2005. június 11. szombat 13:39

 

Rico Saccani nyílt levele

2005. június 10.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a sajtó képviseletében

 

Elnézésüket kell kérnem, hogy tengerentúli elfoglaltságom miatt nem lehetek jelen személyesen ezen a napon. Az elmúlt 8 év során már hozzászoktam ahhoz, hogy a Budapesti Filharmóniai Társaság örömteli eseményekkel övezett sajtótájékoztatóin vehetek részt, melyeken beharangozzuk következő évadunkat, különleges terveinket, évfordulós ünnepi eseményeinket, turnéinkat, stb. Ma délelőtt Önöket azonban arra kell kérnünk, hogy tájékoztassák a közvéleményt a filharmonikusok teljes körű mellőzésről, semmibe vételéről, amiben ők a közelmúltban részesültek.

Igen gyakori és szerencsétlen hibát követnek el az emberek akkor, mikor magától értetődőnek veszik mindazt, ami saját udvarukon hever. Hiánya csak akkor tűnik fel nekik, mikor az egy nap eltűnik onnan.

Talán én, külföldi lévén, aki életem egy részét Olaszországban éltem le, s most az Egyesült Államokba visszatérvén jobban értékelem és becsülöm azt, hogy Magyarország mily hihetetlen sokat tett a klasszikus zenei életért. Önök is, tisztelt sajtóképviselők, bizonyára ismerik és hallottak arról a számtalan, világhírnévre szert tett énekesről, zenekari muzsikusról, karmesterről, zeneszerzőről és szólistáról, akik a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiáról kerültek ki és a nemzetközi zenei életre is nagy hatást gyakoroltak.

Önök most itt ülnek a Magyar Állami Operaházban, mely otthona a Budapesti Filharmóniai Társaságnak is, s mely a zenének és a művészetnek legelismertebb szentélye. És ennek ellenére, megértés és megbecsülés hiányában egyesek készek arra, hogy akár meg is semmisítsék ezt a legrégebbi és legrangosabb szimfonikus együttest, mely Magyarország más hasonló együttesei közül messze a leggazdaságosabban működik.

Hadd mondjak el Önöknek valamit nagyon őszintén, Hölgyeim és Uraim

A Budapesti Filharmóniai Társaság éves költségvetése csupán töredéke annak az összegnek, melyet más - magyarországi vagy külföldi - zenekarok igényelnek magas színvonalú és látogatottságú évadjuk megvalósítására.

Míg a zenekarok világszerte fél, vagy annál kisebb házak előtt játszanak, a BFTZ teljes odaadással teltházak előtt koncertezik. A turizmus, közöttük a Kulturális turizmus, egyike Magyarország legnagyobb vonzerejének, közte az Állami Operaházban tartott BFTZ koncertekkel, melyek a hazánkba látogató külföldiek számára szinte "kötelező látnivalót" jelentenek ("must see" event).

Idén március 15-én Mádl Ferenc elnök úr a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét adományozta számomra a 25 év alatt a magyar zenei életet gazdagító munkásságomért. Barátaim és kollégáim - a Budapesti Filharmonikusok tagjai - energiája, tehetsége és rendszeres önfeláldozó munkája nélkül nem lehettem volna méltó erre a rangos kitüntetésre. Mi egy csapat vagyunk.

Csapatként dolgozunk. Csapatként zenélünk. Ezért, talán el tudják képzelni felháborodásomat, mikor a közelmúltban meghallottam a hírt, hogy ennek a Társaságnak a tönkretétele a küszöbön áll. Hiszen ez az együttes az elmúlt másfél évszázad során az emberek millióinak oly sok örömet okozott és okoz most is, többek között nekem is. Egészen abszurd és nevetséges. Nélkülöz minden logikai, vagy ésszerű gazdasági vagy társadalmi indokot.

A Választmány és a Társaság helyesen döntött amellett, hogy nem adja fel, hanem nekivág a jövő évadunk meghirdetésének annak ellenére, hogy a támogatást még nem kapta meg. És most hivatalosan én is szeretném közölni állásfoglalásomat... Bármilyen áldozatot is követeljen a BFTZ tagjaitól az, hogy fenn maradjanak és tovább muzsikáljanak - legyen az az áldozat kicsi vagy nagy - én is kiveszem belőle a részem és 100%-ban támogatom őket.

 

Nagyon kérem Önöket, akik a sajtót képviselik, hogy tegyenek meg mindent, ami erejükből telik, hogy minél több ember figyelmét hívják fel a BFTZ helyzetére mind Magyarországon, mind pedig külföldön.

A Filharmonikusok már túl hosszú ideje szerepelnek a zenei élet kiválóságai között ahhoz, hogy csak úgy tétlenül szemlélve hagyjuk, hogy megsemmisüljenek.

 

Tisztelettel:

Rico Saccani

A BFT Vezető karmestere és

Müvészeti tanácsadója

 .

Vissza a kezdőlapra