2005. április 20. szerda 21:04

 

Miért és miből ábrándultunk ki?

 

Az utóbbi időben úton útfélen hallani - és a közvélemény kutató cégek felmérései is ezt látszanak alátámasztani - az emberek egyre inkább kiábrándulnak a politikából, általános fásultság vesz rajtuk erőt. Mik állhatnak ennek hátterében? A tényleges gazdasági helyzet? A napi megélhetési problémák? A média? A pártok?

Valóban nem túl rózsás a helyzet hazánkban, három éve nem történik igazából semmi, azt érezzük, hogy sodródik az ország, sodródik egy nagy folyam közepén a globalizált világ és annak gazdasági áradata magával ragad. Valóban tehetetlenek vagyunk? Vagy van más lehetőség is? Sajnos nekem is, mint egy átlag magyar polgárnak, kezd egyre több fenntartásom lenni a közéleti szereplők kapcsán. Most mondhatnátok kedves barátaim, kik hasonló értékrend alapján éltek, hasonlóan gondolkodtok, mint én, hogy ennek csak egyedül a bal-liberális sajtó túlsúlya az oka és én is elvesztettem a reális ítélőképességem. De sajnos a jobboldali politikusaink is számtalanszor tettek már olyan kijelentéseket, melyeket az idő nem igazolt, és csak örülhettem, hogy a már említett bal-liberális sajtó nem kapta fel és nem vetette a szemünkre. A politikusoknak, amennyiben nem szakpolitikusok, nem szabadna szorosan vett szakmai kérdésekben nyilatkozniuk, mert félő, hogy ilyen esetben könnyen nevetségessé válhatnak. Naivitásomat tükrözendő, úgy gondolom minden kérdést illetőleg van jó válasz és van rossz válasz. Nem szabadna, hogy egy adott kérdésben a válaszainkat az befolyásolja, hogy melyik oldalon állunk. A kérdések megválaszolásánál egyedüli szempont kellene legyen, hogy a válasz adta megoldás hasznára van-e az embereknek, vagy sem. Visszakanyarodva a gondolatsor kiváltását okozó eseményekhez, a köztársasági elnökválasztás kapcsán is határozottabb választ várnék a jobboldaltól, nem szabadna folyton taktikázni, ami fehér az legyen fehér, ami fekete az legyen fekete.

Amennyiben egy jelölt nem alkalmas egy tisztségre, akkor ezt mondja meg az ellenzék, ha neki van egy alkalmasabb jelöltje, gyűjtse össze az ötven aláírást és indítsa el. Amennyiben viszont úgy gondolja, hogy a köztársasági elnökválasztásba nem képes beleszólni, akkor mondja meg ezt, és ebben az esetben nem szabadott volna belefolynia az eseményekbe. Megmondhatta volna az elején, hogy nem foglalkozik a jelölés kérdésével, mert jelen esetben az új államfő megválasztására a kormánypártoknak van lehetősége. Mivel nem így történt, a baloldalnak és az azt támogató bal-liberális sajtónak már igen könnyű dolga volt összemosni a felelősségeket. Így a közvélemény számára a jobboldal is részesévé válik az államfőválasztás körüli huzavonának, hatalmi játszadozásoknak, taktikázásoknak. Ami a valóságban csak a két kormánypárt sara — miszerint nem tudott közösen egy megfelelő személyt jelölni erre a közjogi méltósági tisztségre, és politikai csatározások színterévé tette a politika felett álló köztársasági intézményt — ma már a bal-liberális sajtó támogatásával a közvéleményben az egész politikai elit hibája. Sajnos erről a helyzetről, mármint, hogy az emberek elfordulnak a politikától, véleményem szerint a jobboldal is tehet, pont azért, amit már fentebb írtam, ha sokkal következetesebb lenne a jó válaszok keresésében és azt mindig határozottabban, következetesebben képviselné, kevesebb teret hagyna a gyakorta igen ellenséges bal-liberális sajtónak.

