Megjelent: 2004.04.22. 21:44:47
Társadalmi vita
Az egészségügy jövője
A kormány az egészségügy egészének átalakítását tervezi. Az elgondolás mögött sok okos gondolat húzódik meg. Mégis, ahogy a témáról szóló alábbi interjú szövegét olvassuk, valamiképp gyanakodni kezdünk. Ha az egészségügy bizonyos milliárdok befektetése után képes arra, hogy a jelenlegi rendelkezésre álló összegekből profitot termeljen, s közben mindannyian egészségesebbek leszünk, akkor miért nem teszi ez meg, mondjuk állami garanciával felvett kölcsön segítségével, maga a köztulajdonban lévő társadalombiztosító? Ér-e a kormánynak annyit a polgárok egészsége, mint mondjuk egy autópálya részleges tulajdonjoga?
A felvázolt rendszer előnye állítólag, hogy megelőzéssel, szűréssel egészségesebbé tesz minket. Ezt meg is kell tenni.
Felelni kell azonban néhány alapkérdésre:
1. Ha tömegessé vállnak a szűrővizsgálatok, lesz-e az eddig nem ismert betegség gyors (s így olcsóbb) kezeléséhez elegendő orvos, ápoló, gyógyszer és kórház?
2. Miként biztosítja a rendszer a robbanásszerű orvos-szakmai fejlődés eredményeinek a gyakorlatba való beültetését?
3. A társadalom világszerte észlelt és hazánkban is létező elöregedése növeli az egészségügy költségét, ennek mi a forrása?A felmerült kérdésekre nem leljük a kormány válaszát. Pedig ezek nélkül alapos a gyanú, hogy a kormány elképzelései a bankok és a biztosító társaságok számára adnak egy országos méretű pilótajátékhoz szabad kezet, a társadalombiztosítás terhére.
A Kossuth Rádió Hírháttér műsorában elhangzott interjú szövege:
Egy hete ismert, hogyan szabná át a jelenlegi egészségügyi rendszert a kormányzat. Bár még csak javaslatokról van szó, hiszen most következik a társadalmi vita, a vélemények ütköztetése, máris jelentős visszhangja van az irányított betegellátásról, a tőkeerős bankok, biztosítók és más gazdasági szervezetek lehetséges szerepéről szóló elképzeléseknek. Nemcsak élénk visszhangjuk van, hanem ellenérvekről is hallani. Például arról, hogy megszüntetné az új rendszer a szabad orvosválasztást, az egészségbiztosítási rendszert pedig ezzel feldarabolják, privatizálják – és a sor folytatható. A Háttér vendége volt a radikális javaslat megálmodója, az egészségügyi reformért felelős kormánybiztos, Radnai György közgazdász.
– Azt tudjuk, hogy körülbelül háromszázezer lakosonként létrejönne egy ilyen betegellátó, vagy szervező részleg, gazdasági társaság, pályázni lehetne; és talán másfél milliárd forintos tőkével jöhetnének ezek létre, ha jól értem.
– Nagyon kevés forrás van az egészségügyben Magyarországon, de amikor megnéztük azt is, hogy nemzetközi összehasonlításban hol tartunk, akkor azt kellett megállapítanunk, hogy mi rajta fekszünk azon a vonalon, amit a nemzetközi trend mutat, azaz minél gazdagabb egy ország, annál többet tud az egészségügyre fordítani, minél szegényebb, annál kevesebbet. Nemzetközi összehasonlításban néhány mutatóval szokták elemezni a lakosság egészségi állapotát. Az egyik az, hogy milyen sokáig élnek az emberek, a másik az, hogy az életükből mennyit élnek egészségesen, illetve mennyit élnek betegen. Sajnos, ezekben az összehasonlításokban mi messze a legutolsó harmadban helyezkedünk el, és ha ezt a két tényt együtt nézzük, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy szinte alig lehet olyan skálát meghatározni, ahol mi ne a skála legalján lennénk. Ebből tehát számunkra az következett, hogy a fő probléma az, hogy miközben természetesen több forrást kell biztosítani az egészségügybe, a másik legfontosabb probléma az, hogy ezt a meglévő forrást megfelelő hatékonysággal kell használni.
– Csakhogy ezzel az elképzeléssel a kórházszövetség elnöke szerint nem áramlik több pénz a szervezetbe, és alapvetően az egészségügy rossz struktúráján nem tudnak változtatni.
– Nem erről van szó, éppen ellenkezőleg: ugyanis az egyik dolog az, hogy létre kell hozni egy társaságot, és a társasággal szemben meghatározott pénzügyi követelményt támaszt a javaslat. Ez azt jelenti, hogy az adott évben várhatóan rendelkezésre kerülő bevételeknek mintegy öt százalékát kell pénzügyi garanciaként ezeknek a társaságoknak lerakni. De ezen túlmenően ugyanekkora összeget rögtön, az első évben a velük szerződéses kapcsolatba kerülő egészségügyi szolgáltatóknál, egészségfejlesztésre, felújításra, gépműszer vásárlásra kell fordítani.
