2005. április 21. csütörtök 21:15

 

Nem az egészségesnek kell az orvos

A pápaválasztásról európai szemmel

Még el sem foglalta hivatalát az új pápa, máris kritikus, elítélő hangok szólalnak meg. Az év elején az Európa Parlament egy egyedi döntése támogatást adott ahhoz a kölni világifjúsági találkozóhoz, amelynek egyik vendége II. János Pál. Vajon elfogadja-e a meghívást az új pápa? Hozzájárul-e majd tevékenysége ahhoz, hogy csillapodjék az európaiak Krisztofóbiája?

 

XVI. Benedek rövidesen átveszi az Egyház vezetését. A nagy előd halála okozta köteles tisztelet időszakának vége. A kritikus, sőt támadó hangok máris megjelentek. A német baloldal egyenesen katasztrófának nevezte a bíborosok döntését. Ha nekik az, akkor akár örvendhetünk is, szólal meg bennem a kisördög. Sajnálom, hogy legalább valami nemzeti büszkeség nem jelent meg náluk, azon meg egyenesen fel is vagyok háborodva, hogy a BBC szerint az új pápa szónoki képességei a náci propaganda korszakában élesedtek. Egyébként ez azt jelenti, hogy Ratzinger különleges szónoki zseni, akinek már kora ifjúságában volt mit élesítenie: 1945-ben éppen tizennyolc éves volt. Igaz, már három évvel korábban mással volt elfoglalva, mint szónoki képességeinek élesítésével, hiszen 15 évesen a katonaságtól szökött meg.

Ha ilyen a fogadtatás, mire számíthat XVI. Benedek? Mi lesz Kölnben, az ifjúsági találkozón? Az Európai Unió nagy nehezen, de támogatta ezt a rendezvényt. Az ötlet ellenzői arra hivatkoztak, hogy a találkozó egyik vendége II. János Pál. Ott lesz-e az új pápa? Ha részt vesz a találkozón, hogyan fogadja majd hazája? A protokoll vezényelt udvariasságot áttöri-e az a Krisztofóbia, amely megakadályozta, hogy az európai alkotmány szövegében megemlítsék földrészünk keresztény gyökereit?

A Krisztofóbia jelensége velünk él. Jól tetten érhető volt Kósáné Kovács Magda hírhedt kijelentésében: A Vatikán Prodistól, mindenestül le akarja nyelni az egész Európai Uniót.

A Krisztofóbiának több gyökere van. Az európaiak egy része a holokauszt előzményének tartja a korábbi évszázadok keresztény buzgóságát, s ezen kapcsolat feltételezésekor nem zavarja őket Maximillián Kolbénak vagy Edit Steinnek életszentsége és tisztelete. Az európai baloldal azt nem bocsátja meg az Egyháznak, hogy nagymértékben hozzájárult a kommunizmus bukásához. A harmadik forrás a hatvanas évek diákmozgalmainak tekintélyellenessége. A régi diákvezérek őszülő hajjal is árasztják magukból ásatag eszméiket. A bal oldal általában véve is úgy tartja, hogy az Egyház a jobboldal szellemi háttere, számára tehát ellenfél. Megpróbálja tehát távol tartani az Egyházat a közélettől, ahelyett, hogy felismerné saját gondolatainak keresztény gyökereit. A társadalmi igazságosság élharcosai nem látnak szövetségest a szolidaritást és szeretetet hirdető kereszténységben. Az ellentmondás annyira szembeötlő, hogy komolyan kételkedni kell: valóban akarják az igazságosság érvényesülését?

A kiszolgáltatottak védelme helyett egyre inkább a globalizáció élharcosaivá alakuló bal oldali pártok esetleg azért tartanak az egyházaktól, mert a hit öntudatot ad, és felszabadít sokféle kötöttségből. A hit képessé teszi az embert, hogy ne féljen. Vallásos közegben kevéssé manipulálhatók az emberek, s ez nincs ínyére a szappanoperák művi világában érdekelteknek.

Sok egymástól eltérő elemre vezethető vissza a Krisztofóbia. Ezt a szót egyébként - amint Anna Applebaumnak a Washington Postban minap megjelent cikke ismerteti - egy Weiler nevű zsidó származású úrtól származik. Applebaum azt is felvetette, hogy újabb adalékként nincs-e szerepe ebben a Krisztofóbiában Bush elnök sok európai szemében népszerűtlen lépéseinek és nyíltan megvallott keresztény nézeteinek. Ráadásul Bush, aki meg tudta szólítani a közéletben nem nagyon aktív vallásos rétegeket, ezzel a maga javára fordította az amúgy igencsak döntetlenre álló mérkőzést. Ez a lehetőség - bár nálunk az átlagemberek sokkal kevéssé vallásosak, mint a tengeren túl, - érthető félelemmel töltötte el a bal oldalt.

Anna Appelbaummal együtt azon is elgondolkodhatunk, hogy miért éppen egy európaira esett a választás. Miért nem olyan valaki foglalja el Szent Péter székét, aki valamelyik vallási szempontból fejlődő, virágzó közösségből származik? Jogos és logikus felvetés. Ám a válasz is az: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Mt 9,12)

Bár hozzásegítené XVI. Benedek földrészünket s azon belül az Európai Unió polgárait ahhoz, hogy Krisztofóbiájuk Krisztofiliává változzék! Ne feledjük: Szent Benedek Európa egyik védőszentje.

forrás: Washington Postban minap megjelent cikke

Surján László

 

 .

Vissza a kezdőlapra