2005. június 16. csütörtök 22:33
Nyílt CDU-ODS levélváltás az Európai Parlamenten belül
Strassbourg, 2005. június 9.
A cseh államfő, Václav Klaus által alapított ODS (Polgári Demokratikus Párt) európai parlamenti képviselői hevesen megtámadták Bernd Posselt CSU párti (német Keresztényszociális Unió) uniós képviselőt és a Landschaft (Bajorországi Szudétanémet Szervezet) szövetségi elnökét nyilatkozata miatt: Posselt ugyanis reagált Klaus államfő azon kijelentésére, amelyet a kitelepítéssel kapcsolatosan tett. A cseh képviselők azt vetik Posselt szemére, hogy kritikája ellentétes a német-cseh megállapodás tartalmával. Honlapjukon egy további cikket közölnek, amelyikben az ODS EP képviselők Hans-Gert Pötteringhez, az EPP-ED frakció elnökéhez fordulnak azzal a felszólítással, hogy járjon el Posselt ellen. Erre válaszolt a CSU-s képviselő. A levél magyar fordítása az alábbi:
Kedves kollégák,
Haladék nélkül kívánok az Ön levelükre, ahhoz hasonló módon nyilvánosan válaszolni.
Mi sem természetesebb, mint sem hogy tiszteletben tartsam mások véleményét és megadjam a cseh államfőnek járó tiszteletet. Ezen túl becsülöm Klaus elnököt, akivel gyakran nagyon érdekes beszélgetésekben volt részem. Sajnálom azonban, hogy az utóbbi években kritikus európaiból Európa-ellenessé vált. Nem csak a szóban forgó alkotmányszerződést kritizálja, hanem minden alkotmányszerződést. Még a jelenlegi Európai Unió ellen is van, amelyiket a szovjet kényszerrendszerrel hasonlította össze. Vitatja, hogy lehetne európai identitásról, sőt európai emberről beszélni, és az FAZ-nek adott interjúban azt mondta, hogy Marokkótól Üzbegisztánig számos nem európai országot is örömmel látna az Unióban- "minél több, annál jobb" - mondta. Amilyen értelmes, tudnia kellene, hogy ezzel csak az európai integráció hiúsulna meg.
Számos alkalommal, amikor európa-politikai felfogását kritika érte, Klaus elnök úr hevesen válaszolt. Így tett akkor is, amikor a spanyol Alejo Vidal-Quadras Rocát funkcionáriusnak nevezve lekicsinylően beszélt róla - aki pedig az Európai Parlament néppárti alelnökeként az európai népek demokratikus úton legitimált, egyik legrangosabb képviselője. Klaus elnök úr felszólította ugyanis Vidas Quadrast, hogy kérjen tőle bocsánatot, amiért tévesnek merte mondani szélsőséges tételeit az Alkotmányszerződésről. Hasonló módon támadta meg Jo Leinent, az Európai Parlament Alkotmányügyi bizottságának elnökét.
Kívülről nézve sokak számára megdöbbentő az elnök úr magatartása a romákkal, németekkel és más, az országában ősidők óta élő kisebbségekkel szemben. Ez akkor vált világossá, amikor az európai parlamenti képviselők egy csoportja, köztük Milan Horáček a Zöldektől is, egy nyilatkozatot nyújtott be az EP-ben, amelyikben kérte, hogy méltó emlékmű emlékeztessen a dél-csehországi Letyben a náci idők alatt meggyilkolt romákra. A koncentrációs tábor területén ma egy disznóhizlaló üzem működik.
Az elnök úr keményen ellenezte az emlékmű ötletét, és feltételezte, hogy a több mint 500 képviselő, aki ezt a frakcióközi nyilatkozatot aláírta, nincs tudatában annak, amit csinál. Azt állította, hogy azok a romák, akiket a Lety-i koncentrációs táborba zártak, azok azért kerültek oda, mert nem akartak dolgozni, és halálukat pedig a tífusz okozta. Mindenesetre így idézte a cseh sajtó az elnök urat.
A szudétanémetek második világháború utáni kitelepítésével kapcsolatos nyilatkozatai hasonló módon problematikusak. Szerinte a szudétanémetek kitelepítése nem etnikai tisztogatás volt, hanem olyan megfontolással történt, hogy ilyen módon megelőzhető egy következő háború. Véleményem szerint több nép együttélését háború forrásának tekinteni, amelyet legjobban megoldani úgy lehet, hogy elűzzük az idegeneket, nacionalista szemlélet. Ez a szemlélet lelhető meg abban a gondolatban is, hogy az etnikai szempontból homogén nemzetállamok az egyedül létezhető egységek.
Aki ilyen nézeteket vall, az az európai ember ellenképének mondható. Már csak azért is, mert az egységes Európa keresztény alapító atyjai, a francia Robert Schuman, az olasz Alcide de Gasperi és a német Konrad Adenauer éppen ellenkező utat jártak. Ők a korábban ellenséges népeket akarták egymással kibékíteni, egyesíteni akarták Európát: így akartak további háborúkat elkerülni. Európa az, ami a nacionalizmus feléledése előtt Csehország, Morávia és Szilézia volt kicsiben: egység a népek békés együttéléséből fakadó sokszínűségben, amelyben mégis mindenki megtartotta saját identitását.
Ennek köszönhetően a csehek és szudétanémetek, a szent cseh királyi korona gyermekei nem csak a nacionalizmus és terror nyomán szerzett fájdalmas tapasztalataikat hozták az új Európába, hanem sok olyan elemet, amellyel egy jobb jövő építhető. Ha a múltat ilyen szemmel tudjuk feldolgozni, az hídként szolgálhat Európa egységesítésében.
Szívélyes üdvözlettel,
Bernd Posselt, Az Európai Parlament tagja
.
Vissza a kezdőlapra