2005. augusztus 15. hétfő 23:40

 

Kuncog a labda, nem pattog…

 

Egy rossz pillanatomban elfogadtam két jegyet a Puskás-Real meccsre. Eredetileg eszem ágában sem volt kimenni, a mérkőzést megelőző botrányok kedvemet szegték. Meg a csapatok is. Nem mondom, még ha Puskás is játszott volna! Az igen! Rá tudtam volna lelkesedni! Na de egy u.n. Puskás Ferenc-válogatott?! Ez most akkor jobb, mint a jelenlegi nemzeti tizenegy? A név erre kötelezne... Vagy ide másik bajnokságból válogat a kapitány? Ennyire optimista nem tudtam lenni. A Real az már más tészta. Ha jó napjuk van, tényleg szépen játszanak. Mostanában viszont ritkán van jó napjuk. A tavalyi bajnokságból sok meccsüket láttam a tévében, elég siralmas teljesítményt nyújtottak. Belőlük is inkább csak összefoglalót néznék a sikeresebb megmozdulásaikkal, nem egy egész mérkőzést!

Kellett nekem teletömnöm a fejem előítéletekkel! Naná, hogy meccs előtt fél nappal kezembe nyomtak két jegyet! Ráadásul a B-középbe! Azért a lelátón érződött, hogy a mérkőzés Öcsi bácsiról szól, a kemény magot csak egy tízéves forma srác képviselte, aki a leglehetetlenebb helyzetekben volt képes megfújni dobhártyarepesztő hajókürtjét. A füleket támadta még egy szpíker is, aki az üresjáratokban próbálta lelkesíteni a közönséget, más haszna nem volt. Legalább elmondhatta volna, miért történt egy-két dolog a pályán, -pl. a tizenegyesek az első félidőben. Ha már egyszer nincs egy visszajátszásra alkalmas kivetítő a stadionban. Tényleg, mikor lesz? No mindegy, látcső azért volt nálam, ha vissza nem is tudtam nézni egy-egy jelenetet, de legalább nagyításban szemrevételezhettem a VIP-páholy lakóit.

Többen észrevételezték a médiában, hogy a bemutatáskor a Real Madrid labdarúgóit nagyobb üdvrivalgás fogadta, mint a hazai "sztárokat". És ezzel meg is válaszoltam a miértet. Lehet érte utálni, de nem hinném, hogy messze járok az igazságtól. A hangsúly ugyanis a "labdarúgón" van. A mieink, -beismerem-, képességeikhez mérten hajtottak, beleadtak apait-anyait, de se fizikálisan, se fejben nincsenek ott a labdarúgásnak nevezett játék nemzetközi porondján. Ennyit tudunk és ez édeskevés. Olyan taktikai és helyezkedési hibákért, amilyeneket elkövet a mi tizenegyünk, a gyerekek a grundon igen-igen elszégyellnék magukat.

A meccs egyébként unalmas volt. Az első félidőben a Real érezhetően, -nyilvánvalóan Puskás iránti tiszteletből-, próbálta megadni az esélyt a mieinknek, hogy produkáljanak valami látványosat. Ha birkózás lett volna, a vendégeket tutira megintik passzivitásért. A másodikban a sok cserének köszönhetően javult a teljesítményünk, erre a spanyolok válaszul egy picit jobban odafigyeltek és máris nyertek 3:1-re. Sajna a Real híres játékosai ezen az estén sem akartak látványos futballt játszani.

Viszont élvezet volt nézni a kapu mögött unatkozó labdaszedőgyerekeket. A meccstől ők is többet várhattak, de nekik legalább volt labdájuk, volt mivel elütniük az időt. Remélhetőleg nem fognak elkallódni és akkor tíz év múlva lesz esélyünk a nemzetközi mérkőzéseken.

Mit lehet még írni erről a gyenge mérkőzésről? Sok értelmeset nem. Egyik csapatot sem lehet dicsérni, ráadásul nem is érdemlik meg. Az apropó, amiért itt összejöttünk, szebb játékot érdemelt volna.

Ki merem jelenteni, hogy jól járt az ünnepelt, hogy nem látta a tiszteletére rendezett ünnepséget.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, ÖCSI BÁCSI!

Kiss János

 .

Vissza a kezdőlapra