A

Árpádházi Szent Erzsébet helye a globazilált világban

avagy: "Ha hitgyalázók, akkor ez melyik nép?"

Étvágygerjesztőnek szánt szlovákiai útibeszámolót ír egy Caroline Hurry nevű emancipált feleség a Saturday Star nevű Dél-Afrikai lap turizmus rovatában

Az állítólag csaknem félmilliós olvasottságú újságot a főszerkesztő büszkén így jellemzi: "ellenállhatatlan, provokatív és szórakoztató hétvégi olvasmány és útmutató Afrika legvibrálóbb és legfontosabb városához".

Mi tagadás, van benne igazság, már legalább ami a provokációt illeti. És láthatóan az önironikus csengésű "útmutató"-t illetően is. Saját intelligencia híján a főszerkesztő azt már az olvasóéra bízza, hogy a "legvibrálóbb és legfontosabb afrikai város" kitétel nyilván Johannesburg-re vonatkozik. Az impresszumban nyoma sincs hely-megjelölésnek.

"Friss szellő fújt a Dunáról, amint egy római település romjait elhagytuk a vár kertjében" - kezdi a minket is érintő részt Mrs. Hurry - "és rátaláltunk Ondrej magyar király lányának, Erzsébetnek szobrára, aki a Bratislava-i várban született 1207-ben.

14 évesen feleségül ment IV. Lajos türingiai grófhoz, és az Eisenach melletti Wartburg várába költözött. Lajos csatlakozott a Keresztesekhez, és 1227-ben meghalt.

A szomorú hír hallatán sógora azzal mutatta ki támogatását, hogy Erzsébetet tüstént kivágta Wartburg várából, tél közepén, mellén csecsemővel.

Mint Diana hercegnő, aki egy diszfunkcionális család rabságából menekült el a betegeket és haldoklókat vígasztalni, Erzsébet lemondott a királyi életvitelről, hogy energiáját a szegényeknek és éhezőknek szentelje.

A legenda szerint a bájos Liz cipókat rózsákká tudott változtatni, ami nyilván népszerűvé tette a partikon. Úgy gondolnám, az éhezők jobban örültek volna halnak, de hát én nem vagyok katolikus.

Erzsébetet 1235-ben avatták szentté, és Bratislava Kék Templomát - amelyet Lechner Ödön tervezett, aki ugyanaz Budapestnek, mint Barcelonának Gaudi - az ő emlékére építették. Lekerekített éleivel, dekoratív csigáival és kék mázas cserepeivel inkább esküvői tortára emlékeztet, mint imádságos helyre. Az biztos, hogy alkalmas hely a rózsáknak."

Ne hidd, hogy minden asszonyszentek nekem legfényesebben ragyogó Esthajnal-csillagának okán - aki rövidke földi látogatása során szinte egyidejűleg volt gyermek, menyasszony, hitves, anya, húszesztendősen özvegy és mindhalálig Krisztus szürke menyasszonya - a feleség szót talán rosszalló értelemben használtam a sajátos hagiográfia szerzőjét ábrázolandó. Cikke bevezetőjében maga meséli el, hogy esze ágában sem volt Dél-Afrikai hazájából éppen Pozsonyba utazni turistaútra:

"Himlőhelyes beton lakótelepeket láttam lelki szemeim előtt, és dagadt bokájú, fejkendős répaárus asszonyokat, amint arról ábrándoznak: milyen sorsuk lett volna, ha az oroszok nem nyerik meg a háborút".

Hanem, amikor férje - végső érvként - olyasvalamit vetett be, amiről tudta, hogy felesége számára szent, a kérdés nyomban eldőlt:

"Azt a James Bond-filmet, tudod, a "Máskor halj meg" [Die Another Day]-et ott forgatták - mondta még Pete, jól ismerve Pierce Brosnan iránti érzelmeimet. Az aztán mindent eldöntött."...

Nagy szükségünk van Valamennyiőtökre, Magyarok Istenének szent magyar híreit nyegle bédekkerek torz nagyvilágába naponta eljuttató, névtelen Hermész-eire. Éljetek hát soká, egészségben, és fogjatok össze, valamennyiünkért!

Üdvözlettel,

István