Minden nyugdíjas előtt nagyjából ismert az 1995. évi Bokros-csomag nyugdíj csökkentése. Azonban ennek mai tényleges helyzetét, főleg a politikai ígéretek és taktikai manőverek árnyékában nehéz megítélni. Az MSZP taktikai politikusai népszerűségük vesztése láttán, újabb látszat nyugdíj átrendezésbe kezdtek. Nem többet adnak, csak kavarnak, úgy mint eddig szoktak.
Lendvai Ildikó -a hírek szerint- kijelentette: „Az ország amúgy is adósa a nyugdíjasoknak, a kormány ne legyen az - jelentette ki Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője. Az MSZP frakciója törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé a 13. havi nyugdíj két részletben történő kifizetésére. „
A meglévő kormány mélyen hallgat az 1995-1998-as kormányzása idején a nyugdíjak vásárló értékét csökkentő intézkedéseiről, azok hatásáról és következményeinek jelenlegi számszerű helyzetéről.
Ezek alapján a tényleges statisztikai számok figyelembevételével nézzük meg mennyivel is tartozik az ország, de főleg az MSZP-SZDSZ kormányok a magyar nyugdíjasoknak és ebből eddig mennyit adtak vissza, illetve most pontosan mennyivel tartoznak még.
A vizsgálathoz kizárólag a hivatalos statisztikai adatokat használtuk. Az adatok elemzését 1995 és 1998 évek között 1994-hez, mint bázishoz viszonyítva végeztük el.
A nyugdíjasok 3-szoros hátrányt szenvedtek el az akkori kormány intézkedései következtében:
-
reálértékben csökkentek, az amúgy is alacsony nyugdíjak
-
az egészségügyben és egyéb szinte mindenre kiterjedő elvonó intézkedések hátrányainak halmozott hatása érvényesült és
-
elmaradt a más országokban szokásos reál-értékű nyugdíj növekedés. A magyar nyugdíjak 1994 évi szintjének reál-értékét csak 2002-ben érték el. Tehát a 8 év során elmaradt másutt rendszeres növekedés elmaradásáról sajnos nem beszélnek. Pedig ennek összege is több száz milliárd forintot tesz ki. Taktikai elemként a jelentéktelen összegű pld. méltányossági nyugdíj (amelynek teljes értéke évi 1 milliárd forint körüli) emelésről szónokolnak, de ennek teljes kihatási összegét nem merik a többi összeg mellé tenni.
Hogy a nyugdíjrendszer helyzete még átláthatatlanabbnak tűnjön az egyszerű nyugdíjas előtt, néhány szerkezeti módosítást is végrehajtottak. Az alacsony nyugdíjak eddigi szociális alapon történő kiegészítését, méltányossági nyugdíjjal váltották fel. Itt érdemben több pénzt nem folyósítottak (2002-ben a méltányossági nyugdíj folyósítására mindössze 0,4 milliárd forint többletet biztosítottak amit további 0,3 md Ft-al emeltek meg, körülbelül 0,7 md Ft a végösszeg). 2002-ben mintegy 140 ezer nyugdíjas (november 20-ig 56 ezer elbírálás történt) számíthat nyugdíj-kiegészítésre, a már több mint 786 ezer igénylőből, átlagosan 2500 forint/hó többlet járandóságra számíthatnak. Baráth Gábor, a nyugdíjbiztosító főigazgatója szerint a 2002. évi kérelmezők közül 250-300 ezren csak 2003-ban kaphatnak a méltányossági keretből kiegészítést. A 2003. évi költségvetési javaslatban erre a célra csak 0,7 milliárd forint szerepel. (Népszabadság 2002-11-20.) A helyzet ismeretében, ennek ellenére Hegyesiné Orsos Éva az Egészségügyi, Szociális és családügyi Minisztérium helyettes államtitkára további kérvények benyújtására biztatta a nyugdíjasokat, ami enyhén szólva szélhámosság, de politikai tőkét jelentett az önkormányzati választás előtt. (Budapesti Ujság 2002.X.2.) Méltányossági nyugdíjat az kérhet akinek nyugdíja, illetve egyéb rendszeres ellátása nem haladja meg a nyugdíjminimum (20100 forint) kétszeresét, vagyis 40200 forintot. A megítélhető összeg legalább havi 2010, de legfeljebb havi 5025 forint lehet.
Az Állami Számvevőszék 2002. évi – a 2003. évi költségvetéssel kapcsolatos- jelentése is felhívta a figyelmet a méltányossági nyugdíjemelés ellentmondásosságára. A Medgyessy-kormány 2002-ben állította vissza ezt a jogintézményt, a döntés után 2002 szeptemberében 400 millió forint elosztására 700000 kérelem érkezett a nyugdíjbiztosítási főigazgatóságra. 2003-ra erre a célra a kormány 0,8 milliárd forintot irányzott elő. Ez az összeg mindössze 55-60 ezer ember ellátására elegendő, miközben a szabályozás alapján a juttatásra 1,2 millió idős ember tarthat igényt.