– De mi lesz a garancia arra, hogy ezt ők meg is teszik?
– A törvény előírása. Más nem jöhet ide, és nem léphet be a rendszerbe csak az, aki a törvény szerint dolgozik. Ha nem a törvény szerint dolgozik, nem kapja meg az engedélyt, nem dolgozhat tovább, visszavonásra kerül az engedély.
– Tehát önök itt egy ötvenmilliárdos pluszbevétellel számolnak rögtön az elején?
– Igen; de nem mi, hanem az egészségügyi szolgáltató rendszer. A lakosság rögtön az első félévben már azokkal a szolgáltatókkal kapcsolatba kerül, aki az ellátásszervezőkkel szerződéses viszonyban vannak, saját szemével fogja tapasztalni azt, hogy megváltozott valami. De ennél fontosabb dologról is van szó, mert a javaslatnak az a lényege, hogy ezek a társaságok csak akkor jutnak jövedelemhez, bevételhez, ha az adott lakosság egészségi állapotát tartósan tudják biztosítani, azaz egészségesnek tartják az embereket.
– De hogyan tudják ezt mérni?
– A TAJ-számok alapján, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál minden egyes ellátásszervezőről, vagy irányított betegellátási modellkísérletben résztvevőről vezetnek egy számlát. Tehát az, hogy a lakos egészséges, vagy nem, az többé-kevésbé kijelenthető annak alapján, hogy találkozik-e az egészségügyi szolgáltató rendszerrel, vagy nem. De ennél többről is szó van, hiszen az a jól működő rendszer, amelyik mielőtt még beteggé válik valaki, vagy mielőtt a betegsége már túlságosan drasztikussá válik, az előtt már felismeri, tehát ezek az ellátásszervezők pont abban lesznek érdekeltek, hogy elkerüljék a bajt, hogy minél hamarabb felismerjék a problémát, és arra adekvát választ adjanak.
– Nekik ez az üzlet, vagy egyébként másból is tudnak megtakarítani? Most ne használjuk a profit szót.
- Ők csak akkor jutnak jövedelemhez, ha az ellátásszervező olyan munkát végez, hogy én egészséges maradok, és ezért az ellátórendszerben keveset kell rám költeni. Akkor jut eredményhez, ha engem gyorsan meggyógyítanak, de nem elég a gyorsaság, úgy gyógyítanak meg, hogy annak valódi eredménye lenne, és azt szeretnénk, ha a rendszer nem magában a gyógyításban tenné érdekeltté a szolgáltatót, hanem a gyógyítás eredményében, azaz egészséges legyen az állampolgár, vagyis mielőtt ő megbetegedne, az előtt már kapcsolatba kerüljünk vele, és érjük el azt, hogy ő minél tovább maradjon egészséges.
- Igen, csak az ellenvélemények szerint nincs jelen az irányított betegellátásban, mármint ezekben az elképzelésekben a szakma, hiszen itt emberéletekről, egészségünkről van szó, tehát azért ne egy bank, vagy ne egy biztosító társaság mondja már meg, hogy én mikor vagyok beteg.
- Teljes félreértésről van szó, azt gondolom. Ezek a társaságok nem tudnak másképp működni, csak akkor, ha a társaságokban komoly orvos szakmai, egészség szakmai csoportok dolgoznak. Éppen arról van szó, hogy ez a társaság úgy jöjjön létre, hogy önálló munkaszervezetben, főtevékenységként, szakmai felügyelettel, éppen arról van tehát szó, hogy legyen a beteg, vagy egészséges embernek is egy olyan szakértője, tanácsadója, aki segíti őt abban, hogy miképp kell eligazodni az ellátási rendszerben. Tehát, itt semmi másról nincs szó, csak arról, hogy azok dolgozzanak ezekben az ellátásszervezőkben, akik értenek hozzá.
– Érdekeltté lesznek-e téve azok az ellátásszervezők a rendszeres szűrővizsgálatokban? Arra gondolok, hogy ilyen modellkísérletek Magyarországon már folytak, bizonyos bankok mellett voltak magánbiztosítók, ahol viszont ezt kötelezővé tették, leszerződtek mondjuk orvosokkal, szakorvosokkal, háziorvosokkal, kötelezővé tették, hogy a hozzájuk tartozó betegeket, embereket rendszeresen szűrjék, tehát visszajelzést kapjanak arra vonatkozóan, hogy hol tart az egész egészségügyi ellátás, hol tart a magyar egészségügy.
