2005. május 11. szerda 06:37

 

Nagy számú halálos ítéletet szabjanak ki…

Az alábbi levelet talán nem árt újraolvasnunk – annál is inkább, mivel 1989-es hazai megjelenése óta (akkor az Unió decemberi számában jelent meg) nem tudok újabb közléséről. Lenin egy kevésbé ismert arcát tárja elénk – és azt, hogy honnan indult a kommunizmus kíméletlensége. A fasizmus felett aratott önvédelmi győzelem heroikus voltát természetesen nem kérdőjelezi meg; az eszme világ-felszabadító idealizmusába vetett hitet azonban kellően megrendítheti…

*****

Előre kell bocsátani, hogy az itt olvasható Lenin-levél alapos elemzése akár egy komoly tanulmány tárgya is lehetne. Ám a terjedelem szabta korlátokat figyelembe véve a Tisztelt olvasónak meg kell elégednie egy igen szerény, korántsem a teljesség igényével elkészített rövid történeti áttekintéssel. Amit feltétlenül tudni kell a levél megszületését megelőző eseményekről, az a következőkben foglalható össze:
Köztudomású, hogy 1921-ben szörnyű éhínség pusztított a Volgavidék településein. Ezen pusztítások enyhítésére Tyihon pátriárka 1921 augusztusában felhívással fordult „A világ népeihez és a pravoszláv lakossághoz" , hogy a keresztényi szeretet jegyében önkéntes adományaikkal igyekezzenek segítséget nyújtani az éhínség sújtott Volgavidék lakosainak. A pravoszláv egyház kezdeményezéseként az éhezők megsegítésére megalakult az Összoroszországi Egyházi Bizottság. Ezt követően 1922. február 19-én Tyihon pátriárka külön felhívással fordult a különböző egyházközösségekhez, melyben engedélyezte, hogy az éhező lakosság megsegítése érdekében eladhassák azokat az egyházi értéktárgyakat, amelyek az istentiszteletek során nem használatosak. E felhívás közzététele után természetesen nem maradt el a megfelelő állami válaszlépés sem. Először is az Összoroszországi Egyházi Bizottság munkáját nyilvánították feleslegesnek, majd pedig kötelezték az egyházat, hogy az általa összegyűjtött adományokat - a kormánybizottságokhoz - beszolgáltassák. 1922. február 23-án az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság oly módon reagált Tyihon pátriárka felhívására, hogy elrendelte az egyházi kincsek - köztük az istentiszteletekhez is szükséges tárgyak - kötelező beszolgáltatását. Mindezek figyelembevételével érthetővé válik Tyihon pátriárka 1922. február 28-án kelt körlevelének elitélő hangvétele, melyben az egyház részéről szentségtörésnek nyilvánítja az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság rendeletét. Mindazonáltal azonban körlevelében engedélyezi az egyház birtokában lévő - az istentiszteletek során nem használatos - értéktárgyak beszolgáltatását, de csak azokat. Úgy tűnik, a kormányzat akceptálhatta volna az egyház álláspontját, és valószínűnek látszik, hogy a hívő lakosság adományai ellentételezhették volna mindazon értéktárgyak aranyban számított értékét, amit végül is elkobzásra ítéltek. Ám az említett körlevél megfelelő alapot szolgáltatott arra, hogy a párt végre leszámolhasson az ún. „osztályellenséggel". Így tehát kezdetét vette az egyház javainak elkobzása, és ezzel egyidejűleg természetesen az összecsapások sem maradtak el. Egy ilyen különösen heves összecsapás zajlott le Sujában is. Az itteni események kellő alapot szolgáltattak a lenini terv megvalósításához. Ennek következtében 1922-ben 2691 világi pap, 1962 szerzetes, 3447 apáca és novícia vesztette életét az összetűzések során, illetve lett golyó általi halálra ítélve.
Az itt közzétett lenini levelet nem találjuk meg Lenin Összes Műveiben, ám N. Sztruve, a Vesztnyik RHD szerkesztője eme levél publikálásához írt kommentárjában megjegyzi, hogy egyértelmű utalás található a levélre Lenin Összes Művei 45. kötetének 666-667. oldalán, az 1964-es moszkvai kiadásban. E titkos levél a Vesztnyik RSzHD 1970-es No. 97. számában jelent meg először. A mostani magyar fordítás a POSSEV kiadó 1989 májusi POSSEV elnevezésű folyóiratban közzétett publikáció felhasználásával készült.
Fordította Miklós Mária.

