2005. január 16. vasárnap 23:51
Ez a kor elvesztette érzékét a szent iránt
A IGEN című, katolikus ifjúsági lap januári száma interjút készített Bíró László püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi bizottságának elnökével, a Központi Papnevelő Intézet rektorával.
Családkongresszus, Bíró László vezetésével.
A mottóval kapcsolatban Bíró püspök a lapnak elmondta: ebben az evangéliumi jelenetben az tetszik neki, hogy az asszonyok igazából lehetetlenre vállalkoznak. „Elindulnak a sír felé, és tudják, hogy képtelenek elhengeríteni a követ, mégis teszik, amit tenniük kell: megadni Jézusnak a végtisztességet. Ma, amikor az élet védelméről beszélünk, hasonló helyzetben vagyunk. Szinte a lehetetlenre vállalkozik az, aki azon fáradozik, hogy házasságon alapuló családról, vagy az élet védelméről beszéljen. Ez a kor elveszítette érzékét a szent iránt. Meg kell keresni azt a nyelvet, amely által ezzel a szent iránti érzékét elvesztett világgal kommunikálni tudunk. Ez a nyelv az életszentség nyelve. Mert a szent iránti érzék ugyan látszólag eltűnt az emberekből, mégis érzékenyek a szentre. Papok és világiak körül élő hitű szigetek alakulnak ki, s lesznek jellé a társadalomban. Az élet legjobb hirdetője az, aki maga is telve van élettel. Ma sok ember tudatában az a képzet kötődik az egyházhoz, hogy örökké a halálról beszél, mintha életellenes lenne, és alig veszik észre, még a híveink is, hogy lassan az egyház lesz az egyetlen intézmény, amely mindig az életről szól.”
A házasságnak nincs alternatívája
Bíró László leszögezte: „A világ változik, de Krisztus igazsága ugyanaz marad. A családot nem kitalálni kell, hanem visszatalálni hozzá. A felvilágosodás óta kikezdték a házasság eszméjét, sokan csupán társadalmi képződménynek gondolják, s helyette az élettársi viszonyt, az azonos neműek házasságát támogatják. A házasságnak viszont nincs alternatívája. Amint egy gyermek megszületik, az apa és az anya után kiált. Az idők során apróbb dolgokban eltérhetett a házasság formája, de az biztos, hogy a házasság embernek megfelelő intézmény. A nemek valóságában ott rejlik egymásrautaltságuk is, ketten alkotnak egészet. Különbözőségükön nyugszik az emberiség, ebből fakad az élet.”
A püspök hálával szólt mindazokról, akik kiemelten részt vesznek a családpasztorációban, a lelkiségi mozgalmakról, egyesületekről, az egyházmegyei családreferensek munkájáról, a különböző plébániák kezdeményezéseiről, az életvédő mozgalmakról. Nagy örömnek nevezte, hogy körülbelül 200 pappal van legalább levelező kapcsolatuk, Dobogókőre hat papi találkozóra 66 pap jelentkezett, és intenzív, termékeny együttlétük volt. Az elmúlt években a családpasztoráció egyik feladata az volt, hogy minél több plébánián jöjjön létre családcsoport. A fiatal házasok ezek által integrálódnak az egyházközségbe, az pedig olyanná formálódik, amilyenné az őt alkotó családok formálják. Ahol élő családcsoportok vannak, ott elevenné válik az egyházközség. A családpasztoráció nem rétegpasztoráció, hiszen az egész egyház újul általa – mondta Bíró László.
Fedezzük fel újra a nemzet, hazaszeretet, szolidaritás fogalmát
Kérdésre válaszolva a püspök kifejtette véleményét a tavaly december 5-ei népszavazás eredményéről is. Hangsúlyozta: „Meg kell fogalmazni a reményt, mert ha nincs reményünk, akkor kompromisszumokat kötünk. Szomorú volt, hogy a kampány ráerősített az ember önzésére, individualizmusára, nárcizmusára. Sikeresen lehet így kampányolni, amint a választás eredménye mutatja, de az embereket pont az ellenkezőjére kellene biztatni. A szavazásra biztató érvek a nemzettudatra, a hazaszeretetre, a szolidaritásra, a másikért való felelősségre alapoztak. Látszik, hogy ezek az értékek mennyire nincsenek jelen az emberekben. Mennyi fájdalmat okoztunk sokaknak azzal, hogy nem mertünk melléjük állni! Szeretettel kellene kezet nyújtani annak is, akinek nem tudunk segíteni, mert megalázni nincs jogunk őt. Ezt a kéznyújtást elmulasztottuk. Ellentmondás az is, hogy globalizációról beszélünk, örülünk a nemzetek egységesülésének, ugyanakkor azokat, akik a legszorosabban hozzánk tartoznak, mintha engednénk, hogy leszakadjanak rólunk, hogy ne velünk egységben építsék a jövőt. Fontos lenne elővenni ezeket az értékeket, mint nemzet, hazaszeretet, szolidaritás.”
Horánszky Anna/MK