– Pontosan erről szól ez az új rendszer. Az ellátásszervező, amikor elnyeri a pályázatot, akkor az adott területen élő lakossággal először megismerkedik, hogy mi a valódi szükséglete, milyen a lakosság egészségi állapota, mi a fő probléma, mire kell választ keresni? Ennek a legelső módja és útja az, hogy különböző szűrési programokat indít el, azaz induláskor rögtön ez egy jelentős költséget jelent. Az ellátásszervezőnek azért írtuk elő azt, hogy nagyon komoly pénzügyi megtakarítással lehet csak a rendszerbe belépni. Nem arról van tehát szó, hogy itt valaki megjelenik három napra, és gyorsan valami megtakarítást ér el, és eltűnik. Épp ellenkezőleg, ide olyanok jöjjenek, akik elhivatottságot éreznek az iránt, hogy itt a magyar lakosság egészségi állapota változzon. Az ellátásszervező alapvetően abban érdekelt, hiszen csak akkor jut jövedelemhez, ha felismeri azt, hogy az adott populációnak mi az egészségi állapota, szűri, megelőzi a problémát, és erre keres adekvát választ. Egyébként a rendszerben ami megtakarítás képződik, annak körülbelül a háromnegyed részét az ellátásszervező az egészségügyi szolgáltatónak visszajuttatja.
– A járulékot ugye továbbra is az Országos Egészségügyi Biztosítási Pénztár szedné, és ő fizetné a szolgáltatók felé, ha jól tudom, tehát a járulékokból teljesen kimaradnának az ellátásszervezők?
– A biztosítotti jogviszonyát az állampolgárnak az új javaslat nem érinti. Továbbra is arról van szó, hogy teljesen mindegy, hogy hol él az állampolgár, teljesen mindegy, hogy milyen ellátásszervezővel kerül kapcsolatba, az a törvény, ami előírja, hogy járulékot kell fizetnie, és mennyit kell fizetni, ami előírja, hogy a munkáltatója mennyi járulékot fizessen, ez a törvény él, és ennek alapján a járulékot az Országos Egészségügyi Biztosítási Pénztárhoz fizetik be. A dolog másik oldala az, hogy ugyanígy a törvény rögzíti azt, hogy minden állampolgárnak joga van az egészséghez, és meg kell kapnia azt a szolgáltatást, ami ahhoz kell, hogy ő minél tovább egészséges maradjon, illetve minél hamarabb meggyógyuljon. Az ellátásszervező feladata, hogy segítse azt, hogy ennek a forrásnak, ennek a lehetőségnek a leghatékonyabb felhasználására kerüljön sor.
– Igen, de nem áll fönn az a veszély, hogy kórházak, szakorvosi rendelőintézetek fognak megszűnni, mert az ellátásszervező velük valamilyen okból nem szerződik, és akkor bizony az embereknek sokat kell majd utazniuk, mondjuk távolabb, mint amit most megtehetnek, nem lesz a településükön szakorvosi rendelőintézet, vagy háziorvos.
– Szerintem ez a mai helyzetnek a leírása. Arról van szó, hogy az ellátásszervező kötelezően szerződést köt minden olyan szolgáltatóval, aki ellátási kötelezettséggel rendelkezik, és ezen kívül van lehetősége arra, hogy szerződést kössön olyan szolgáltatóval is, aki esetleg magasabb ellátásra, és minőségi ellátása lesz képes.
- Igaz-e, ha ez megvalósul, amit önök leírtak, akkor megszűnik Magyarországon a szabad orvosválasztás?
– Nem. Önnek ma is, holnap is, holnapután is joga van, hogy megválassza a háziorvosát. Az ellátásszervező az állampolgár mellé lép, és amikor a beteg, vagy az állampolgár bekerül a háziorvoshoz a panaszával, akkor a háziorvos az ellátásszervező segítségével ajánlatot tesz az állampolgárnak, hogy mi legyen a gyógyítás, milyen szolgáltatóhoz fordulhat, hogy az ő baját a legjobb módon, a leggyorsabban, a leghatékonyabban orvosolják.
– Mi van akkor, ha ezt nem fogadom el, valamilyen oknál fogva, mert én X. orvoshoz ragaszkodom egy másik szakorvosi rendelőintézethez. Igaz az, hogy akkor felárat kell fizetnem?
– Felmerül a kérdés, hogy vajon ennek a választásnak a szabadságát ki fizesse? Az összes adófizető állampolgár, hiszen önnek a törvény, és az adott ellátási rendszer biztosította azt, hogy az ellátási rendszer tapasztalata alapján a legjobbat válassza, de ön nem ezt akarta, hanem valami mást. De hangsúlyozom, hogy az általános rendszer továbbra is az, hogy a biztosítotti jogviszonya alapján minden ellátást önnek, nekem, az összes állampolgárnak biztosítani kell, és segít abban ez az ellátási rendszer, hogy a lehető legjobbat megkapja.
– Az elképzelések szerint, amikor ez végleg kialakul, és a kormány elé, majd a parlament elé kerül, mikor léphetne be az egészségügyi rendszerbe, mi az a dátum, amivel ön meg van bízva?
– 2005. január elseje.A kormány úgymond társadalmi vitát akar. Ennek a kiértékelését nem szívesen bízzuk rájuk, de a témát fontosnak tartjuk és várjuk tisztelt olvasóink véleményét is.
Surján László
