Megjelent: 2004.05.19. 20:56:19
IRAK
Ne legyen kampánytéma, mondogatják az MSZP köreiben. Mintha valami szégyenteljes dolog volna egy kampány alkalmával olyan kérdéseket megtárgyalni, amelyek iránt az emberek érdeklődnek. Ráadásul a kérdésnek van európai vonatkozása. Európai ügy volt a nyolcak levele, amelyet Medgyessy Péter minden különösebb egyeztetés nélkül, tehát nemcsak az ellenzéket, de saját embereit is kihagyva írt alá. Német üggyé vált a kérdés, amikor a német baloldal az iraki kaland ellen, a polgári oldal pedig mellette fogalt állást. A választók döntöttek: a már-már esélytelen Schrödert meghagyták a kancellári székben. Spanyol ügy lett a dologból, amikor a kormányzó jobb oldalt az esélytelen baloldal azért tudta legyőzni, mert világos kivonulási üzenetet fogalmazott meg az amerikaiak egyik legbiztosabb támaszát jelentő Aznar kormánnyal és annak a robbantások körüli ügyetlenkedésével szemben. Európai ügy az angol és francia álláspont egymástól való eltérése is. Miért ne tudhatná a választópolgár, hogy milyen mértékben elkötelezettek a pártok a közös európai kül- és biztonságpolitika ügyében? Miért ne lehetne ezt egy konkrét és aktuális kérdés fényében, azaz iraki vonatkozásokban megbeszélni?
Amióta Orbán Viktor felvetette a kérdést, a baloldalnak a már említett „ne legyen kampánytéma” felvetésen túl csak annyira futotta, hogy a Fidesz véleményét egy újabb fordulatnak tüntette fel, mintegy arra utalva, hogy a Szövetség kiszámíthatatlan és pillanatnyi érdekei szerint, nem elvi alapon politizál.
Könnyű lenne most személyeskedve visszalőni, hiszen az igazi nagy fordulat: a Varsói Szerződéstől a NATO tagságig csak az MSZP sajátja. De miért támadjunk valamit, aminek valójában örülünk? A „Fidesz megint változtatja a véleményét” vádra nem az a felelet, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű, hanem az, hogy nem a Fidesz változott, hanem az iraki helyzet.
E változásnak két eleme van. A bevonulást az indokolta, hogy elhittük: egy terrorizmussal joggal vádolható diktátornak tömegpusztító fegyverei vannak. Ez pedig olyan nagy veszély, hogy az ellene való fellépés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Azóta viszont tudjuk, hogy ilyen fegyvereket nem talált senki. Az iraki műveletek megindításának indoka nem áll meg. A világ legfejlettebb országának legfejlettebb kémszolgálata az enyhébb esetben tévedett, a súlyosabb esetben becsapott mindannyiunkat. Akár az egyik, akár a másik igaz, a következtetés azonos: Irak ügye nem a mi ügyünk immár.
Ezt a helyzetet tetézte a világot megdöbbentő hír: a demokrácia terjesztésnek hősei alávaló módon kínozták és perverz hajlamaik kiélésére használták az iraki foglyokat. Ebben nem lehet társtettesi szerepet vállalni. Mivel ez a következtetés erkölcsi megfontolásokra alapul, kimondásával nem várhatunk június 13-áig. Sőt: igenis tegyük kampánytémává a kérdést és jelentsük ki: a Szövetség képviselői az Európai Parlamentben olyan közös európai kül- és belpolitikát támogatnak, amely hatékony és egyben erkölcsi megfontolásokra épül. Olyan Európában szeretnénk élni, amely tudatában van gazdasági erejének és vállalja a világméretű szegénység leküzdésében rá háruló szerepet. Olyan Európai Uniót akarunk, amely elutasít minden újfajta gyarmatosítást, nem vesz részt vietnámi, afganisztáni, iraki kalandokban, s elsősorban nem fegyverrel harcol a terrorizmus ellen, hanem tevékeny külpolitikai akciókkal törekszik a terrorizmust kiváltó okok megszűntetésére. Katonáink iraki jelenléte egyik célunkat sem szolgálja.
Amikor a mai kormány a kötelezettségvállalásra, az adott szó tisztességére hivatkozik, látszólag becsületes álláspontot foglal el. Mégis az egész valahogy arra a magatartásra emlékeztet, amellyel mi magyarok a végsőkig kitartottunk a háborús Németország mellett. Hogy az Egyesült Államok nem hasonlítható a náci Németországhoz? Szerencsére valóban nem. Csak a kínzások valahogy mégis erre utalnak.
A kint maradás mellett némelyek még felhozhatják azt az érvet, hogy ez ad lehetőséget a magyar ipar és kereskedelem részére, hogy részesedjék Irak újjáépítésének üzletéből. Hatalmas tévedés. Sem az elmúlt év nem bizonyította, sem a korábbi hasonló akciók nem igazolják az ilyen várakozásokat. Az iraki üzlet azoknak jut, akik anyagilag is hozzásegítik ezt az újjáépítést.
Surján László
