2005. január 20. csütörtök 23:48
Európai Parlament - hétéves pénzügyi keret
Magyar európai parlamenti képviselők biztató jelnek tekintik Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő eltökéltségét a hétéves pénzügyi keret gyors véglegesítésére
Surján László (Európai Néppárt,
Fidesz) a Bruxinfonak kifejtette: a
luxemburgi megközelítés „abszolút egybeesik a magyar érdekekkel”, és úgy
vélte, hogy az Európai Parlamentnek mindent meg kell tennie a támogatására.
Surján szerint a hónapok óta tartó – eddigi fázisában inkább még a lapok
takargatásából álló, már-már „pókerjátszmára” emlékeztető – költségvetési
alkudozás új szakaszba érhet azzal, hogy a luxemburgi elnökség kijelentette:
legkésőbb késő tavaszra elvárja a kártyák felfedését. Magyar szempontból
mindez felettébb kedvező, lévén, hogy a magyar érdekeknek aligha felelne meg
az EP-körökben sem ismeretlen halogatási taktika helyenkénti felvetése. (Jobb
egy jó pénzügyi terv valamivel később, mint egy rossz gyorsan – hangzik
többnyire az ezzel kapcsolatos érvelés a „Házon” belül.)
A hétéves keret megszületése önmagában ma még nem szerződéses kötelezettség –
ha majd életbe lép az alkotmányos szerződés, ez is változni fog -, de
elmaradása minimum olyan következményekkel jár, hogy megléte nélkül a
regionális fejlesztésekhez szükséges hosszú távú pályázatokat sem lehet időben
kiírni. Márpedig a jelenleg futó hét éves pénzügyi terv – az 1999-ben
elhíresült „Agenda 2000” – túl késői (nyolc hónappal a céldátumot megelőző)
elfogadása is közismert módon azzal járt, hogy mintegy másfél évvel csúsztak a
pályázati ciklusok. Hasonló jelenség megismétlődése ma már legalább tizenhárom
kohéziós ország érdekeit sértené. Mindez azt is jelenti, hogy a látszólag
túlzottan ambiciózus luxemburgi elnökség valójában komoly érdekekkel és
szövetségesekkel is számolhat – mutatott rá a néppárti magyar képviselő.
Emlékeztetett arra a fura kettősségre is, hogy a nettó befizető Németország
egyfelől a költségvetés lefaragásában, illetve, ha ez elsőre nem megy, akkor
látszólag akár a 2006-ban létező állapot befagyasztásában lehet érdekelt.
Másfelől viszont a keletnémet tartományok felzárkóztatásához maga is rá van
szorulva a közösségi pénzekre, s ennyiből a késleltetés – ami együtt járna a
kohéziós programozás leállásával is – neki sem felel meg.
Surján egyúttal utalt arra, hogy magyar szempontból a Prodi-bizottság hétéves
költségvetési javaslata a lehető legjobb. „Ha pusztán a hivatalos, magyar
intézmények által is használt számokból indulok ki, a bizottsági keretszámok
alapján 2007-től az évente Magyarország számára potenciálisan rendelkezésre
álló támogatási keret elérheti a havi 90 milliárd forintot” – mutatott rá.
Ehhez képest elsőre látszólag nem jelent nagy kockázatot, ha a végalkukban
felkínálják a - színfalak mögött néhol már ma is emlegetett - 10 százalékos
általános keretcsökkentés beáldozását. Durva leegyszerűsítéssel a kohéziós
politikában ez még így is több mint havi 80 milliárd forintnyi elérhető pénzt
hagyna meg. Igen, csak vannak áttételes hatások is, és a végeredmény, hogy az
egyik helyen kalkulált csökkentés befolyással lehet más területek abszolút
nagyságára is, ami összességében már akár 30 százalékos tényleges
forrásvisszafogást is produkálhat – figyelmeztetett a végalkukra készülés
szempontjából a magyar EP-képviselő.
Fazakas Szabolcs (MSZP), a Költségvetés-ellenőrzési Bizottság elnöke rendkívül pozitívnak minősítette Jean-Claude Juncker határozott fellépését. Egyetértett azzal, hogy fontos lenne még 2005. első félévében tető alá hozni a 2007. utáni hétéves pénzügyi tervet, és hogy kiegyensúlyozottan igyekszik a stabilitási paktum kérdéséhez nyúlni. Az utóbbi esetében Fazakas szerint nem volna célszerű eltekinteni a stabilitási szempontoktól – így a 3 százalékos és a 60 százalékos küszöbszámoktól -, másfelől viszont szükség van a paktum egészének a reformjára is.
.
