2004. december 08. szerda 23:38

 

Bozgor maradok!

 

 

 

Egy székelyföldi fiatal pár már a nyolcvanas évek legelején kiszökött Magyarországra, közel húsz esztendeje megvan az állampolgárságuk is. Beilleszkedtek a helyiek közé, jól keresnek, viszonylag jól élnek. „Magyarokká” lettek. Történt, hogy a kettős állampolgárságért kiírt népszavazás előtti időszakban ez a fiatal pár hazalátogatott Székelyföldre.

Ritkán jöttek, és keveset maradtak, részint azért, mert kevés szabadságuk volt, részint azért, mert már nem érezték olyan jól magukat; az elesettséget, az elöregedő falvakat látva rossz hangulat vett erőt rajtuk. Ezúttal is mindössze három napocskára jöttek, futtában végiglátogatták a szülőket, rokonokat, apró ajándékokkal lepték meg őket, amint ez illik, s amivel bizonyíthatták, van amit aprítaniuk a tejbe.

Egyik rokon, miután elég látványosan kiörvendezte magát az ajándékok láttán, vette magának a bátorságot, hogy megkérdezze az önbizalommal bőven megáldott, sztárallűröket csillogtató, „magyarrá” lett (fiatal)embertől, hogyan voksol a közelgő referendumon. A megkérdezett összevonta szemöldökét, majd rövid habozás után kinyögte, nemmel, s azzal máris ontani kezdte az érveket, hogy a magyar társadalom nincs felkészülve anyagilag, hogy így meg úgy. A hallhatóság megdöbbent. Párja ugyan megpróbálta menteni a menthetőt, elsütve a viccet, hogy férje vélhetőleg nem akarja, hogy az anyósa a nyakára telepedjen, de azért még így is hamarabb kellett távozniuk a rámenős rokontól, mint ahogy gondolták, vagy illett volna.

Amikor a történetet meghallottam, arra gondoltam, ha ez az ára a „magyarrá” válásnak, én inkább megmaradok bozgornak, zokszó nélkül.

Zsidó Ferenc,
Krónika
 

 

vissza Vissza a kezdőlapra