*****

Az alábbi levélben a Szigorúan titkos" felirat olvasható, címzettje "Molotov elvtárs és a Politikai Iroda tagjai", alatta pedig a következő lenini útmutatás áll: „Kérem, erről e levélről semmiféle másolat ne készüljön, a Politikai Iroda minden egyes tagja (Kalinyin elvtársat is beleértve) magát a levelet lássa el Idevonatkozó észrevételeivel". Majd a levél szövege következik:

Úgy vélem, a Sujában zajló események hatására - melyet már a Politikai
Iroda ülése is napirendjére tűzött - elengedhetetlenné vált, hogy most azonnal igen határozott döntést hozzunk arra vonatkozóan, hogy milyen legyen elkövetkezendő harcunk általános jellege. Mivel igen valószínűnek látszik, hogy a Politikai Iroda március 20-i ülésén személyesen nem tudok részt venni, ezért e tárgyra vonatkozó elgondolásaimat levél formájában adom közre. Úgy tűnik, hogy a ROSZTA által nemrégiben az újságokhoz eljuttatott - de nem publikálásra szánt - közlemény, amely az ultrareakciós csoportok Pétervárott készülő, az egyházi javak elkobzásáról rendelkező dekrétummal szembeni ellenállásról ad hírt, kapcsolatba hozható a sujai eseményekkel. Ha ezeket az információkat összevetjük mindazzal, amit az újságok adnak hírül arról, hogy a klérus miképpen viszonyul az egyházi javak elkobzásáról rendelkező dekrétumhoz, és azt, amit Tyihon pátriárka illegálisan közzétett felhívásáról tudunk, akkor abszolút egyértelművé válik az, hogy az ultrareakciós papság, Tyihon pátriárkával az élén, éppen most akar döntő küzdelemre kényszeríteni bennünket.
Nyilvánvaló tehát, hogy az ultrareakciós papság befolyásos csoportjai titkos tanácskozásaikon kellő elszántsággal és alaposan végiggondolva határoztak e küzdelem megindításáról. A sujai eseményeket tehát csak ezen átfogó terv egyetlen megnyilvánulásai formájaként értékelhetjük.
Úgy vélem, ellenfelünk óriási hibát követ el akkor, midőn azon fáradozik, hogy a jelen pillanatban - amikor számunkra látszólag amúgy is különösen kedvezőtlenül alakulnak az események - döntő összecsapásra hív ki bennünket. Ezzel szemben én viszont úgy gondolom, hogy számunkra a mostani pillanat a legkedvezőbb, sőt mondhatni az egyetlen olyan helyzet, amikor csaknem 99 %-os eséllyel indulhatunk harcba a teljes siker reményében, hogy ellenfelünkkel végleg leszámolhassunk és évtizedekre előre biztosíthassuk a nekünk fontos pozíciókat. Így tehát éppen most és csakis most (és éppen ezért kell is) végigvinnünk - a legkíméletlenebb és legnagyobb eréllyel, nem riadva vissza semmiféle ellenállástól - az egyházi javak elkobzását. Most, amikor az éhínség sújtotta területeken embereket falnak fel és az utak mentén emberi hullák százai, ha nem ezrei hányódnak. Számunkra csakis most, a jelen körülmények közepette adódik meg az a lehetőség, hogy a paraszti tömegek igen nagy részét magunk mellé állíthassuk, vagy legalábbis olyan helyzetet teremthessünk, hogy e tömegek képtelenek legyenek döntő módon támogatni azt a maroknyi ultrareakciós papságot és kispolgárságot, akik a dekrétummal szembeni erőszakos ellenállást kezdeményezik.
