2005. február 22. kedd 23:36
Megvezetve vezették be a traktorosokat Budapestre
Gazdatüntetés
Éjfélre megtelt a Felvonulási tér
Először megvezették a gazdákat, aztán méltóztatott az Országos Rendőrfőkapitányság bevezetni őket a Felvonulási térre.A Heves megyei faluból, Egerszalókról érkezett gazdának véres a szeme. Járatos lévén a dologban, finioman megkérdezem: vérnyomás?
Igen, sajnos.- feleli.
- Az utóbbi időben nagyon nehezen élünk. Az EU pénzt nem küldik, az adóval is taktikáznak, a visszajáró pénzzel, az áfával, úgyhogy mindennapi megélhetési gondjaim közepette felszökik a vérnyomásom. És most még meg is várattak bennünket, teszi hozzá fáradt ingerültséggel. Két nagy gyermeke és öt unokája segít a 170 hektáros gazdaságban. Főleg gabona termesztésével foglalkoznak, ebből lett a baj. De együtt a család, együtt küzdenek a mindinkább növekedő terhekkel. Ősei a fölművelésbe születtek bele, ő is, gyermekei, unokái is. - Nekik nincs más választásuk - egészít ki. Nekünk meg szintén nincs - mutat körbe a dudálva érkező fellobogózott traktorokra- fel kellett jönnünk a hatalomnak megmutatni, nem hagyjuk legyűrni, odavetni magunkat a globális eszméknek! Némelyiken gépen fekete zászló leng. A fővárosiak egy része, a jobboldali-nemzeti erők képviselői- némelyik Kossuth nótát énekelve - harsány zászlólengetéssel fogadja a bepöfögő munkagépeket. Egy óra alatt 12 litert fogyaszt az Egerszalókról érkezett tüntetőé, ő hét órát vezette masináját. Meg hat órán át vesztegelt az út mentén, a hidegben, a rendőrség miatt. Mert a Pest Megyei Rendőrkapitányság délután négy órakor otthagyta őket, mondván , eddig volt érvényes a parancsuk, majd jönnek az ORFK emberei. S ők este 21 óra előtt érkeztek néhány perccel. Miért, miért? Hát azért, nehogy csúcsforgalomban torlódást okozzanak - hallatszik az okos, kifundált magyarázat. Ám az történt, hogy a kisebb csoportokat beengedtek a Felvonulási térre s a hóban fagyban toporgó budapestiek, meg a televíziósok megunták a didergést, a legtöbben elmentek. Tehát, mire begördült a nagy sor, - őket szondáztatták meg a hajdúsági rendőrök, akkurátusan, sorjában, szép lassan, amíg valamelyik paraszt el nem üvöltötte magát... - óh, vajh kinek a parancsára tették ezt rendőreid, kedves Mónika ?- a média figyelme lankadt, a fagy erősödött, a tömeg eloszlott. Így aztán a televíziók jelentéktelennek mutathatták a tüntetni érkező gazdák sokaságát. Bravó, médiabrigád, ott a kormányban... Ki lehetett a tippadó: Rosner vagy Werber? A Gazdaszövetség lakókocsijában a szállást ajánlók tülekednek. Jöttek lelkes budapestiek, hogy felajánlják ingyenes vendégszeretetüket akár egy hétre - az értünk is harcoló, tüntető parasztság képviselői számára. Magam a Magyar Kolping Szövetség kedves gesztusát nyújtom át: tizennégy földművelőt - lassan földönfutó mezőgazdasági munkást- helyeznek el Óbudán, Vihar utcai vendégházukban. Akik éjfél körül még ott toporognak, s készülnek a holnapi tüntetésre. Jónéhányan, a közelebb lakók közül megszervezték, mikrobusz jött utánuk, s amíg a gép itt , a Felvonulási téren pihen, addig ők hazarepesztenek és kipihenik ennek a fárasztó, ám mindenképpen bosszantó utazásnak a fáradalmait. Holnap frissen jönnek a minisztérium elé, a Kossuth térre. Töprengve készülődnek, mi történik, ha ismét olyan pökhendiek, cinikusan viselkedik Németh Imre miniszter s emberei, mint tavaly? Ami úgy látom, most nem nagyon ajánlatos. Egyszerűen nem tehetik meg. Immár özönlenek a masinák, tapsoló - kitartó, magyar nemzeti lobogós köszöntők fogadják őket. A parasztemberek, a gazdálkodók dühe nemcsak az őket, velük taktikázva megvárató rendőrökre száll, hanem az Európai Unióra, a magyar mezőgazdaság elsorvasztóira egyaránt. A melegedő sátrak üresek. Inkább a fagyos hóban tipródnak, töprengve vívódnak jövőjükön - s egyben a mi jövönkön is a nekünk kenyeret adni szándékozó honfitársaink. Csak maradjanak így, szolidaritásunkkal -szeretetünkkel övezve, megoszthatatlanul... Becsülöm, nagyra tartom érte őket! M.Szabó Imre.
