlése. A küldöttek 84,2 százaléka támogatta Eötvös Pál jelölését, 7,4 százalék nemmel szavazott személyére és 8,4 százalék tartózkodott. A szövetség legfelső döntéshozó szerve által szombaton módosított alapszabály szerint Eötvös Pál, aki egyedüli jelöltként indult, három évig tölti be a MÚOSZ elnöki tisztét.

Sokan nem értették, hogy Eötvös Pál miért távozik a Népszabadságtól. Néhányan a csökkenő példányszámot emlegették, mások pedig egy jobb kor hajnalát látták az ügyben, feltételezve, hogy a Teller hamisításnak köze van Eötvös távozásához. A fenti hír azonban ezt cáfolni látszik. Magára valamit is adó újságíró társaság nem választ három évre magának hamisítót elnökül. A nyilvánvalóan politikai manipuláció, amit a Népszabadság elkövetett világossá tette, ma is pártsajtóként működnek. A fogalom meggyalázása, hogy ez az Eötvös vezette társaság etikai szabályzatról tárgyalt vasárnap. Köztük és az etika közötti kapcsolatot a hajdú harangöntő tudományával lehet jellemezni. Mi most M. Szabó Imre szerkesztőségünkhöz megküldött, még a megtisztulás - ezek szerint hiú - reményében született írásával reagálunk Eötvös megválasztásának hírére.

Lemondott Eötvös Pál, a Népszabadság főszerkesztője

Teller Ede professzor megnyugodhat odafönn

Mégsem lehet következmények nélkül hamisítani!

Szögezzük le: ebben az írásban nem örvendezik egyik kolléga a másik bukásának. Kiváltképpen azért sem, mert 1970-71-ben a Veszprémben a Napló szerkesztőségében együtt dolgoztak, teljesen kiegyensúlyozott, jó kapcsolatban. Dr. Eötvös Pál akkor a belpolitikai rovatnál dolgozott, annak vezetője volt, e sorok írója pedig a gazdasági rovatban munkatársként vergődött a Pap János féle diktatúrában.. Mert valódi diktatúra volt ez a kádári „puha” diktatúrában a javából. Igaz, ebből a sajátos szocializációjú közegből indult el az a magasba – egészen a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság tagságáig - ívelő karrier, amely szánalmasan és Eötvös Pál számára feltehetőleg fájdalmasan ért véget három és fél évtized után.

Nem is olyan régen még azt írtam ezeken a hasábokon, hogy ez egy következmények nélküli ország, itt egyeseknek mindent szabad. Annak ellenére vetemedtem erre a következtetésre, mert megbízható értesülésem szerint már tavaly a Teller-botrány kirobbanást követően a Népszabadságban többségi tulajdonnal rendelkező svájci kiadó, a Ringier döbbenten fogadta a hamis levél megjelentetésének hírét, tényét. Az is a tudomásomra jutott, hogy ezért menesztik az elnök-főszerkesztő Eötvös Pált, csak nem azonnal. Egyes hírek szerint Eötvös távozása - pontosabban lemondása – a Népszabadságnál - állítólag-dúló belső átrendeződési harc eredménye.

Nem az. Ok-okozati összefüggében van ez azzal a lapban közölt levéllel, amely a nemzetközi sajtóban is általános felháborodást váltott ki.

Íme, ezennel rám cáfolt az élet: bizony mégis lett következménye annak, hogy az Eötvös Pál által főszerkesztett Népszabadság Teller Ede professzor úr nevében valótlan, hazug írást, vádakat közölt. A nemzeti oldalról, Orbán Viktorról, a Magyar Rádió Vasárnapi Újságáról, Illés Zoltán országgyűlési képviselőről, s természetesen arról is írtak – a papír és egyesek orcáján a bőr mindent elbír -a neves atomtudós szájába adva a szót: hogy antiszemita, anarchista stb. hang uralkodik el Magyarországon, a FIDESZ nem képes elviselni a vereséget és még sorolhatnám.

Két alkalommal is beszámoltunk erről az elképesztően etikátlan, felháborító, minden jóérzést nélkülöző írásról, a hamisításról – amit egyébként maga Zeley László, volt kolléga, a Kossuth adó egykori főszerkesztő-helyettese, a Magyar Rádió nyugdíjasa követett el, írta: bizonyítottan saját kezűleg.