Számunkra - bármi áron is - elengedhetetlennek tűnik az egyházi javak lehető leggyorsabb és leghatározottabb módon történő elkobzása, mivel ennek révén jó néhány százmillió arany rubelnyi pénzalapot tudnánk biztosítani magunknak (gondoljunk csak jó néhány lavra és kolostor mérhetetlen gazdagságára). E pénzalap nélkül abszolút lehetetlenné válna bármifajta állami tevékenység, egyebek között bárminemű gazdasági építőmunka, nem is beszélve arról, hogy a genfi tárgyalásokon pozícióink is meggyengülnének. Bármi áron is, de kezünkbe kell, hogy kaparintsuk ezt a jó néhány százmillió (de lehetséges, hogy néhány milliárd) arany rubelnyi pénzalapot. És mindezt sikerrel csakis most tudjuk véghezvinni. Minden egyes hír arra mutat, hogy ezt később már képtelenek lennénk keresztülvinni. A helyzet ugyanis az, hogy a parasztság széles tömegeinek körében a kétségbeejtő éhínségen kívül, egyetlen más körülmény sem teremt olyan közhangulatot, amely a tömegek együttérzését vagy legalábbis semlegességét biztosítani tudná irányunkban egyházi javak elkobzásáért folytatott küzdelmünkben.
Egy bölcs író - teljesen jogosan - az államügyekkel kapcsolatosan azt mondotta, hogy ha bizonyos politikai célok megvalósításának érdekében elengedhetetlenné válik is egy sor kegyetlenség, akkor azt a lehető legnagyobb eréllyel és a lehető legrövidebb időn belül kell csak alkalmazni, mivel a néptömegek a hosszantartó könyörtelen bánásmódot képtelenek elviselni. Ezt a véleményt különösen még az is megerősíteni látszik, hogy minden valószínűség szerint a genfi konferenciát követően Oroszország nemzetközi megítélésének szempontjából a reakciós papság ellen foganatosított bárminemű könyörtelen intézkedés ránk nézve politikailag irracionálissá, sőt az is lehetséges, hogy veszélyessé válna ill. válhatna. A jelenlegi helyzetben a reakciós papság feletti győzelmünk teljes mértékben biztosítottnak látszik. Ezen kívül meg kell azt is jegyezni, hogy a külföldön élő ellenfeleink az orosz emigránsok - azaz az eszerek és a miljukovisták - túlnyomó többsége számára az ellenünk folytatott harc komoly nehézségekbe fog ütközni akkor, ha mi az éhínséggel kapcsolatban maximális gyorsasággal és kíméletlenséggel leszámolunk a reakciós papsággal.
Éppen ezért azt a feltétlenül szükséges következtetést vonom le önmagunk számára, hogy éppen a jelen helyzetben kell döntő és kíméletlen harcot indítanunk az ultrareakciós papsággal szemben, és olyan könyörtelenséggel kell felszámolnunk ellenállásukat, hogy azt ne felejthessék el jó néhány évtizeden keresztül sem. Ezen tervünk megvalósítását illetően magát a kampányt a következő módon képzelem el:
Bármiféle intézkedést hivatalosan csakis Kalinyin elvtárs foganatosíthat. Soha semmilyen körülmények között sem szabad Trockij elvtársnak szerepelnie sem a sajtóban, sem pedig egyéb helyen a közvélemény előtt.
Az elkobzás átmeneti beszüntetéséről szóló, a Politikai Iroda által már szétküldött táviratot nem szükséges hatályon kívül helyezni. Ez csak hasznunkra válhat, mivel ellenfeleinkben azt az elképzelést erősíti meg, mintha ingadoznánk, vagy sikerült volna ránk ijeszteniük. (Természetesen erről a titkos táviratról, éppen azért mivel titkos, hamarosan tudomást fognak szerezni.)
Sujába kell küldeni az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság egyik legerélyesebb, legtehetségesebb és a lehető legkörültekintőbb módon intézkedő tagját, vagy más valakit a Központi Hatóságoktól. (Jobb inkább egy embert küldeni, mint többet.) Ezt az embert - a Politikai Iroda egyik tagján keresztül - szóban megfelelő instrukciókkal kell ellátni. Ezen instrukciók lényegét abban lehet összegezni, hogy az illető Sujában minél több, de nem kevesebb, mint néhány tucat a helyi papsághoz, kispolgársághoz