2005. április 10. vasárnap 22:45

 

Kunszery Gyula

A baloldali költő és a jobboldali víziló

 

December elején múlt két esztendeje, hogy József Attila, az újabb költőnemzedék legtehetségesebb és legmagyarabb tagja, borzalmas körülmények között meghalt. Ez a szomorú dátum egy megbotránkoztató esetet elevenít fel emlékezetünkben. Egyik „jobboldali" lap 1937 december 5-i számának 17. oldalán a napihírek között egy rövid tizenhárom soros rendőri hír keretében parentálja el a tragikus sorsú magyar poétát: „József Attila, az ismert nevű költő, Balaton-Szárszó állomásán egy tehervonat elé vetette magát s a mozdony kerekei. szerencsétlen embert darabokra tépték. A tragikus véget ért költő annak idején a baloldalra sodródott. A radikális írógárdához számították, néhány évvel ezelőtt azonban meghasonlott önmagával, tépelődő, visszahúzódó emberré vált. Betegsége mindjobban elhatalmasodott rajta, valószínűleg a belső, kiegyenlíthetetlen lelki konfliktus érlelte meg benne a tragikus elhatározást, hogy eldobja magától az életet.” Pont. - Eddig még nincsen semmi megbotránkoztató a dologban, mert igaz ugyan, hogy egy ismert nevű, rendkívül tehetséges és nagyon magyar költő - akármilyen oldalra sodródott is légyen - az egyik legelőkelőbb fővárosi kap hasábjain tartalmasabb méltatást érdemelt volna, mégis mentségül szolgálhat: olyan megdöbbentő váratlansággal következett be a tragikus esemény, hogy a lázas iramú szerkesztői munkában bizony könnyen elsikkadhat az elhunyt jelentőségéhez méltó nekrológ.

A szomorú furcsaság csak ott kezdődik, hogy ugyanennek a példányszámnak hetedik lapján egy éppen kétszer annyi terjedelmű - 26 soros - cikket olvashatunk a következő - kéthasábos, vastagbetűs - címmel: Kimúlt az állatkertben Jónás utóda, a népszerű Bandi. A cikk megismertet a népszerű Bandi részletes életrajzával. Megtudjuk róla, hogy már egy hónap óta betegeskedett (tehát volt idő bőven előre elkészíteni a nekrológot), hetek óta nem evett (ebben némiképp hasonlít a magyar költőkhöz), de nem azért, mintha nem lett volna mit ennie, hiszen a látogatók sóspereceket dobáltak a medencéjébe, istállójában pedig illatos széna várta, csakhogy „foggyökérgyulladásban szenvedett a szegény állat". Azt is megtudhattuk róla, hogy húsz évvel azelőtt került a budapesti állatkertbe Arany nevű párjával egyetemben a hamburgi Hagenbecktől (jobboldaliságához szó sem férhet), 8000 pengőbe került és 12 ifjú vízicsikót nemzett. Betegsége pár évvel ezelőtt kezdődött, akkoriban sikerült kigyógyítani, de utóbb a foggyökérgyulladás átterjedt alsó állkapcsának mindkét oldalára. Szombaton reggel megdermedve, kihűlt testtel találták az ápolók. Az állatorvosok felboncolták és üres gyomrában egy kétfillérest találtak.

Szegény József Attila szétszaggatott, véres ruhái zsebében egy árva garast sem találtak, pedig ő „baloldalra sodródott" és így a régi otromba vád szerint „eladta magát a zsidóknak".A magyar irodalomtörténet legszomorúbb fejezete lesz, amely majd meg fogja rajzolni, hogy a legtehetségesebb magyar költők Ady Endrétől József Attiláig hogyan, és miért sodródtak a baloldalra, és hogyan tolakodtak, törtettek a jobboldalra olyanok, akiknek tehetség és érdem szerint a magyar irodalmi élet semelyik oldalán sem lett volna helyük. És a magyar zsurnalisztika történetének nem kevésbé szomorú fejezete lesz az, amely majd feljegyzi, hogy létezett egy magyar újság, melyben egy nagy magyar költő halálhíre az állatkerti víziló dögléshíre mögé, az utolsó oldalakra „sodródott", - s mely melegebb szavakkal búcsúztatta Hagenbeck Bandit, mint József Attilát.

 

Jelenkor, 1939. december 15.

 .

Vissza a kezdőlapra