A következő napokban részletekben közreadjuk Varga Imre beszélgetését Tamás Gáspár Miklóssal

A következő napokban részletekben közreadjuk Kengyel Ákos a Budapesti Corvinus Egyetem Világgazdasági Tanszék Európai Tanulmányi és Oktatási Központja docensének írását

A több részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.

5. rész

4. A kohéziós politika: az 1b. költségvetési kiadási fejezet értékelése

A Bizottság a 27 tagú EU GNI-jének 0,41%-át kívánja a kohéziós politika támogatására fordítani.[15] A kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért című 1b. költségvetési alfejezetre 338,7 milliárd eurót irányoz elő a bizottsági javaslat. A kohéziós politika finanszírozását szolgáló kiadások aránya a költségvetési kötelezettségvállalásokon belül nem változna: 2006-ban és 2013-ban is 32%-ot ér el.

Ez a változatlan súly egyáltalán nem tűnik indokoltnak akkor, amikor a kibővülés következtében jelentősen nőttek – és Románia és Bulgária felvételével tovább nőnek – az unión belüli fejlettségi különbségek. Tartalmilag ugyanakkor lényeges szemléletbeli változásnak tekinthető, hogy a kohéziós politika a fenntartható növekedéssel foglalkozó 1. költségvetési fejezetbe került. Ezzel talán azt kívánta érzékeltetni a Bizottság, hogy itt nem egyszerűen egy redisztribúciós politikáról van szó, nem a fejlettebb és kevésbé fejlett tagországok közötti jövedelem-újraelosztás a cél, hanem a növekedés alapjainak megteremtése. A kohéziós politikát eddig sem a jóléti transzferek feltételek nélküli nyújtása jellemezte, most is nagyon szigorúan előírt feltételeknek megfelelő fejlesztési programokat támogat olyan területeken, amelyek a versenyképesség javítását alapozzák meg a kevésbé fejlett és strukturális problémákkal küzdő régiók esetében.

Az infrastrukturális háttér, az emberi erőforrások minősége, a kutatási és fejlesztési területen elért szint, és mindezek hatására a régió tőkevonzó képessége tekinthetők a versenyképességet és ezáltal a fejlődést alapvetően befolyásoló tényezőknek, amelyek jól tükrözik egy régió fejlettségi szintjét és fejlődési kilátásait is.[16] Az EU kohéziós politikája keretében igénybe vehető támogatásoknak ezeket a versenyképességet befolyásoló körülményeket kell a jövőben is úgy befolyásolniuk, hogy az adott régió vonzóvá váljon a beruházók számára, megélénküljön a vállalkozási kedv és ezek eredményeként elinduljon a gyorsabb gazdasági növekedés.

Hangsúlyozni kell tehát, hogy a kohéziós politika nem a jövedelem-újraelosztásról szól, hanem a gazdasági növekedésről. Lényegében a kohéziós politika jelenti a versenyképesség és a növekedés uniós szintű előmozdításának, és ezáltal a lisszaboni és göteborgi célok megvalósításának egyik fő eszközrendszerét.[17] A kibővült EU számára nagy kihívást és egyben lehetőséget jelent a kevésbé fejlett és szerkezetváltáson keresztülmenő régiók növekedési potenciáljának kiaknázása.

A 2007-2013 közötti időszakra a kohéziós politika számára 3 új célkitűzést határozott meg a Bizottság:

- Konvergencia. A konvergencia célkitűzés hasonlóan a jelenlegi 1. célkitűzéshez az uniós átlag 75%-ánál alacsonyabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező régiók támogatására irányul. Természetesen az új tagok az új célkitűzés fő kedvezményezettjei, de a bővítés statisztikai hatásával érintett régi régiók is átmeneti támogatásban („phasing out”, kivezető támogatás) részesülnek majd. Ez azt jelenti, hogy azok a régiók, amelyek csak a kibővülés statisztikai hatása miatt lépték át az uniós átlag 75%-át, továbbra is kapjanak átmeneti támogatást, vagyis ebben az esetben az EU25 átlaga helyett az EU15 átlagához képest nézik meg a fejlettségi szint alakulását. A fő vitakérdést természetesen ennek az átmenetnek a hossza és a támogatások nagysága jelenti. A bizottsági javaslat szerint a kohéziós politika kiadásainak 78%-át (264 milliárd eurót) fordítanák az 1. célkitűzésre. Tehát a kohéziós politika költségvetéséből a jelenlegi közel 70%-os részaránynál nagyobb hányadot szánnak a legkevésbé fejlett térségek támogatására. Ez a nagyobb koncentráció a 2004-es és a 2007-es kibővülések kapcsán mindenképpen indokolt.

2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	Összesen
28,608	34,723	36,039	37,249	37,947	38,657	39,355	40,074	264,044	teljes kiadás
	21%	4%	3%	2%	2%	2%	2%	5%	átlagos évi növekedés
	6,115	1,316	1,210	0,698	0,710	0,698	0,719	40%	növekmény 2006-hoz képest

- Regionális versenyképesség és foglalkoztatás. Az új 2. célkitűzés keretében a legkevésbé fejlett régiókon kívül eső ipari, városi és vidéki térségek számára nyílna lehetőség a szerkezetváltást elősegítő regionális programok támogatására. Másrészt foglalkoztatáspolitikai programok támogatására irányulnának a források. Lényegében a jelenlegi 2. és 3. célkitűzés összevonásáról lehet beszélni. A kiadások körülbelül 18%-a (57,9 milliárd euró) állna rendelkezésre ezekre a célokra.

2006	2007	2008	2009	2010	2011	2012	2013	Összesen
6,989	9,818	9,241	8,641	8,027	7,396	7,391	7,385	57,899	teljes kiadás
	40%	-6%	-6%	-7%	-8%	0%	0%	2%	átlagos évi növekedés
	2,829	-0,577	-0,600	-0,614	-0,631	-0,005	-0,006	6%	növekmény 2006-hoz képest

[15] A szolidaritás ilyen alacsony fokát már csak az sem indokolná, hogy a transzferek jelentős része amúgy is visszaáramlik a fő nettó befizető tagországok gazdaságába. A tapasztalatok azt mutatják, hogy gépek, berendezések, beruházási javak importjának ellentételezéseként a strukturális alapok támogatásainak átlagosan 25%-a visszaáramlik a fejlettebb tagországokba. Az arány különösen magas Görögország (a kiadások 42%-a) és Portugália (35%) esetében. Lásd: European Commission: A new partnership for cohesion. Convergence, competitiveness, cooperation. Third Report on Economic and Social Cohesion. Luxembourg. 2004.

[16] Lásd: Kengyel Ákos: Az Európai Unió regionális politikája. Aula Kiadó. Budapest. 2002. 19-44. oldal

[17] Ezt a felismerést erősíti meg Danuta Hübner regionális politikáért felelős biztos álláspontja is. Lásd a Bizottság honlapján (www.europa.eu.int): Danuta Hübner: Lisbon and Cohesion Policy: Complementary Objectives. UNICE Competitiveness Day. Brussels. 9 December 2004. Speech/04/535