2004. november 07. vasárnap 22:00

 

Levélváltás - a népszavazásokról

 

 

Kedves G.. K..!
 
Nem érzem címzettnek magunkat, hiszen nem vagyunk kezdeményezői a népszavazásoknak, és mint társadalmi egyesület csak áttételesen igaz ránk az ország irányításában résztvevő politikai erő. Áttételesen viszont igaz és az Ön megkeresése szép példája a közvetlen demokráciának, s mint ilyen megtisztelő.

 

Levelének címzettjeitől igen sok ellentétes választ kap majd, - ha ugyan jönnek a válaszok, mert az e-demokrácia még gyermekcipőben jár nálunk. (Közbevetőleg, a fejlett országokban az ilyen levelekre automata felel, udvarias semmitmondó szöveggel.
 
Ezek után az ön kérdéseit sorra véve megpróbálok érdemben válaszolni. 
----- Original Message -----
From: G K
To: info@privatizacio.info ; info@fidesz.hu ; info@mszp.hu ; szdsz@szdsz.hu ; info@mdf.hu ; mdf@mdf.hu ; munkaspart@munkaspart.hu ; info@munkaspart.hu ; paxhu@axelero.hu ; mkdsz@hu.inter.net
Cc: katalin.szili@parlament.hu ; lakossag@meh.hu
Sent: Monday, November 01, 2004 12:37 PM
Subject: Tájékoztatás kérés a 2004. december 5-én zajló népszavazás kérdéseiről

 
 

Tisztelt Címzettek!

 

Önökhöz, mint a december elején esedékes népszavazások kezdeményezőihez, illetve az ország irányításában részt vevő politikai erőkhöz fordulok kérdéseimmel. A népszavazáson olyan kérdésekre kell választ adnunk, melyek nem dönthetők el egyszerűen az igen, vagy a nem megjelölésével, a döntésnek – véleményem szerint – igen komoly egyéb, jellemzően közép és hosszú távú hatásai is lesznek. A döntéshez kérem segítségüket! Válaszolják meg számomra – és a többi szavazóképes választópolgár számára is – a következő kérdéseket:

"Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti 'Magyar igazolvánnyal' vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"

- Milyen módon igazolhatja majd - a Magyar Igazolványon kívül - a kérelmező magyar nemzetiségét (korábbi nemzeti népszavazásnál tett nyilatkozat, nyelv- és kultúraismeret, tanúk nyilatkozata, családfa bemutatása, stb.)?

Egy még meg nem alkotott törvény tartalmáról nehéz lenne nyilatkozni. Ha nem lesz ilyen törvény, akkor marad Magyar Igazolvány, amelyet minden határon túli magyar megszerezhet. Családfa stb. nem jönnek szóba, hiszen magyar az, aki annak vallja magát - ez volt a szelleme a magyar igazolványnak, s igen kár lenne valami fajelmélethez visszasüllyedni. 

- Lehet-e majd a magát magyar nemzetiségűnek valló nem magyar állampolgárok részére adandó magyar állampolgárságot annak kiadása előtt "megvétózni", ha bárkinek a kérelmező nyilatkozatával ellentétes információ (pl. nem magyar nemzetiségű az illető) van a birtokában?

Itt sem kellene túlterjeszkedni a Magyar Igazolvány kiadásának szabályain.

- Vitás esetekben ki(k) és mi alapján dönt(enek), a döntés ellen mi lesz a jogorvoslat lehetősége?

Lásd fenn.

- Milyen módon szűrik ki az eljárás során azokat a személyeket, akik esetleg hazájukban büntetőeljárás, vagy más hatósági eljárás alatt állnak, netán ez elől kívánnak ily módon "menekülni"?alkalmazni más esetleges csatornák előtt is.

Erről ugyancsak van rendelkezés a Magyar Igazolvány kiadása kapcsán, ugyanazt - a nemzetbiztonsági szempontot - kell figyelembevenni

- Akik ilyen módon megkapják a magyar állampolgárságot (is), ezzel milyen kötelezettségekhez és milyen jogokhoz jutnak hozzá (mennyiben vonatkoznak rájuk a magyar Alkotmányban rögzített jogok és kötelességek)?

Értelemszerűen mindenben, de ne feledjük, hogy az állampolgárinak tekintett jogok részben lakóhelyhez, részben társadalombiztosítási jogviszonyhoz kötődnek, tehát pusztán a magyar állampolgárság megadásával nem keletkezik ilyen kötelezettség.

- Az érintett államokkal szemben (pl. Románia, Szlovákia, stb.) fellépünk-e valamilyen kölcsönösség, vagy anyagi ellenszolgáltatás igényével (vélhetően ezek az emberek a saját eredeti hazájukban dolgoznak, adóznak, fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást, stb.)

A magyar állampolgárság az illetők számára magánügy, s ezért nekünk a letelepedésük szerinti országgal szemben nincs, nem is lehet követelésünk.

- Az ily módon magyar állampolgársághoz jutók milyen módon és mekkora összeggel veszik ki részüket a forrásokhoz való hozzájárulásból?

Mivel ezen forrásokhoz nemigen jutnak hozzá, az útlevél kiváltási illetéken túl befizetési kötelezettségük sem keletkezik.

- Felkészültünk-e arra az esetre, hogy ha az ilyen módon magyar állampolgársághoz jutott emberek Magyarországon nem jutnak hozzá valamilyen juttatáshoz (pl. munkalehetőség, segélyezés, stb.) a források kifogyása miatt, akkor mivel védekezünk az esetlegesen felmerülő diszkriminációs vádak ellen, illetve ezeket milyen előzetes intézkedésekkel védjük ki?