A gazdasági helyzetet meg ne csak úgy fesse le — amit persze nem akarok elhinni — hogy már nincs kiút, hogy a jelenlegi kormány hosszú évtizedekre tönkre tette az országot és kényszerpályákra állította stb. Ezeket az emberek nem szívesen hallgatják, és hozzám hasonlóan inkább az ellenkezőjét szeretnék hinni. Amennyiben tényleg ilyen súlyos a helyzet, akkor súlyos következményekkel járó választ vártam volna az ellenzéktől, ha tényleg olyan rossz döntések illetve nem döntések jellemezték az elmúlt három évet, akkor kötelessége lett volna az ellenzéknek megdöntenie a kormányt. Ha nem ennyire súlyos a jelenlegi helyzet, akkor sok polgártársammal együtt végre szeretnék újra bízni a jövőben és nem csak azt hallani az ellenzéktől, hogy milyen rossz most és oda a jövőnk. Egy évvel a választások előtt ideje lenne már azt is hozzáfűzni, hogy már csak egy év és újra elkezdhetjük építeni, szépíteni az országot és nincs minden elveszve legfőképpen nincs elveszve a jövőnk, mindig mindenre lesz egy jó válasz és hosszú következetes, határozott, kitartó munkával ismét elkezdődhet a 1998-2002-ig terjedő négy évhez hasonló, a jövőben bízó, reményekben gazdag ciklusokon átívelő, felemelő, nemzetépítő munka.

Végezetül meg kel említenem, hogy a mai napon megválasztották az új pápánkat, XVI. Benedek személyében, mely kapcsán óhatatlanul elgondolkoztam, mikor leszünk mi magyarok is olyan egységesek és lesz-e olyan személy, akinek megválasztásakor mi is olyan egységesen, őszintén tudunk majd örülni, mint a katolikusok milliói Rómában a Szent Péter téren és világszerte a televízió és rádió készülékek előtt. Mennyire felemelő lenne, ha a pártok egységesen tudnának egy igazán köztiszteletnek örvendő személyt találni, akinek mindenki örülhetne és éljenezhetne párthovatartozás nélkül, pusztán azért, mert magyar és mert a mi köztársasági elnökünk.

A cél ismeretes: Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!

R.I.

A szerkesztő megjegyzése:

Ezt a levelet, egy párton kívüli, de polgári gondolkodású olvasó levelét, örömmel adjuk közre, mert megszívelendő javaslatokat tartalmaz. Egyetlen ponton azonban rá kell mutatnunk, hogy mennyire nem jutnak el az ellenzéki üzenetek azokhoz, akiknek szólnak. A köztársasági elnökválasztás dolgában a Fidesz első üzenete az volt, hogy tiszteletben tartja a szokásjogot, hogy a legerősebb frakció tiszte a jelölés. Ehhez hozzátették: amennyiben az MSZP frakció képes köztiszteletben álló, pártok feletti, a feladatra alkalmas személyt jelölni, akkor az illetőt a Fidesz akkor is támogatja, ha nem polgári beállítású, hanem baloldali gondolkodású emberről van szó. Tiszta beszéd.

A helyzet döntően megváltozott, amikor az MSZP nem volt képes a koalíció egésze által támogatott személyt találni, és a párt volt elnökhelyettesét jelölte. Szili a jelek szerint nem kap többséget a harmadik fordulóban sem. Jogosan vethető fel, hogy miért ne maradhatna Mádl Ferenc az elnökünk. A felvetés egyrészt rámutatott arra, hogy a koalíciót hatalmi szempontok vezetik, másrészt kiváltotta az elnök úr nyilatkozatát, hogy nem áll szándékában újra jelöltetnie magát. Ezt természetesen tiszteletben kell tartani, de egy szimpátia szavazáson még megjelenhet egy akkora támogatottság, amit neki is érdemes megfontolnia. Most tehát egy jó darabig gyűlnek a vélemények, amelyeket majd ki kell értékelni, s amelyek alapján nagyobb súllyal lehet a parlamentben előterjeszteni a jelöltet. Aki, ha a szocialisták magukra maradnak az ő Szilijükkel, akár a Magyar Köztársaság elnöke is lehet. Tehát az elnökjelölés ügyében nem állnak a kritikus szavak, de egyebekben R.I. felvetéseit minden érdekeltnek szíves figyelmébe ajánlja a Magyar-Hon-Lap

 

 .

Vissza a kezdőlapra