2004. augusztus 27. péntek 22:17
Európa. E, mint erkölcs
Surján László beszéde 2004. augusztus 26-án a győri Barankovics emlékülésen.
Mondanivalóm lényege egy szó. Európa. E, mint erkölcs. U, mint unió. R, mint remény. Ó, mint otthon. P és A mint páratlan alkalom.
Ha azonban az E nem erkölcs, hanem mondjuk eredmény, valami pénzügyi egyenleg, akkor az egész másképp alakul. Akkor U nem unió, hanem undormány, R mint rettenet, Ó, mint ósdiság, P és A, mint pokoli alkotás.
E, mint erkölcs. Ezzel mondanivalóm lényegét már ki is mondtam, a továbbiakban csupán néhány szemponttal próbálom kiegészíteni ezt.
Barankovics István a II. világháborút követő szovjet megszállás lehetséges káros hatásaival két értéket állított szembe: magyarságunkat és európaiságunkat. Kínálva kínálja magát a gondolat, hogy a magyarság és európaiság fogalmának, különösen pedig e két fogalom összetartozásának időszerűségét hangoztassam, s Barankovics István látnoki képességeit emeljem ki. Méltó dolog volna ezt tenni, ám talán még méltóbb, ha látásmódját követjük, és olyképp gondolkodunk, ahogy ő tenné, ha a mi gondjainkkal küzdene.
Barankovics soha nem azt vitatná, hogy mely érdekcsoport építsen koncessziós autópályát Pécs felé, hanem azt, hogy a koncessziós autópálya építés M 1-es és M 5-ös bukása után miért erőltetik az ökör következetességével harmadszor is a koncessziót. Barankovics nem gondolná, hogy egy rossz színházi előadás megmenthető a bukástól, ha a gyengécske főszereplőt egy még rosszabb színésszel cserélik fel. Tudná, ilyenkor nem a szereposztást, hanem a darabot kell megváltoztatni.
Magyarország és az Európai Unió viszonyának taglalásakor nem a fizetési egyenleget méricskélné és nemcsak a kultúránkhoz, nyelvünkhöz ragaszkodna, bár mindkettő elengedhetetlen. Megvizsgálná, mik a magyarság előtt álló legfontosabb problémák, mik legnagyobb gondjaink, s ezt követően arra figyelne, hogy az Unió segít-e ezeket megoldani, vagy épp növeli a bajokat. Nem csak mérleget vonna a jó és rossz hatásokról, hanem azt vizsgálná, mi a teendő a jó hatások kiaknázása és rosszak kivédése érdekében.
Sorjázzuk hát a legfontosabb gondokat:
Népességfogyás.
A félig írástudatlan emberek tömeges leszakadása.
A szegénység.
Az alkoholizmus, szenvedélybetegségek.
Egészségtelen életmód, népbetegségeink.
A tőkeerős polgári réteg hiánya.
A mezőgazdaság versenyképtelensége.
A munka elértéktelenedése.
A társadalom önszerveződésének hiánya.
Erkölcsi válság.
Érezzük, van valami rendezetlenség ebben a listában. A gondok nem függetlenek egymástól, hanem mintha egymást hoznák létre vagy legalább az egyik léte súlyosbítja a másikat. Könnyen alakulhat ki úgynevezett hibás kör: a tőkehiányos vállalkozó nem tud elég munkahelyet létesíteni, a munkanélküliség úgymond kezelése érekében az állam növeli az adókat, ezért újabb munkások kerülnek az utcára…
A dolgok normális rendje szerint az ember munkával keresi meg a kenyerét.
- Ha azonban ügyeskedéssel több pénzt lehet össze kulcsárkodni-gyurcsánykodni, mint munkával, aki teheti, nem erőlteti, hogy dolgozzék. Ha valaki hitelre vásárol például egy ingatlant, majd azt bérbe adja az eladónak, s a bérleti díj nagyobb, mint a törlesztő részlet, akkor látszólag semmi jogtalan nem történt. Aligha hihető viszont, hogy az eladó-bérbeadó saját tulajdonát tékozolta volna így el. Ahhoz, hogy ez a bomba üzlet megvalósulhasson, olyan eladó kell, akinek vagy számolási képessége vagy az erkölcse hiányzik.
- Ha nem az ember munkája, hanem puszta léte a jövedelem forrása, akkor nem érdemes képességeinek kialakítására vagy növelésére energiát fordítani, például tanulni. Elég csak lenni. Ilyenkor nem élnek, hanem visszaélnek az úgynevezett szociális jogokkal, amelyek maguk is okai lesznek annak, hogy polgárok emberhez nem méltó életet élnek. Felelős állam tanuláshoz és munkahelyhez segíti polgárait, segélyt pedig azoknak ad, akik arra valóban rászorulnak.
A segélyekkel visszaélő és az ügyeskedő mások munkájának gyümölcsét veszi el. Mindketten erkölcsben fogyatékosok.
Ha megpróbáljuk rendszerezni bajaink listáját, arra következtethetünk, hogy azoknak két gyökerük van: az anyagiak hiánya és a szellemi- erkölcsi értékek hiánya. Magyarországnak anyagi támogatásra és erkölcsi megújulásra van szüksége. Az előbbiben az Unió mindenképp partner, az utóbbiban azonban nemcsak nem látszik partnernek, hanem bizonyos veszélyt is jelent. Az Unió polgárai között vannak például, akik jól szervezetten állnak ki olyan dolgok mellett, amelyeket mi itt Magyarországon elvetünk: ilyen a kábítószerek kérdése vagy az egyneműek házassága. Mégsem hiszem, hogy jogos lenne azt mondani: az Unió gazdasági esély és erkölcsi veszély számunkra. Nem szabad ugyanis egy-egy az Unióban létező, de az Uniót magát nem jellemző kórós jelenséget azonosítani az Unióval.
Az Unió megmaradásunk és fejlődésünk számára fontos, Magyarországot előbbre vivő szervezet, de csak akkor, ha képesek leszünk a köz és magánerkölcs dolgában is előbbre lépni. Nem új feladat ez. A Barankovics vezette Demokrata Néppárt is így gondolkodott. Jelszavát Rákóczitól kölcsönözte. Cum Deo pro Patria et Libertate. Csak Istennel, az Isten szándékai szerint élve szolgálhatjuk hazánkat, és csak erkölcsösen élhetünk a szabadság előnyeivel. Nem véletlen, hogy most, amikor a háromszáz éves évfordulóját éljük a Rákóczi szabadságharcnak, a mai kormány hallgat. Árulkodó ez a hallgatás. Nincs ínyükre a figyelmeztetés: Az ember szívébe beleégetett Tízparancsolat megtartásával lehet csak szolgálni a Hazát. E parancsok között pedig ott van az is, ne lopj! A tocsikolás-kulcsárkodás várható következményei Berzsenyitől is megtanulhatók:
"...minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha elvész:
Róma ledűl, s rabigába görbed."
(Berzsenyi Dániel: "A magyarokhoz")
Végezetül azokhoz fordulok, akik úgy látják, az erkölcsi válság nem magyar sajátság, hanem egész civilizációnk baja. Igazuk van. De szerencsére az erkölcsi válságok megoldásának van egy különleges sajátossága. Aki erre vállalkozik, annak maga magán kell elkezdenie. Már egy ember erkölcsi megújulása is sokkal több, mint csepp a tengerben. Ha lesz egy millió imádkozó, nem féltem Magyarországot, mondta Mindszenti. Sőt talán még ennyi sem kell: az Úr öt igazért is megkegyelmez. Fogjunk hozzá. Istennel a Hazáért és a Szabadságért.