A fentiekből következően nem számíthatunk ilyen követelésekre, illetve a társadalombiztosítási jogviszony valamint az állampolgárságtól független letelepedés már létező előzetes védekező intézkedés. Gondoljunk csak arra, hogy a nyugaton élő, 56-ban vagy később távozott nemzettársaink alanyi jogon kapják vissza állampolgárságukat és ez sem okozott az égvilágon semmi problémát, pedig a jogosultak száma több százezer.

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?" 

- Ez a privatizációs tilalom milyen időtartamra vonatkozik (2004-re, erre a parlamenti ciklusra, x évre, y év december 31-ig, stb.)?

Ez a rendelkezés határidő nélkül lesz, s ha nem csalódóm, két év múlva lehet egy újabb népszavazással módosítani rajta.

- Ha az ügydöntő népszavazás végeredménye szerint a Parlament köteles lesz megsemmisíteni az érintett Törvényt, milyen jellegű mulasztást fog a Parlament elkövetni, ha ezt nem teszi meg (a Törvényt az Alkotmánybíróság már megsemmisítette)?

A törvényt az alkotmánybíróság valóban megsemmisítette, ezért a népszavazási kérdésnek csak az első fele értelmezhető: az egészségügyi intézmények maradjanak köztulajdonban. Maradjanak, tehát ha már nincsenek abban, akkor rájuk nem vonatkozik a tilalom. (Kökény Mihály tehát nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy a háziorvosi rendelőket és a patikákat vissza kell adni.)

- Ha a kórházakat és egészségügyi intézményeket nem privatizáljuk, ki, mikor, milyen forrásból fogja biztosítani a fejlődésükhöz, illetve a megfelelő működésükhöz, fennmaradásukhoz (technikai és infrastruktúrális fejlesztések, a dolgozók juttatásainak, bérének növelése, stb.) szükséges forrásokat?

Ez a kérdés pont fordított. A magántulajdonos, ha be is fektet, vagy csak vásárol, a felhasznált pénzéből hasznot remél. Hol van ennek a haszonnak a forrása, amikor még a működés sem biztosított? A magántulajdonnak fontos szerepe van a gazdaságban, s az egészségügy egyes területein is eredményes lehet, a jelenlegi körülmények között azonban az egészségügyi intézmények működési zavaraihoz és a betegek ellátásának romlásához, vagy pénztárcájának jelentős megterheléséhez vezetne.

- A kórházprivatizáció megtiltása esetén milyen mértékű kórházbezárások, munkahely megszüntetések, kórházösszevonások várhatók, ezek mennyivel teszik nehezebbé az állampolgároknak ezek igénybevételét?

Ha lesz is ilyen, csak kevesebb lehet, mint a kórházprivatizálás után.

Amennyiben Köztársasági Elnök úr a december 5-i időpontra a harmadik kezdeményezéssel kapcsolatban is kiírja a népszavazást, akkor kérem, hogy a fenti kérdések alapján a harmadik témakör következményeiről is adjanak tájékoztatást.

Köszönöm segítségüket!

 

G K

 

Kedves G Úr!

Kérdései azt a benyomást keltik, hogy az ön gondolkodása inkább a jelenlegi kormánypártokéhoz áll közelebb. Engem is világok választanak el pl. a kórházprivatizációs népszavazást kezdeményező Munkáspárttól, és a Magyarok Világszövetségét is sok szempontból kritizálom, - ők kezdeményezték a kettős állampolgárságról szóló népszavazást. Ez utóbbit talán jobb lett volna elkerülni - ezt azért mondom, mert a magyar útlevél kiváltása retorziókkal járhat valamely ultranacionalista szomszéd állam területén. Mivel a törvényesen szükséges számú magyar állampolgár akarta ezt a népszavazást, most azt kell nézni, mit jelent ha megadjuk és mit ha nem. A megadásnak az imént említetten kívül hátrányát nem látom. Mivel senkit nem kötelez, hogy éljen a lehetőséggel, s mivel pl. Románia területén elég sok magyar állampolgár él minden atrocitás nélkül, az IGEN ellen szememben nem szól semmi. Más a helyzet a NEM-mel. Ez azt jelentené, hogy az anyaország elfordul a határokon túl rekedt fiaitól. Ez lenne Trianon teljes diadala. Ezt a szégyent nem lehet vállalni. Ezért IGEN lesz az én döntésem. A kórházak esetén a NEM mellett csak az szól, hogy a Munkáspárt javaslatáról van szó. Az ügy azonban fontosabb, mint bármi pártpolitika. Itt a NEM következménye az egészségügy további kifosztása, munkanélküliség növekedés, agyonhajszolt orvosok és nővérek, romló ellátás, illetve hogy ezeket el lehessen kerülni, a polgárok és betegeknek az eddigieknél lényegesen nagyobb megsarcolása. Inkább azokat a milliárdokat kellene a közadókból az egészségügybe áramoltatni, amelyre 2002-ben az MSZP ígéretet tett. Ezért magam erre a kérdésre is IGEN-t szavazok.

Örömömre szolgál, ha önt is megnyertem a két igenes népszavazásnak, ám, ha másképp gondolja, azt is tiszteletben tartom, mert csak a vélemények és gondolatok szabad áramlásából születhet szabad és demokratikus Magyarország.

Köszönti:

dr. Surján László
a KDNP alelnöke, Európai Képviselő

 

 

vissza Vissza a kezdőlapra