2005. március 15. kedd 22:21

 

Az új fejlesztési politika felé

 

Fontos részletkérdéseket kell még tisztázni ahhoz, hogy egyetértés alakuljon ki a kohéziós politika megvalósulását szabályzó jogszabályokról. Hétfőn a vita két kérdésre koncentrálódott: magára vállalja-e az Unió a fejlesztési beruházások ÁFA tartalmát, illetve hogy hogyan segítse elő e beruházások gyors megvalósulását.

 

Március 14-én az Európai Parlamentben mind a költségvetési, mind a régió fejlesztési bizottság a kohéziós politikát megszabó új jogszabályokkal foglalkozott, amely üléseken a képviselők kettős nyomás alatt voltak. Mivel még nem tudjuk, hogy lesz e 2007-2013 között megegyezés a pénzügyi keretekről, következésképp azt sem, hogy mekkora lesz a rendelkezésre álló összeg, nehéz az elköltés módjáról beszélni. Ezért várni kellene ezzel a tárgyalással. Másrészt sietni kell, ha nem akarjuk, hogy megismétlődjék, ami 2000-ben történt, amikor egy - másfél évig álltak a programok, mert a jogszabályok késői elfogadása miatt a Bizottság nem tudta kiírni a fejlesztési programokra való pályázatokat.

Tartalmi szempontból két kérdést emelek ki.

  1. Lehessen-e áfa terhet is finanszírozni az uniós támogatásból?
    A képviselők ellenzik ezt. Egy régió fejlesztési program jelentős uniós támogatást kap. Az Unió célja, hogy a támogatott régiót fejlessze, s nem az, hogy az európai polgárok pénzével a tagállamok bevételeit növeljük. Ezzel szemben, amennyiben a pályázó valamely kisebb település, talán méltányos lenne befogadni a pályázattal kapcsolatban befizetendő áfá-t is.

  2. Vonatkozzék-e az úgynevezett N+2 szabály a kohéziós alapra is?
    Az uniós pályázatok nem kis részénél több éve halmozódik egy jelentős fel nem használt összeg. A megvalósítások elhúzódása ellen drákói szabályt hoztak: a pályázat elnyerése utáni második év végén a fel nem használt összegeket vissza kell fizetni az Uniónak. Az N+2 bevezetése érezhetően felgyorsította kivitelezést, ezért felmerült, hogy a szabályt a kohéziós alapra is ki kellene terjeszteni. Az N+2 alkalmazásával kapcsolatban két szempont merült fel: (a) méltányos, hogy az új tagállamok átmenetileg kapjanak mentességet vagy könnyítést; (b) a kohéziós alapból a strukturális alaphoz képest nagyobb, értelemszerűen lassabban megvalósuló beruházásokat szoktak támogatni. Méltányos lenne az elv megtartásával a kohéziós alap esetén N+3 szabályt alkotni.

E kérdések még nyitottak, a következő hetekben kell elérni egy ésszerű megegyezést a különféle érdekek között.

 

Surján László

.

Vissza a kezdőlapra