2005. április 16. szombat 23:41

 

Kitaszítottság, kiszolgáltatottság, életcsapda

 

Kitaszítottság, kiszolgáltatottság, életcsapda és kiúttalanság. Mondhatjuk, hogy csak erős akarat kérdése, tanácsolhatjuk, hogy ne féljetek, de vannak helyzetek, amelyekben a reménytelenség megkötő ereje a betonnál is szilárdabb. A Nemzeti Színházban futó, nemrég bemutatott Macskalápon ezt tárja elénk, döbbenetes erővel. Szerzője, a dublini születésű Marina Carr – noha nálunk még nem játszották darabját – a drámai műfaj egyik legismertebb képviselője a nemzetközi szín-téren – olvashatjuk a színlapon. Első bemutatójával már huszonöt évesen, 1989-ben nagy feltűnést keltett hazájában és Angliában, műveit azóta világszerte bemutatták. „A Macskalápon mai közegbe helyezett sorstragédia, tulajdonképpen kortárs Médeia-variáció, amelyben – ahogy ír színpadon illik – a túlvilág és a borongós tündérmesék sejtelmes alakjai halálos természetességgel járnak-kelnek még az élők között”.

Ennél, persze, sokkal többről van szó. A főszerepben egy többszörösen eltaszított asszony (Básti Juli) próbál küzdeni, eleve kilátástalanul. Mert a vidék, ahol él – a Macskaláp – egy félig-meddig az élet és a halál között húzódó senkiföldje. A család vándorló cigányként vetődött ide, s ragadt itt, valamikor; az apa továbbállt, s az anya a testével próbálta megkeresni a környék gazdagabbjainál a maradás jogát. Mindez a múlt, odavetett történetekből rakjuk össze, vagy csak azok morzsáiból, azokból, amelyeket az asszonnyá ért kislánynak vetnek oda a múlt tudói. Az asszonynak, aki – mert szeretetlenségben nőtt fel – lelke legbensőjében máig kislány maradt; hiába van már neki is egy nyolcesztendős kislánya. S egy halott testvére, akinek vére még most sem száradt fel. A történet lassan, sejtelmesen feslik fel a néző előtt, előre érezzük a csontig hatoló hideget, amely majd szívünkre feszül; s hiába szeretnénk, hogy másképp történjen. Csak így történhet – mert az asszony erőtlen már a világgal szemben. Talán elindulhatna, ahogyan családja kóborolt valaha, de itt – otthonra lelt. Lakókocsiban nőtt fel, már vályogháza van, és egy halottnak látszó táj körülötte, amelyet bejárt, belakott, megismert. Amely eltartja még a legszegényebbet is. De tőle még ezt is elveszik; el családját, el szerelmét, el hitét, el a reményt. Többet a történetből nem lenne ildomos elárulni – hiszen nagyon remélem (és ajánlom), hogy ne hagyják ki az előadást.

Básti Juli nagyon erős, nagyon magabiztos alakítással rukkolt elő. Érezni, hogy nagyon fontos számára ez a darab. S ami hiányzik, arról nem tehet – egyszerűen nincs ott a lelkében, a szívében, a vérében az az őserő, amely a cigánybabonák kísérője. Neki valahogy nem tudjuk elhinni azt, ami pedig a darabbéli szerepébe bele van írva: hogy az egyik pillanatban túláradóan szeret és ragaszkodik hozzád, ám a másik pillanatban akár a torkodat is képes elvágni. És ez utóbbit sem – persze – gyűlöletből… Kulka János a vidék uraként – aki valójában kakas a szemétdombon – shakespearei gesztusokkal jeleníti meg a figurát. Flegma és cinikus, de azért, mert tudja: elszámolni valója neki már csak az ördöggel lesz. Mert számára nem lehet feloldozás – bűneiért a pokolra fog kerülni. De addig is – miért ne tenné pokollá a körülötte élő emberek életét? Bodrogi Gyula és Molnár Piroska azt nyújtja, amit a szerep biztosít: jók, mint többnyire mindig.

És – Csoma Judit. A láp boszorkányos asszonya, aki a legnagyobb természetességgel társalog a holtakkal, aki mindent tud, mert a legtávolabbról is megérzi élők és holtak lelki energiáit, s aki végül mégis döbbenten áll – mert élők és holtak birodalmának legnagyobb tudójaként sem számol a legnagyobb kétségbeesés erejével. Csoma Judit – több, mint a darab nyújtotta élmény. Csak miatta feltétlenül meg kell nézni; ha történetesen gyöngébb munkáról lenne szó, miatta akkor is a nézőtérre űzném önöket; de, mert hogy nem erről van szó, nyugodt szívvel ajánlom: ki ne hagyják. Vélhetően az évad kiemelkedő szerepformálásának tanúi lehetnek.

Tamási Orosz János  

Képeinken Molnár Piroska és Bodrogi Gyula, valamint Básti Juli és Csoma Judit.

 

 .

Vissza a kezdőlapra