2005. szeptember 22. csütörtök 22:09

 

Magyarország Kelet-Ázsia-politikája

Az elmúlt időszakban két olyan konkrét kérdés körül bontakozott ki éles szembenállás a két kelet-ázsiai hatalom, Japán és Kína között, amely kérdések a bilaterális kereteken túllépve kikerültek a nemzetközi politika színterére is: az egyik Japán aspirációja az ENSZ BT állandó tagságára, a másik a Tienanmen téri vérengzés óta Kínát sújtó fegyverembargó feloldásának kérdése. Az előző megakadályozásához a Kínai Népköztársaságnak elemi érdeke fűződik, míg a második kérdésben Tokió jelentette ki, hogy az embargó feloldása alapvető biztonságpolitikai érdekeit sértené. A világ (és benne az EU) államai két pártra szakadtak mindkét kérdés megítélését illetően.

 

Elemzés:

Kína világgazdasági és világpolitikai súlyának látványos növekedése lényeges változásokat idéz elő a kelet-ázsiai hatalmi erőtérben. A folyamatban lévő változások egyik szembeötlő kísérőjelensége – az egyre erősödő gazdasági összefonódás mellett is – Japán és Kína kapcsolatainak látványos megromlása. Japán, amely a háborús agressziójának kompenzációja, valamint gazdasági érdekeltsége okán az elmúlt évtizedekben dollár milliárdokkal támogatta hatalmas, de elmaradott szomszédját, napjainkra egy magabiztos riválissal találta szemben magát. A kínai „spontán népharag” megnyilvánulásai mögött gazdasági természetű rivalizálás éppúgy meghúzódik, mint politikai szembenállás. A japán-ellenes tüntetések (egy olyan országban, ahol egyébként tilos tüntetni), a háborús rémtetteket relativizáló japán történelem tankönyvek és a japán háborús hősök kultuszhelyére, a Jaszukuni Szentélybe tett japán miniszterelnöki látogatás kiváltotta felháborodás felületi jelenségeknek tekinthetőek, amelyeket nem kis részben a kínai kormányzat gerjeszt. A konfliktusok mélyben meghúzódó, de egyre inkább nyilvánosan is megfogalmazott főbb forrásai a következők:

A Magyar Köztársaságnak állásfoglalásához a felmerülő kérdésekben célszerű számba venni az alábbi szempontokat:

Magyarország Kínából származó behozatala (2.872 m USD) meghaladja a Japánból származót (1.816 m USD), ám a termékszerkezet lényeges különbségeket mutat. Míg a kínai ruházati termékek exportdömpingje komoly gondot okoz az európai és észak-amerikai országoknak, addig a Japánból származó import jelentős része olyan gépi alkatrész, amely Magyarországon beszerelésre kerül és részét alkotja a magyar kivitelnek, hozzájárul a magyar külkereskedelmi mérleg kedvező alakulásának;

A fentiek számba vételét követően nagyjából kirajzolódik, hogy a Magyar Köztársaságnak milyen szempontok figyelembe vételével kell alakítania külpolitikáját a távol-keleti régió kérdéseit illetően. A retorika szintjén a prioritások viszonylag jól körvonalazottak. Kínával Magyarország a „baráti együttműködési partnerség” kiépítésében érdekelt, míg Japán Magyarország számára „stratégiai fontosságú globális partner”.

Az elmúlt három év tényleges külpolitikai lépései és döntései, valamint a retorika között azonban szakadék tátong. A korábban említett két kérdésben a magyar kormánynál a Kínai Népköztársaság szempontjai estek nagyobb súllyal a latba. Számos EU tagországgal – köztük számos fegyverexportőrrel – és az Egyesült Államok határozott álláspontjával szembehelyezkedve Magyarország támogatja a kínai fegyverembargó feloldását. Ennél is meglepőbb, hogy Magyarország a legtöbb EU tagállam aktív támogatásával szemben mindössze passzív támogatásáról biztosítja a Japánt (és Németországot) BT-tagságuk elnyeréséért folytatott diplomáciai törekvéseikben. De ha megnézzük a bilaterális kapcsolatok további elemeit, kirajzolódik a tényleges tendencia: Japán esetében az Aichi 2005 Világkiállításról való – európai országként szinte egyedülálló – távolmaradás (az már most eldöntött kérdés, hogy a 2010-ben megrendezésre kerülő sanghaji világkiállításon ott leszünk); a magyar házelnök hivatalos látogatásának utolsó pillanatban történt többszöri egyoldalú lemondása; a tokiói magyar nagykövetség létszámának csökkentése (megszűnik a kulturális és külgazdasági attaséi poszt). Kína estében egy ciklus alatt két kormányfői látogatás; a sanghaji főkonzulátus megnyitása mellett a pekingi nagykövetség létszámának felemelése; a kormányzati struktúrába nem illő és indokolatlan magyar-kínai kapcsolatokért felelős kormánybiztosi poszt felállítása; egyes, a Kína-politika alakítása szempontjából fontos pozíciók megragadása az Európai Unió apparátusában; a vízumkényszer eltörlésére vonatkozó javaslat megtétele és még számos egyéb konkrét lépés utal arra, hogy a Magyar Köztársaság a valóságban milyen prioritásokat állított fel a távol-keleti térség országait illetően.

Következtetés:

A gazdasági, politikai érdekeink és a realitások által diktált, valamint a Külügyminisztérium által megfogalmazott irányelvektől eltávolodott a Magyar Köztársaság tényleges Kelet-Ázsia-politikája. Az elmúlt három év lépései aránytévesztésről tanúskodnak, nem tükrözik Magyarország érdekeit, értékeit, kötelezettségeit. Indokolt a korrekció: meg kell szüntetni az egyoldalúságot, árnyaltabb és Magyarország érdekeit jobban figyelembe vevő külpolitikai vonalvezetésre van szükség.

 .Budapest Analyses
No. 71, September 21, 2005

Vissza a kezdőlapra