vagy burzsoáziához tartozó egyént tartóztasson le. Az indok pedig az egyházi javak elkobzásáról szóló, az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság által kibocsátott dekrétummal szembeni nyílt vagy közvetett ellenszegülés alapos gyanúja legyen. E munka befejeztével rögtön térjen vissza Moszkvába. Személyesen számoljon be a Politikai Iroda testületi ülésén a teljes tagság előtt, vagy a Politikai Iroda erre a célra felhatalmazott két tagjának. Ezen beszámolóra támaszkodva a Politikai Iroda adjon részletes - szintén szóbeli - utasítást a bíróságoknak. Az utasítások lényege az legyen, hogy az éhezőknek nyújtandó segítséget szabotáló sujai zendülők peres eljárását a lehető leggyorsabban folytassák le, majd az eljárás befejeztével igen nagy számú halálos ítéletet szabjanak ki a legbefolyásosabb és legveszélyesebb sujai ultrareakciósokra. Ha van rá lehetőség, ne csupán sujai, hanem más, moszkvai vagy egyéb egyházi központhoz tartozó egyént is ítéljenek el.
Úgy vélem, Tyihon pátriárkát nem lenne célszerű zaklatni, jóllehet minden kétséget kizáróan ő áll ennek a rabszolgatartó zendülésnek a hátterében. Tyihon pátriárkát illetően titkos utasítást kell adni a GPU-nak, hogy - különösen a jelen körülmények között - a lehető legnagyobb pontossággal és részletességgel tárják fel és tartsák szemmel minden létező kapcsolatát. Kötelezni kell Dzerzsinszkijt és Unslihtet , hogy hetenként személyesen számoljanak be a Politikai Irodának erről a munkáról.
A pártkongresszuson - a fentiekben vázolt kérdéssel kapcsolatosan - egy titkos tanácskozást kell megszervezni, amelyen a GPU, az Igazságügyi Népbiztosság, a Forradalmi Törvényszék vezető munkatársai, valamint a kongresszus minden egyes, vagy majdnem minden küldöttje részt vesz. Ezen a tanácskozáson a kongresszus hozzon titkos döntést arra vonatkozólag, hogy az egyházi javak elkobzását - különösen a leggazdagabb lavrák, kolostorok és templomok esetében - a legrövidebb határidőn belül, abszolút semmitől sem visszariadva, a legkíméletlenebb határozottsággal kell végrehajtani. Minél több reakciós burzsoát és reakciós papot sikerül ezen az alapon agyonlövetnünk, annál jobb. Éppen ideje, hogy megtanítsuk ezt a társaságot arra, hogy az elkövetkező évtizedekben még csak gondolni se merjen bármiféle ellenállásra.
Ezen intézkedések gyorsabbá és sikeresebbé tételének érdekében, ott helyben a kongresszuson, azaz a kongresszus titkos tanácskozásán e munka ellenőrzésére nevezzenek ki egy különleges bizottságot. Trockij és Kalinyin elvtársak feltételnül vegyenek részt e bizottság munkájában. A bizottságról ne jelenjék meg semmiféle publikáció, hogy az általuk irányított intézkedések elérhessék céljukat, és úgy tűnhessenek fel, mintha azok a párt és a szovjetek összirányítása alá tartoznának. A leggazdagabb lavrákat, kolostorokat és templomokat érintő intézkedések ellátására nevezzenek ki különösen jóképességű felelős vezetőket.

Lenin

A fordító jegyzetei:
 Suja - 1918-tól az IvanovoVoznyeszenszkij-i (jelenleg Ivanovo) kormányzóság járási székhelye.
Vesztnyik RHD - a Keresztény Orosz Mozgalom Közlönye.
Vesztnyik RSzHD - a Keresztény Orosz Diákok Mozgalmának Közlönye.
ROSZTA - Orosz Távirati Iroda, a TASSZ elődje.
lavra: görögkeleti főkolostor.
Unsliht - Józef Unszlicht, lengyel származású forradalmár, Dzerzsinszkij helyettese a CSEKA-ban, majd a GPU-nál.
 

 .

Vissza a kezdőlapra