Annak érdekében, hogy ez a súlyos sajtótörténeti, kegyeletsértő hamisítás ne merüljön a feledés homályába, hadd idézzem ismét a hazugságözönt:

Az alábbi lead a Népszabadság szerkesztőjének a műve:

„Teller Ede halála előtt néhány nappal megfogalmazta a magyar belpolitikával kapcsolatos álláspontját. A dokumentumot a világhírű atomtudós közvetlen munkatársai faxolták el szerkesztőségünkbe, mellékelve a tudós jóváhagyó aláírását. Eljutott hozzánk egy levél is, amelyben a feljegyzés megszületésének körülményeit részletezték: Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenőrzött. Az alábbiakban, teljes terjedelmében közöljük a feljegyzést, illetve annak eredeti, angol nyelvű változatát, valamint Teller jóváhagyó aláírását. „

Ez pedig Zeley Lászlóé, aki legalább olyan bűnt követett el a magírással, mint Eötvös Pál a közzététellel:

Rossz hírek a szülőföldről

„Jóllehet messze vagyok Magyarországtól, bőséges információim alapján úgy gondolom, hogy szülőföldemen nagy a politikai káosz. Ennek meghatározó eleme, hogy a jelenlegi ellenzék inkább belső ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik. Az ellenzék egy év elteltével nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat, továbbra is csak a kormányt támadja antidemokratikus módszerekkel, s nem hajlandó támogatni a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat. Az Európai Unióval kapcsolatos álláspontjuk zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket. Ezek olvashatók a Magyar Nemzetben, és minden vasárnap reggel hallani ilyesmit a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Néhány tipikus példa az alábbiakban:

A fideszes Illés Zoltán be akarja záratni Paksot, jóllehet nem ért az atomenergiához. Az ellenzék egyáltalán nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, ami az antiszemitizmus érzetét kelti. Az főügyész – ismert fideszes – megtiltotta a vizsgálatot az Orbán-kormány kétes pénzügyi tranzakcióinak ügyében.

Végezetül a Vasárnapi Újság szélsőjobboldali és anarchista kommentátora, Lovas István minden vasárnap felforgató és uszító jegyzeteivel jelentkezik, amelyeket a Magyar Nemzet is leközöl.

Továbbra is figyelem szülőföldem eseményeit, ami jelenleg elszomorító feladat.

Remélem, hogy a közeli találkozásom dr. Medgyessy Péterrel sok mindent tisztáz majd

(Az angol nyelvű szöveg közlésétől eltekintünk, inkább a pontosság, a korrekt, hiteles tájékoztatás kedvéért ide idézem a hamisítvány fogalmazványának másik változatát is.)

NYUGTALANÍTÓ HÍREK SZÜLŐHAZÁMBÓL

A hozzám eljutó értesülések összegezéseként úgy látom, hogy a FIDESZ egy éven túl se nyugdott bele vereségébe. Ezt bizonyítják sajtóorgánumai, mint a „Magyar Nemzet” és a Rádió „ Vasárnapi Újságja”.

Az előbbiben szélsőséges nacionalizmus, az antiszemitizmus határát súroló megjegyzések, Paks lehetetlenné tételét érintő megjegyzések (Illés Zoltán), Amerika-ellenesség (Molnár Tamás: Minerva madara), a kormány vezetőinek elmebeteggé nyilvánítása (Kristóf Attila: Miért nem pihen Kovács…) a határainkon túli magyarság megosztására való törekvés és több negatív jellemző található. Az utóbbiakban Lovas István lázító, minden kritikát alulmúló jegyzetei, Paks-ellens riportok és a világsajtóban szokatlan egyoldalúság található.

Medgyessy Péter miniszterelnök úr látogatásakor ezeket is szóba kívánom hozni, de addig is tovább tájékozódom erről, erről a szinte példátlan (demokráciában példátlan! ) jelenségről.

Teller Ede”

Íme, ekként fogalmaz a második, hamisított levélben a híres, imént már megnevezett szerző, Zeley László.

Levele végén újabb bizonyságul szolgál arra, hogy Eötvös Pál tudhatott a dologról, mert a főszerkesztői telefax száma nem szerepel a lap impresszumában, sem pedig a telefonkönyvben.

Zeley László „barát” írja - kézzel, megrendelő levelében.

„Kérlek, nagyon – nagyon-szépen -, barátian, az egész nemzet érdekében írj pár szót, mint egykor, rossz érzéseidről.

Még egyszer a cím:

NÉPSZABADSÁG

Eötvös Pál

Elnök-főszerkesztő (az ő őse védte a zsidókat a tiszaeszlári vérvád-perben)

Fax: (361) 436 –4604

Szeretettel köszönt:

Aggódó Laci barátod

2003. IX. 7.”

A Népszabadság az előző változatot választotta. A hazug hamisítást azzal is megtetézték a szerkesztők, hogy aláírásként Teller Ede professzor úr dedikált névkártyáját montírozták a cikk végére, a hamisítás betetőzéseként.

