A következő napokban részletekben közreadjuk Varga Imre beszélgetését Tamás Gáspár Miklóssal

A következő napokban részletekben közreadjuk Dr. Szakolczai György tanulmányát

A több részből álló cikk majd egybefüggően is olvasható lesz az "Olvasnivaló" rovatunkban.

7. rész

(2.2) A házasságkötések. Célszerű ebben az esetben is ugyanazt a módszer követni, mint az élveszületések esetében. Az ugyanarra a négy időszakra bontott változásokat a 10. sz. tábla mutatja be.

Az ezer nem házas megfelelő korú nőre jutó házasságkötések számának változása 1990–2003

Év	-19	20-24	25-29	30-34	35-39	40-49	50-59	60-X	Össz.
’90-’94	-18,9	-75,1	-18,5	-10,3	-7,1	-2,8	-0,5	-0,2	-9,2
’94-’98	-16,5	-42,9	-14,1	-4,8	-4,5	2,9	-0,7	-0,3	-6,0
’98-’02	-7,2	-19,6	3,1	11,6	5,5	0,4	0,4	0,1	-1,0
’02-’03	-1,4	-4,6	-0,9	0,6	-1,0	-0,1	0,0	-0,1	-0,5

Az itt kapott kép lényegében véve megfelel annak, amit az élveszületések arányszámainak esetében kaptunk. A házasságkötések száma a tábla utolsó oszlopa szerint az első kormány idején 9,2, a második kormány esetén pedig 6,0 ponttal csökkent, a harmadik kormány idején ez csökkenés egy pontra mérséklődött, vagyis szinte megállt, a negyedik kormány első éve idején viszont mintha újra felgyorsulna, mert az egyéves csökkenés 0,5 pont. A konzervatív kormányzat hatása tehát a házasságkötések tekintetében is nagyon határozottan megmutatkozik.

Ez esetben is figyelemreméltók a korcsoportok szerinti eredmények. A harmadik kormány idején a korábbi csökkenést valamennyi 25 évesnél idősebb korcsoport esetében növekedés váltotta fel, ami nagyon pozitív eredmény. A 25 évesnél fiatalabb korcsoportok házasságkötési arányszámának csökkenése ugyanakkor az előző kormány idején tapasztalt mértéknek a fele alá csökkent. Ha figyelembe vesszük, hogy a 25 évnél és főként a 20-nál fiatalabb nők házasodási arányszámának csökkenése nemcsak hogy elkerülhetetlen, hanem voltaképpen kívánatos – az ilyen korú lányok tanuljanak, és ne házasodjanak –, akkor akár az is mondhatjuk, hogy a házasságkötések aránya a harmadik kormány idején már nem csökkent, hanem azokban a korcsoportokban, ahol a házasságkötés igazán kívánatos, határozottan nőtt. Ennek a kérdésnek az alaposabb vizsgálata megkívánná a későbbre halasztott házasságok számának vizsgálatát is, de erre itt nincs lehetőség.

Az eredmény jelentőségét fokozza, hogy a rendszerváltás idejére vonatkozóan csak nagyon halovány és bizonytalan kapcsolatot lehetett kimutatni a feltételezhető politikai jellegű indítékok és a házasságkötések száma között. Ez esetben viszont a különbségek nagymértékűek, és a konzervatívabb politikai klíma számszerűsíthető hatása aligha vitatható

(2.3) A terhesség-megszakítások. Itt is célszerű ugyanazt a módszer alkalmazni, mint az előző két esetben. Az adatokat a 11. sz. tábla mutatja be.

Az ezer megfelelő korú nőre jutó terhesség-megszakítások számának változása 1990–2003

Év	15-19	20-24	25-29	30-34	35-39	40-X	15-X.	TAA^a
’90-’94	0,9	-4,1	-8,9	-10,2	-11,8	-5,0	-6,7	220,2
’94-’98	-4,1	-5,0	-1,1	-0,9	-1,8	-1,0	-2,0	73,7
’98-’02	-7,1	-7,7	-8,7	-6,8	-3,4	-1,6	-4,7	185,4
’02-’03	-0,4	-1,9	-2,3	-1,1	-0,1	-0,1	-0,7	29,7

Vizsgáljuk meg először a legfontosabb összefoglaló mutatószám, az ezer nőre számított teljes abortusz arányszám alakulását. A 7. sz. táblára visszalapozva láthatjuk, hogy ez a mutatószám csúcsértékét, 1251,8-at 1990-ben érte el, és ezután gyorsan csökkent, 2003. évi értéke 742,8. Örvendetesen nagymértékű tehát a csökkenés.

A csökkenés üteme azonban távolról sem egyenletes. Mértéke a 11. sz. tábla utolsó oszlopa szerint a négy vizsgált időszakban 220,2, 73,7, 185,4 és 29,7 pont. Az első kormány ideje alatti gyors csökkenés nyilván az előbb már tárgyalt oknak, a modern fogamzásgátló eszközök elterjedésének következménye. A második kormány idejében a csökkenés mértéke a korábbi harmadára esett vissza. A harmadik kormány idején majdnem elérte az első kormány ideje alatti mértéket, ami tiszteletreméltó, mert ekkor már nem játszhatott közre olyan technikai ok, mint közvetlenül a rendszerváltás után: a fogamzásgátlás könnyen elérhető új lehetősége. Végül az utolsó év adata arra utal, hogy a csökkenés mértéke a negyedik kormány alatt előreláthatólag ismét kisebb lesz. Mindez félreérthetetlenül mutatja, hogy a helyzet javulása a konzervatívabb szellemű kormány idejében felgyorsult.

A korcsoportok szerinti értékek vizsgálata azt mutatja, hogy a javulás ez esetben is általános, azaz megmutatkozik valamennyi korcsoportban. Kiváltképpen markáns javulás tapasztalható az ebben az időben a reprodukció szempontjából dominánssá váló 25–35 év közötti korcsoportokban, ahol a második kormány alatti 1 pontos nagyságrendű csökkenést 9, illetve 7 pontos nagyságrendű csökkenés váltotta fel. Ez nyilván összefügg a születési arányszám (2.1) pontban leírt, és ezekben a korcsoportokban és ebben az időben megmutatkozó kedvező változásával.

E pont a befejezéseként emlékeztetnünk kell arra, hogy a rendszerváltás idejére vonatkozóan semmiféle kapcsolatot sem tudtunk kimutatni a politika és a terhesség-megszakítások számának csökkenése között, hacsak az 1990-nel megnyílt lehetőségeket nem tekintjük politikai jellegű indítéknak, ami azonban nem lenne helyes. A harmadik kormány alatt e téren elért eredmények súlyát ennek fényében kell megítélni.

* Ez a tanulmány a Demográfia c. folyóiratnak közlésre benyújtott cikken alapszik. A munka elvégzését a Központi Statisztikai Hivatal és a KSH Népességtudományi Kutatóintézet, valamint a Medián Közvélemény- és Piackutató Szolgáltató Kft. és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Rt munkatársai tették lehetővé a kiinduló adatok összeállításával, rendelkezésre bocsátásával és az ezek felhasználásával és értelmezésével kapcsolatos értékes felvilágosításaikkal és útmutatásaikkal. Ez a tevékenységük független az eredmények e keretek közti felhasználásától.