Megjelent: 2004.02.13. 22:30:54

BARANKOVICS NYOMÁBAN

A legnagyobb, legnehezebb és legszebb feladat,

"Az elszigeteltség nem hasznos privilégium többé, hanem romlás - nem véd, hanem pusztít..." Mondta Barankovics István 1955-ben. Már akkor úgy látta, hogy: "A technika tökéletesedése összezsugorította a Földet. A világ egyetlen nagy szomszédság lett." A szomszédaival szemben pedig kötelességei vannak a embernek. Rájuk nézve tágul ki először a látóhatárunk. Barankovics ötven éve meglátta ebben a keresztények feladatát, s egyben rámutatott az előttünk álló feladat nehézségeire is. Szavai ma is érvényesek: "A keresztény politika kötelezve van arra, hogy az egész emberi társadalom egységét nemcsak vallja, hanem bátran, gyakorlatilag is közreműködjék az egész emberi társadalom megvalósításában. Ez a legnagyobb, legnehezebb és legszebb feladat, amely valaha a politikára hárult. A Gondviselés a mi nemzedékünket tüntette ki vele."

Ma sokan vannak, akik legszívesebben meghátrálnának ez elől a feladat elől. Az Európai Unióba jutó Magyarország kicsit megrettenve áll saját új lehetőségei előtt. Fél, ahelyett, hogy ujjongana. Sok oka van ennek. Az okok egy része belpolitikai: a baloldal előszeretettel próbálja kisajátítani magának és bécsi cukrászdás haszonleséssé alakítaná Schuman, De Gasperi és Adanauer nemes eszméit. Ne engedjük. Az okok más része magára az Unióra vonatkozik: ez az Unió már nem az az Unió - mondják sokan. Kritikájuk jogos lenne, de a pontosabb fogalmazás: ez az Európa már nem az az Európa. Ez az Európa újra evangelizálásra szorul, s ha ezt a keresztények nem vállalják, hanem megpróbálnak elszigetelődni egy egyébként összezsugorodó világban, és nem veszik figyelembe Barankovics figyelmeztetését, akkor elszigetelődésük nem véd, hanem pusztít. Ha elássuk az egy talentumot, méltók leszünk a büntetésre... A magyar kereszténydemokratáknak vállalniuk kell a rájuk eső feladatot a közéletben, a magyar keresztényeknek pedig az egész társadalomban.

Surján László

Vissza a kezdőlapra