2005. július 24. vasárnap 19:44

 

Gáz van, babám…

 

Négy hétig nem ettem otthon meleg ételt, mert a házunkban felújították a gázvezetéket. A gázt nehéz nélkülözni, ha az ember főzni akar.

Tíz-tizenkét napra nem érte volna meg villanyrezsót venni.

Hogy is van ez?

A házunkat még a honfoglalás idején építették, a közművekhez is akkor nyúltak utoljára. Tizenöt éve átalakult társasházzá, akkor kerítődött egy cég, amely azóta is ellátja a közös képviseletet. Tavaly végre eszükbe jutott felmérni a ház állapotát és meglepve tapasztalták, hogy a gázcsövek elég régies állapotban vannak, talán bizony még életveszélyesek is.

Van ilyen.

Közeledett a tél, ezért a felújítás elnapoltatott idén nyárra. A ház közben nem robbant fel, a lakók pedig hat szűkös hónapon keresztül nyögték a közös költségen felüli plusz befizetéseket. A pénz összejött, a tíz-tizenkét napos határidő kihirdettetett, végül a mesterember is megérkezett segédjeivel. A munka elkezdődött, a mester és segédei pedig megmutatták, hogy édes anyanyelvünk bizonyos kifejezéseinek improvizatív felhasználásának olyan mélységei is vannak, ahová én soha nem leszek képes eljutni. A munkaidő hatékony kihasználásával viszont már nem álltak ilyen jól, csúsztak is a befejezéssel. A harmadik hét végén megláttuk a jövőt: jöhet a Gázművek visszaszerelni a gázórákat, lesz itt gáz, hamarosan! Lett is gáz. Kiderült, hogy a tervező nem tartott be egynéhány szabványt, és így a Gázművek nem fogja engedélyezni az új csövezést. Nosza, mesteremberünk megtáltosodott, és négy nap alatt újra keresztül-kasul csövezett, hegesztett. Így lett a negyedik hét végére gáz a házban és meleg étel a hasamban.

Mi ebből a tanulság?

Nem tudom. Arra gondolni sem merek, hogy legközelebb nem a közös képviselő retyerutyájával kellene dolgoztatnia a háznak.

A közös képviselő persze most örül, mint majom a farkának, akár Kóka és Kiss miniszter urak az M7-es új szakaszának átadásán. Ők is ugyanolyan fenyegetően morognak mindenkire, aki megkérdőjelezi a hatalmas vállalkozás sikerét.

Mert mi baja lehet bárkinek is a Balatonszárszó és Ordacsehi közötti sztrádával? Hogy csak egy 20 kilométeres szakasz? De kérem, lendületben az ország! Pártunk és kormányunk vezetői megmondták, hogy 800 kilométer autópálya fog épülni az ő uralkodásuk alatt. Ezt nem vitathatja senki, hiszen valóban megmondták, hogy 400 kilométert fognak építeni. A választások előtt majd átadnak még úgy 110 kilométernyit és így lesz 200 kilométer. Hol itt a probléma?

Voltak, akiknek nem tetszett, hogy már a megnyitó utáni percekben is fizetni kellett az autópálya-szakasz használatáért. Ezek az emberek nyilván rosszindulattal viseltetnek a kormány iránt. Hiszen ők sem akarhatják, hogy az adóforintjainkból épített úton akármeddig is ingyen furikázzanak a hon polgárai?! Az már tényleg nevetséges lenne.

Érdekes módon abba senki nem kötött bele, hogy a 20 kilométeres szakaszhoz Balatonszemes és Balatonboglár mellett Balatonöszödnél is építettek felhajtót. Ezen tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni, hiszen mi, magyarok, messze földön híresek vagyunk országunk mindenkori kormánya iránti tiszteletünkről és szeretetünkről. Nagyon örülünk neki, hogy a híres üdülőbe menet nem kell kerülniük kemény munkában megfáradt vezetőinknek.

Szerencsére a nép, - jóindulatának megnyilvánulásaként -, nem tett pikírt megjegyzéseket az útszakasz se eleje-se vége mivoltára. Nem viccelődtek azzal, hogy az M7-es Zamárdinál változatlanul véget ér. Nem firtatta senki, hogy ezért Kóka és Kiss miniszter urak vajon előbbi úr helikopterével érkeztek-e az ünnepélyes sztráda-avatásra? Nem lovagolt senki azon, mikor lesz kész a hiányzó szakasz?

Nem dobta fel senki a poént, hogy egyáltalán hova tűnik az M7-es Zamárdi után?

Amire akár egy klasszikussal is válaszolhattunk volna: „Lepsénynél még megvolt."

Az ország kezdi elveszíteni a humorérzékét.

Én viszont elmondhatom, hogy legalább van gáz.

Hát gáz, az van!

Kiss János

 .

Vissza a kezdőlapra