2005. február 17. csütörtök 21:42

Kísért a múlt

 

„…Magyarországon ma nagyon sokan vannak, nem állítom, hogy a többség, de nagyon-nagyon sokan vannak olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy az a jó, ha kevesebben vagyunk. Az a jó, ha kevesebben vagyunk” – hallhattuk Orbán Viktor szavait, évértékelő beszélgetésében. S nekem ekkor bevillantak egy vers sorai: „egyre szaporodtok, egyre többen lesztek”. Bár igaz lenne – de ha jobban belegondolunk, akkor vajon miért nem igaz…? A gyurcsányi szentencia („Hanem miből? Honnan? Erre feleljetek!”) is ismerős volt, ugyanebből a versből… Megérdemli hát, hogy ideidézzük Szente Imre szarkasztikus munkáját, amelyre 1992-es stockholmi kötetében bukkanhatunk rá. Ekkor volt hetven esztendős; de esszéivel, reflexióival azóta is találkozhatunk a folyóiratokban.

Szente Imre:

A Központi Bizottság kiáltványa a szovjet néphez, 1962. június 2-án

 

Minden rendű s rangú jó szovjetpolgárok!

A Centrálkomité fordul ím hozzátok.

Nem szívesen tesszük, de ez egyszer baj van:

megfogyatkoztunk a húsban és a vajban.

 

Ha nem likvidáltunk volna urat-papot,

Szocit és kulákot, találnánk bűnbakot;

elővennénk most az osztályellenséget,

s hagynánk a fenébe az őszinteséget.

 

Igaz – de ne szólj szám! – egyszer még kiderül,

miféle ellenség működött itt belül,

ki a mások fején mind magasbra hágott,

s elfuserálta a mezőgazdaságot.

 

De most elég ennyi: ötvenhárom óta

egyre emelkedik a termelés és kvóta,

úgy dolgozunk, olyan ütemben haladunk,

ha ez így megy tovább, végül éhen halunk.

 

Mert ki csodálkoznék, hogy Amerikában

csak a nyomor nő a gürcölés nyomában?

De hogy ez megérje a kolhozparasztot,

azt senki se hinné, ha olvasta Marxot.

 

„Belső ellentmondás…” – tudja minden gyermek,

„a kapitalizmus…” – de ha fejbe vernek,

akkor sem fogom fel kulcsát e rejtélynek:

„Mennél többet ád el, lesz annál szegényebb.”

 

Ki a bűnös? Egyet szögezzünk le már most:

nem a Párt s a Kormány. Mennyi gyárat, várost

épített és épít! Szűzföld, fürdőszoba,

rakéta, Gagarin s ég tudja micsoda!

 

Talán a kolhozok? Hm, részben, mondhatom:

magas az önköltség, csekély a buzgalom…

De kertelés nélkül… legyetek erősek!…

ti vagytok, elvtársak, a fő felelősek!

 

Városokban laktok s egyre többen – házban.

Ez még maga nem baj, de valami lázban

egyre szaporodtok, egyre többen lesztek,

és – itt a bökkenő! – mindig többet esztek!

 

De nem is akármit. Nektek nem elég a

paszuj, sárgaborsó, krumpli, kása, répa;

Hogyha elég lenne, probléma se volna:

lenne elég tej, vaj, tojás, hús, szalonna.

 

Tessék, itt a számok: búza, rozs, zab ennyi.

Tehén, birka, disznó – Isten tudja mennyi!

Csak azért nem elég, mert mind föleszitek,

s mindig ami nincsen, épp azt keresitek.

 

Bezzeg ott nyugaton: lakbér, kórház, adó,

munkanélküliség – spórol a dolgozó!

De ti, mint akinek nincsen gondja másra,

temérdek pénzt adtok vajra és kolbászra.

 

De csak adjatok is: az apa gondja:

mit gyermeke kíván, soha meg ne vonja.

Hanem miből? Honnan? Erre feleljetek!

Vagy ne! Elég, hogyha szónkra biccentetek.

 

Csökkentsük talán a kolhozok segélyét?

Veszedelmes út ez, nem látni a végét.

Lakást ne építsünk? Ne menjünk a holdba?

(Dehogy ne menjetek, akár a pokolba!)

 

A nehézipartól? Hadikiadástól?

Vegyük el a pénzt az atomkutatástól?

Elvtársak, nem lehet, amíg a Kennedy

életlen bicskáját miellenünk feni.

 

Tartsa fel az ujját, aki azt akarja,

hogy drágább legyen a vodkája, szivarja!

Ugye senki? Így hát csak egy marad hátra:

szorosabb szíjat kell kötni a nadrágra.

 

Öntudatos polgár rég érezte máris:

nagyon olcsó a hús, nem lehet reális!

Igazatok van. Most itt van az ideje,

- rossz propaganda volt – leszámolunk vele.

 

Hallottunk mi sóhajt, nem egyet, nem tizet:

„Igen olcsó a vaj, az állam ráfizet!”

Ami igaz, igaz. Csökkentsük azután,

majd ha nem kocogunk már a Nyugat után.

 

Harmincöt százalék: jobb, ha nekünk adod,

semhogy hízlaljad a fekete piacot,

ezt a fene sárkányt, ezt a szívós gyomot,

amely gyökeret ver, leljen csak egy nyomot.

 

Szocializmusnak göröngyös az útja,

nem szánkázni való: sok a gödör, bucka.

Volna szovjetember, aki ezt nem érti?

„Ez a bölcs tervezés?” – gyanakodva kérdi?

 

Dehogy van! Ne búsulj, elvtárs, föl a fejjel!

Vigaszul olcsóbb lesz az ágy két rubellel.

Nem jó a sok hús, vaj: könnyen epés leszel;

s nem álmodol sokat, ha keveset eszel. 

 

.

Vissza a kezdőlapra