A névjegyeket kierőszakolta Zeley László, az atomfizikus munkatársai alig tudtak összeszedni a ház padlásáról húszat. Ebből egyet jelentettek meg a Népszabadságban – azt a látszatot keltve, hogy az írás eredeti. Tehát megtévesztették az olvasót, alantas, útszéli, közönségesen körmönfont politikai üzenetüket ezzel is álruhába öltöztetve, mintegy hitelesítve.

Amikor megtudtam, mi történt – valaki azért nem érthetett egyet ezzel a lapnál, mert az oldalról a megjelenés előtti éjszaka eljuttatott hozzám egy példányt – nem tarthattam magamban azt az információt, amelynek egyedül lehettem a birtokában Magyarországon. Tudtam, ezt meg kell cáfolni, hiszen akkor még el se temették szegény Teller Ede professzor urat, kegyeleti- személyiségi jogainak a védelmében tennem kell valamit. Ekkor az összes dokumentummal: videofelvétellel stb. felkerestem a Hír Televíziót, és a Magyar Nemzet szerkesztőségét. Hívtak a Duna TV-be, rádiókba, mondjam el, mi is az igazság. A Hír TV-ből az időeltolódás miatt este hat órakor telefonáltam kedves ismerősömnek, Grigory N. Margitnak, aki nagyon sokat segített összesen tízórányi filmem forgatása idején, Teller Ede magyar munkatársának – mellesleg történész, a híres Hoover Intézetben - s ő felháborodottan azonnal elmesélte az eset részleteit. Ez azonban a mostani hírrel már nincs olyan szoros összefüggésben. A filmet gyorsan összeraktam, s a televízióban bejátszottuk Teller Ede nyilatkozatának részleteit-, ezek éppen az ellenkezőjét bizonyították a lapban állítottaknak.

Az adást azonban megelőzte egy telefon. Gulyás István a Hír TV hírigazgatója értesítette Tamás Ervin főszerkesztő-helyettest, hogy a Népszabadságot kellemetlenül érintő- cáfoló anyagot adunk közre perceken belül.

Ez nagyon korrekt cselekedet volt ebben a hazugságözönben.

Szemben azzal, hogy a legnépszerűbbnek kikiáltott lap napokon keresztül védte – Eötvös Pállal az élen a „Teller-levél” hitelességét, valódiságát.

Ez bizony a közlés utáni második nagy hiba.

Ha Eötvös Pál nem leplezi a súlyos, az erkölcsi értelmezésem szerinti: bűnt, ha nem fedezi a hamisítást, elkövetőket, ha feláll, és azonnal kijelenti: nagy, nagyon nagy hibát követtem el munkatársaimmal együtt, szigorú felelősségre vonás következik s megköveti a magyar olvasókat, a közélet megsértett szereplőit – valamennyiőnket, akkor nem vert volna olyan nagy hullámokat a hamis, megtévesztő írás, a politikai machináció.

Ám nem ez történt, hanem a napokon át tartó szokásos bolsevista magyarázkodás.

Még a Kaliforniában élő Grigory N. Margit hitelességét is meg merte kérdőjelezni.

Eötvös Pál főszerkesztői posztról való lemondását szóban nem kívánta indokolni,

Végül minden kiderült.

Az is, hogy igenis nekünk, a sajtó- a média munkatársainak őszintén, becsületesen, keményen szembe kell szállnunk a valóságot megmásítókkal, a szókiforgatókkal s legfőképpen a hamisítókkal, a köztiszteletben álló közszereplőket hiteltelenítő-közreadó újságírókkal, főszerkesztőkkel, a bajokat elfedőkkel.

Még akkor is, ha ez hosszú és kellemetlen feladat, hosszú folyamat.

Remélem, egyre ritkábban kell idéznem nagy, nemzeti költőnket:

Illyés Gyula írja egyik versében:

„Növeli, ki elfödi a bajt”.

Egy bajnövelővel kevesebb ügyködik a magyar médiában!

De mi lesz a többiekkel, a csendben lapító hamisítókkal, rágalmazgatókkal?

Nem csökkenhet valamennyiőnk kötelessége, felelőssége.

Még akkor sem, ha ez nem kifizetendő dolog.

A jóérzésű emberek azonban nem felejtik el.

Amint azt magam is tapasztalom utcán, piacon, közönségtalálkozókon.

Ugyanis vágynak az igazságra, arra bizony nagyon vágynak !