2005. március 10. csütörtök 21:53

 

Amit nem mondhattam el dr. Eörsi Mátyásnak

 

 

Négy gondolatomat kívánom megosztani keresztyén testvéreimmel vallásra, felekezetre való tekintet nélkül, valamint barátaimmal is.

1. Megfogadtam 2005. január elsején, hogy ahol megjelenhetek, mindenkit emlékeztetni fogok olyan történelmi személyiségekre, akiknek jövőképük volt Erdélyről, és azt bátran közölték a nyilvánossággal is. Márton Áron, gyulafehérvári római katolikus püspök, Fodor Pál, csíkszeredai mérnök, Lakatos István, az Erdély című lap főszerkesztője, Kertész Gábor, zilahi ügyvéd, nyolcvan kilogrammos izomkolosszus, akit a román börtönökben halálra kínoztak. Ma sem tudjuk, hol van eltemetve, de ha élve marad, hat gyermek édesapja lehetne. És még sokan lehetnének apa-anya jelöltek, ha átvészelték volna a román börtönök kínzásait, akkor pedig jelenleg más lenne a létszámunk Erdélyben!

Márton Áron püspök úr, rabruhában, a bukaresti katonai törvényszéken megalkuvás nélkül ezeket közölte vészbíróival: „Ami a második vádpontot illeti – mely szerint indítványoztam a magyar–román határ rendezését is (ha már annyi ország határait újrarendezték) – az megfelel a valóságnak, és ezért vállalom a felelősséget. Ugyanis egy közös tulajdont nem lehet úgy megosztani, hogy odaadom az egészet az egyik társtulajdonosnak. 1910-ben a románok 43%-ban voltak jelen Erdélyben. Ennyi jár nekik és nem az egész Erdély két millió magyarral, akiket a franciák, mint juhnyájat, odaajándékoztak Romániának csak azért, mert átpártolt hozzájuk. – Emlékiratomban valóban indítványoztam, hogy egész Erdély csatoltassék vissza a Szent Korona közjogi fennhatósága alá, minden nemzetiségi kisebbségnek teljes autonómia biztosításával. Ha ezt sem akarják, akkor osszuk ketté, és az Észak-Erdélyi románok cseréljenek helyet a Dél-Erdélyi magyarokkal." Eddig az idézet. Dr. Eörsi Mátyás úr! Gondolkozzék el e három variáció felett, és beszélje meg felekezeti hittársaival is.

2. Meg van írva a Szentírásban: „A jó pásztor életét adja a juhaiért. Ha csak egy is elkóborog, elmegy, megkeresi és visszahozza juhai közé." Tévesen állítják egyesek, hogy a magyar királyok, Mátyás király is, az erdélyi fejedelmek, az Osztrák–Magyar Monarchia, mind-mind rossz pásztoroknak bizonyultak, és ezért 1920. június 4-én egy „jobb pásztorra" bízták a Kárpát-medencei népeket. Románia akkor bizonyult volna „jobb pásztornak", ha az erdélyi szászok, zsidók létszáma megduplázódik, ha a szászvárosi Református Árvaház mellé még egy másikat is építettek volna, vagy a szászvárosi Református Kollégium – ahol dr. Petru Groza is érettségizett és ahol a véndiák-találkozóit rendezte – magyar főiskolai rangra emelkedik, s ha a kolozsvári Hunyadi-téri Magyar Színház, a Farkas utcai Egyetem, a Mikó utcai Klinikák épületei stb. stb. mind a birtokunkban maradhattak volna, hiszen maga Nicolae Iorga is így álmodta meg Erdély jövőjét. „Nem azért szereztük meg Erdélyt, hogy elvegyük a magyarok megvalósításait, hanem azért, hogy mi is felépíthessük a mieinket."

3. A Trianon film bukaresti bemutatását egy kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen Cristian Tudor Popescu főszerkesztő szó szerint ezt mondotta: „teljesen megértem a magyarok „Trianon traumáját", mert hasonló traumát én is átéltem 1940. augusztus 30-án, amikor Észak-Erdélyt elvették Romániától és Magyarországhoz visszacsatolták." Erre a válaszom egy szimbolikus példa: a szomszédom 1100 éven át birtokol egy nagy értéket. 1920. június 4-én a nagyhatalmak nekem ajándékozták. Húsz év múlva – más nagyhatalmak – felét visszaadják az eredeti tulajdonosnak. Nekem, a megajándékozottnak, aki csak felével maradtam az ajándéktárgynak, jogilag, erkölcsileg lehetnek „traumáim"? A vita kedvéért elfogadom a „bécsi döntés traumáját" is a trianoni trauma mellett. Igen ám, de a románok 1947. február 10-én a párizsi Békediktátummal megszabadultak, kigyógyultak a „bécsi traumájukból" és azóta vidáman élnek. Én, erdélyi magyar, továbbra is szenvedjek a trianoni trauma miatt? Engem nem illet meg a „gyógykezelés"? Az én nemzetem nem tartozik az európai közösségbe? A magyar nemzetért a „jó pásztorok" nem vonhatok felelősségre szétkallódásunk miatt?

4. 2005 februárjában Habsburg Ottó úr az Európai Parlamentben kijelentette: „Az a tény, hogy az RMDSZ benne van a román kormányban, azt igazolja, hogy Románia példamutató módon megoldotta a nemzetiségi kisebbségek gondjait, terheit, vívódásait, traumáit"!

Fülébe szeretném súgni az Elnök úrnak, hogy más ne is hallja: Románia ilyen „jó pásztornak" bizonyult, akkor indítványozza Románia nyugati határának a Tiszáig való kiterjedését, mert ha ma lehet Ártándnál, ezen az alapon holnaptól kezdve miért ne lehetne a Tiszánál?! És garantálom Önnek: Nyíregyháza, Debrecen, Karcag, Kisújszállás, Törökszentmiklós, Szolnok, Mezőtúr, Békéscsaba, Orosháza, Hódmezővásárhely, Makó, Szeged rövidebb időn belül jutnak – a valamikor színtiszta magyar Szatmár, Nagyvárad, Kolozsvár – sorsára, amelyekben jelenleg 30%, 28%, 18%-ban vagyunk jelen, mert a román „jó pásztor" megfelelő elnemzetietlenítési gyakorlattal rendelkezik. Csíkszeredában a székelyek nyakára felépítették az ortodox Érsekséget, Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán épülnek az új rendőrlaktanyák. Mindezek azt igazolnák, hogy a székely városok is elnemzetietlenednek, ha karba tett kezekkel szemléljük a beindított folyamatokat, és nem teszünk ellenintézkedést.

Dr. Eörsi Mátyás úr, ha ez bekövetkezne, akkor az ország, amelynek a Parlamentjében Ön havonta zsebre teszi több százezer forintját, össze fog zsugorodni a Margit szigetre!

Ezek a mi összmagyar nemzeti gondjaink, vívódásaink, küzdelmeink! Erdélyben nyolcvanöt éve vagyunk háborúban földi fegyverek nélkül, de az Úristenbe vetett hit kardjával védjük és megtartjuk 1100 éven át jogelődeinktől reánk hagyott javainkat, amelyet az említett háborúnkban el akarnak orozni tőlünk! Mert ez az ellenünk beindított háborúnak a célja!

Dr. Eörsi Mátyás úr vigye haza magával ezeket a vívódásainkat és a nyolcvanöt éves védekező háborúnkban kelt álmatlan éjszakáinkat!

Kelt Kolozsvárott, 2005. március 5-én.

Dr. Újvári Ferenc 

forrás: erdely.ma.

Vissza a kezdőlapra