2005. április 09. szombat 23:08

 

Gazdagítson ismeretben és értelemben

 

Göncz Árpád szavaival kezdődik ma délelőtt tíz órakor a Kerepesi temetőben az a csendes virrasztás, a költő sírjánál, amely este hatig (a sírkert bezárásának időpontjáig) várja mindazokat, akik az emlékezés virágaival akarják köszönteni József Attilát. A megemlékezés részleteiről – és a síremlék közelgő változásáról – kérdeztük Dr. Fogarasi Katalint, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság titkárát. Akinek nem volt egy könnyű hete…

 

- Így igaz – helyesel. – De bírni kell. A hét elején sokan fordultak hozzánk a Gyásznappal kapcsolatban, illetve nekünk is voltak teendőink annak érdekében, hogy minden megfelelő módon történjen. Majd csütörtökön szinte maratoni hosszúságú ülésen döntöttünk a József Attila Síremlék és Park pályázatának első fordulós eredményeiről. Ismeretes, hogy a centenáriumi év kapcsán a minisztérium pályázatot írt ki a költő új síremlékének, valamint az ahhoz társuló sírkörnyezetnek és emlékparknak a megtervezésére. Százhúsz pályázat érkezett – ebből választottuk ki azt az ötöt, akik, immáron meghívásos második pályázati fordulóban, elnyerhetik a megbízást. A döntési folyamat természetesen mindvégig a családtagok bevonásával, a velük történő állandó konzultációval zajlott. Nos, az első forduló lezárásával egy jelentős lépésen vagyunk túl.

- És máris készülni kellett a vasárnapra…

- Tíz órától várunk mindenkit, aki emlékezni óhajt. Estig folyamatos, csendes virrasztás, gyertyagyújtással. A sír közelében egy pódium áll majd, amelyről versek és megemlékezések hangzanak el. A sort Göncz Árpád kezdi majd, tíz órakor. Úgy érzem, nagyon fontos alkalom ez is arra, hogy megszólítsuk a fiatalokat. Ha el tudjuk vinni őket a temetőkbe egy-egy megemlékezés kapcsán is; ha kapnak ott valami lélekemelő élményt, akkor kikerülünk abból a szörnyű skatulyából, hogy a temetőkbe csak Halottak Napján lehet - és kell - elmenni. „Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat / gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd / az ünnepekre” – írta a költő is. De az igazi lélek épüléséhez méltó és tiszta élmények is kellenek A mai emlékezéshez hasonló gesztusok. S hadd tegyem hozzá: én azt is várom az emlékévtől, hogy átértékelődjenek József Attila művei. A köztudatban még mindig úgy szerepel, mint proletárköltő, noha – úgy gondolom – egészen mást takar az életműve, és az élete.

- Nos, az emlékéven nem múlik; programok garmada követi egymást.

- Reméljük, a lényeg sem sikkad el… Ha az emlékév irodalmi megemlékezései kicsit a helyére teszik megítélését, akkor, szerintem már érdemes volt… Egy emlékévnek az a lényege, hogy valami, minél szélesebb körben, megmozduljon. Gazdagítson - ismeretben és értelemben. S a mi dolgunk, persze, az is, hogy méltóképpen záruljon, december harmadikán. Addigra el kell készülnie József Attila méltó síremlékének és méltó emlékparkjának. Másképp nem tartom méltó befejezésnek a centenáriumot. Lesz tehát még munkánk – nem is kevés.

(tamási)

 .

Vissza a kezdőlapra