A nyugdíjak reálértékét a Bokros-csomag által mesterségesen felpörgetett infláció segítségével csökkentették, vagyis a jogos nyugdíj jelentős részét egyszerűen, inflációval eltüntették. Jelenleg is hasonló folyamat részesei vagyunk. A havi átlagos nyugdíjak alakulásának mértékét 1994 és 1998 között, valamint 2004-ig való „rendezgetését” a csatolt táblázatban mutatjuk be.
|
A tényleges és a reálérték megtartó nyugdíj számítása és az ebből származó tartozás kimutatása. |
||||||||||||
|
|
1994. |
1995. |
1996. |
1997. |
1998. |
1999. |
2000. |
2001. |
2002. |
2003. |
2004. |
|
|
Tényleges nyugdíj |
13977 |
16030 |
18113 |
21473 |
26105 |
29639 |
32986 |
38374 |
44445 |
51400 |
54640 |
|
|
Fogy.ár index |
|
128.2 |
123.6 |
118.3 |
114.3 |
110 |
109.8 |
109.2 |
105.3 |
104.7 |
106.5 |
|
| 1994 évi reál érték megtartó nyugdíj | 17919 | 22147 | 26200 | 29947 | 32942 | 36170 | 39497 | 41591 | ||||
| Havi átlagos lemaradás 1994 évi szinthez viszonyítva | 1889 | 4034 | 4727 | 3842 | ||||||||
| Éves lemaradás összege Ft/fő | 22662 | 48411 | 56727 | 46102 | ||||||||
| Kamat 6 % reál, éves* | 1360 | 2905 | 3404 | 2766 | ||||||||
| Évenkénti lemaradás 1994-hez visz | 24022 | 51316 | 60130 | 48869 | ||||||||
| Halmozott tőke | 24022 | 76779 | 141516 | |||||||||
| Halmozott tőke kamata | 1441 | 4607 | 8491 | |||||||||
| Tőke és kamat görgetett összege | 76779 | 141516 | 198876 | |||||||||
|
Inflációval és reál kamattal
kiigazított tartozás görgetése |
231890 | 269892 | 312405 | 348700 | 386994 | 436878 | ||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||
A fenti táblázat adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a Horn-kormányzat alatt a viszonylag alacsony magyar nyugdíjak reál értéke tovább csökkent. Ezek szerint a mai átlagos nyugdíjastól minden évben a reklámozott 19 000 Ft-os emelésnek és a megígért 13 havi hetenkénti csepegtetésnek a többszörösét vették el. 1995 és 1998 között összesen 198876 Ft összeget tulajdonítottak el, egy átlagos nyugdíjastól. Ezt a tőkeösszeget napjainkig, 2004 év végéig kamatoztatva (vagyis régi kifejezéssel békekölcsönként, most tőkekölcsönként, kezelve, amelyet hihetetlen módon, de mégis a kamatokkal együtt -annak idején- kifizettek) végeredményben 436878 Ft-ot kapunk. Ennyivel tartozik a kormány egy átlagos magyar nyugdíjasnak. Megjegyzem, hogy bankoknál alkalmazott kamat mértékénél, jóval szerényebb kamattal számoltam, a mindenkori inflációt plusz 6%-ot vettem alapul.
Tehát még a legszerényebb számítások szerint is ez a jogos követelés több mint hétszeresét teszi ki az eddigi összes adogatásoknak (2002-ben 19000 Ft, 2003-ban egy heti, ami átlagosan csak 12850 Ft volt és a 2004-re ígért 2 heti, ami 27320 forintos átlagnak felel meg). Fontos tudni, hogy az említett óriási összeget a jogosan járó rendszeres havi nyugdíjból vették el. Miután a kormány jogosnak tartja az elvett összeg visszaadását, akkor azt maradéktalanul vissza kell szolgáltatni. A nyugdíjasoktól elvett és vissza nem adott fenti összeg évenkénti kamata jócskán meghaladja a kormány által csepegtetett 13 havi „nyugdíjhetek” összegét. Például 2004-ben a kormány által beígért 13. havi nyugdíj 2 heti átlaga mindössze 27320 forintot tesz ki, ezzel szemben csak a jogos kamat-követelés 62796 forintot tesz ki, tehát meghaladja az egy teljes átlagos havi nyugdíj összegét (amely mai ismereteink szerint kb. 54640 forintra várható), azonban ezen felül megmarad a 2001. év végi tőke követelés 312405 forint/átlagos nyugdíjas összege, amely tovább kamatozik. Ezen számítás birtokában kell a nyugdíjas szervezeteknek tárgyalni a kormánnyal, mert jogos követelésről van szó és nem a kormány vagy párt kegyelméből nyújtott adományról.
Sajnos a fenti összegnél jóval többet vettek el a Bokros-csomag keretében. Szinte minden olyan szolgáltatás és termék ára, amit a nyugdíjasok nagyobb mértékben vettek és vesznek igénybe, az átlagos inflációnál gyorsabban nőtt (például gyógyszerek, szolgáltatások). Az elvonások miatt az egészségügy színvonala esett, a kórházi ágyak száma csökkent, a nyugdíjast hamarább kitették a kórházból stb.
A bokros-csomag nyugdíj elvonásának teljes kihatása 2004-re 1000-1200 milliárd forint körüli összegre tehető ( a táblázat szerinti egy főre jutó követelés és 3 millió nyugdíjast számítva).
A magyar nyugdíjak alacsony szintjét az alábbi táblázat is jól szemlélteti.
Nyugdíjak 2002 évi szintje néhány csatlakozó országban |
|||||
|
Átlagos havi nyugdíj nemzeti valutában |
|||||
|
|
Csehország |
Magyarország |
Lengyelország |
Szlovénia |
Szlovákia |
|
2002. |
6703 |
44446 |
973 |
98187 |
5692 |
|
Átlagos havi nyugdíj euróban, hivatalos árfolyamból átszámolva |
|||||
|
2002. |
217,55 |
185,74 |
252,35 |
434,03 |
133,30 |
|
2002 évi magyar szint százalékában |
117,1 |
100,0 |
135,9 |
233,7 |
71,8 |
|
Forrás: CANSTAT 2003/3 |
|
|
|
||
A cseh, de még a lengyel nyugdíjak szintje is jóval magasabb magyarországinál.
Budapest, 2004-03-28.
Pavics Lázár
