2005. augusztus 11. csütörtök 20:05

B.Á.:

Észak Olaszország

3.

Egy könnyebb nap után, hétfőn hosszabb utazásra szántuk el magunkat: jöhetett Velence.

Nem volt az olyan messze, csak az ismertetett dugós helyzetek miatt könnyen megnőhetett a menetidő. Elterveztük, hogy elkerüljük a velencei fizetőkaput, ahol minden autósnap át kell mennie, annak is aki Tarvisió felé továbbhalad, s lemegyünk az autópályáról Padovánál. Ott nem is volt sor, de persze nem lehetett olyan gyorsan menni a főúton mint a sztrádán. Nehéz megítélni hogy hogyan jártunk volna jobban, mivel nem tudjuk hogy mennyien voltak a fizetőkapunál. Ha akkor is több km-es sor, akkor így volt jobb. Féltem, hogy a velencei parkolónál lesz sorban állás, de szerencsére nem volt semmi, rögtön felhajthattunk a 3. emeletre s tudomásul vehettük, hogy megérkeztünk. Innen tovább vaporettoval mentünk. Aranyos kis hajó volt, 10 percenként indult, ez az ottani "bkv-járat", miközben haladtunk, hatalmas személyszállító hajókat láttunk a kikötőben v. éppen velünk szembe jönni. Ugyan én már utaztam hatalmas (7 vagy 8 emeletes) kompon a La Manche-on, de ezek még nagyobbak voltak s rájöttem hogy lenyűgöznek a hajók. Anyuék azt kérdezgették maguktól, hogy az ilyen pompás szerelvény hogy tud elsüllyedni, én meg azt hogy az ilyen hatalmasság hogy tud a vízen maradni:-))). Később is kibukott rajtam a hajó mánia, amikor vitorlás hajókat fotóztam a kikötőkben. Lehet, hogy azért van, mert nem látok ilyen csodákat mindennap v. ki tudja? Mindenesetre nem tudtam betelni a látvánnyal. Aztán miután elhaladtunk a nagy hajó mellett már kezdtük látni a Szent Márk tér körvonalait. Szupi volt így a víz felől közelíteni meg. Mikor kiszálltunk a vaporettoból, megcsapott minket a meleg, de valami hihetetlen hőség volt, s egy fia árnyék sem. Én úgy 40 körülire tippelem a hőfokot. Szerencsére gyorsan megtaláltuk a Dódzse palota bejáratát, amit meg is néztük, s ott viszonylag hűvösebb volt. Nagyon muris volt átmenni a Sóhajok hídján, ami tkp a palotát köti össze a börtönnel s ezen vitték át az elítélteket, akik itt vethettek egy utolsó pillantást a külvilágra a kis lyukakon át. Csináltam is egy fotót az egyik lyukból, hogy mit láthattak az elítéltek:-) Jó 2 órát eltöltöttünk a palotában s a börtönben:-), így a legmelegebb időszakot ott vészeltük át. A mosdóban jól lemostam magam hideg vízzel kilépés előtt, így nem volt olyan meleg, s már mehettünk is a Bazilikába. Itt volt egy kisebb sor, de gyorsan haladt. Megcéloztuk utána a Rialtot, ami egy híd a Canal Granden. A fél világ is oda tartott, így volt tömeg a kis utcácskákban. Erre már egy csomó gondolással találkoztunk. Az egyik utcácskában láttunk muránói üveges dolgokat, így benéztük, mert volt kisebb költőpénzem. Végül egy szép fülbevaló mellett döntöttem, amibe azért Anyuék is beszálltak 4 euróval. Végül eljutottunk a Rialtohoz is, ahol a fél világ fotóztatta magát. Itt láthattuk meg elsőnek a Canal Grande-t s abból is egy elég nagy részt. Különösen ismerősnek hatott, hiszen a puzzle, amit otthon rakogatok, az is ezt ábrázolja:-) Volt még egy visszautunk a vaporetto megállóba, érdekes módon eltévedtünk.-) De nem volt vészes a dolog, végül megtaláltuk a Szent Márk teret s újból megcsodálhattuk, most már kissé árnyékosabb körülmények között, a volt Velencei Köztársaság gazdagságát.

Mielőtt elhajóztunk volna én kaptam egy velencés pólót, Anyu meg egy kisebb képet, itt ahol a képet vettük az eladó hölgy egy Erdélyből származó magyar volt! Mily meglepetés volt mikor hallotta hogy magyarul beszélünk s ő is megszólalt így:-) Kiderült hogy itt volt asszisztens egy kórházban, ahol a leendő férjét, aki olasz, ápolta.-). Neki - gondolom  - kevésbé voltunk meglepőek, hiszen Velencében számos magyar csoporttal találkoztunk mi magunk is (bár lehet hogy azok nem vásárolnak nála). Egész késő délután indultunk vissza a parkolóba, mindannyian kissé elcsigázva, de élményekkel gazdagabban. A hazafelé út már végig autópályán ment.

A következő nap pihenősebb nap jött, ami azt jelentette hogy körbeutaztuk a tavat. Fent, az északi parton, Rivaban találtuk meg a legszebb strandot (az útikönyv is így írt róla), mert ez volt egyedül kiépítve, öltözőépülettel stb. Ha mást nem is, de felfrissítettük magunkat a kiírás szerint 22 fokos vízben.

A nyugati part teli volt alagúttal, az egyikből ki a másikba be. Lehet látni a fotókon is, amit Malcesineben készítettem hogy szembe velünk nagy sziklás hegyek voltak. Itt a parton nem is volt sokáig település, egészen Limone-ig. Ott aztán már jöttek a falvak, az egyikben meg is álltunk, mert az útikönyvem azt írta, hogy szép botanikus keretet lehet megtekinteni. Mivel amúgy is gazdag volt a tó növényvilága, gondoltuk egy ilyen kert még szebb lesz. Igen ám, de aránytalanul drága volt a belépő, hármunknak 21 euróba került volna, amiből már egy könnyebb ebéd is kijött volna, így letettünk a megnézésétől. Viszont tettünk egy sétát a parton. Utána már csak a déli parton álltunk meg Sirmionéban, ami a Garda tó kvázi jelképe, mert egy keskeny félsziget benyúlva a tóba. (mondjuk ha a környezetét vesszük, akkor Malcesine felé sokkal szebb a hegyek miatt, a déli part síkság). Ott ettünk egy utcai árusnál gyümölcs mixet: sárga s görögdinnye, szeder, ananász darabkák voltak benne s hideg volt. Maga az árusító bódé meg teli volt aggatva lelógó citromokat, haláli jól nézett ki (fotó is van róla).

folyt köv.

 .

Vissza a kezdőlapra