2005. szeptember 24. szombat 22:31

 

Gyurcsány és a hitelesség

 

Csalódtam Varga Mihályban. Nekem egy pénzügyekkel foglalkozó szakember ne legyen idealista. Ne legyen naiv. Próbálkozhat a manipulálásommal, ez a dolga, ahogy minden statisztikának és statisztikusnak, egy alapvetően hamis illúziókat keltő és tápláló országban, s majd elválik, hogy meddig hagyom magam átverni. Akár általa, akár mások által. Számok nyelvén homályosan láttatni; ez volt nálunk a tuti negyven évig, vagy még tovább; na ná, hogy az ebben az iskolában végeztek ezzel próbálkoznak. Varga Mihály cáfolhatja őket az igazság tényeivel – de nekem, mondom, ne legyen se naiv, se idealista.

Ennek semmi értelme…

Ne tekintsenek oly riadtan honlapunk fejlécére; ne nézzék a böngészőjüket ily rémülten. Jó helyen járnak – ha ide készültek. És akkor is, ha nem. Mert mi, bizony, őszinték vagyunk. Én például kerek-perec kimondom: csalódtam Varga Mihályban. Mai sajtótájékoztatójában, de egész heti megnyilatkozásaiban. Addig még rendben van, hogy elmondta: a kormány által közölt számoknak lassan a fele sem bizonyul igaznak. Illetve bár csak a fele lenne igaz – de meglehet, hogy a költségvetési hiány GDP-hez arányított mértéke év végére a nyolc százalékot is eléri; márpedig „ennek ára van”. Elesünk a kohéziós alap forrásaitól, akár százmillió euró nagyságrendű büntetést kell befizetnünk, jelenleg tizenhat jogsértési eljárás folyik ellenünk, s a hirtelen jött tekintélyvesztésünk miatt kényelmetlen ma magyar uniós képviselőnek lenni. Ez utóbbit már Surján László tette hozzá, a mai sajtótájékoztatón (amelyről, érdekes módon, hiába kerestem friss beszámolókat az Internet hírkeresőiben; ennyit a hírportálok többségének elfogulatlanságáról); nehéz dolog ma magyarnak lenni az unió intézményeiben, hogy pontosan idézzem szavait; nehéz a hol baráti, hol éles hangon feltett kérdéseket megválaszolni. Sztárpozícióból kerültünk az utolsók közé – igaz, ezt már csak idézte Surján László az IMF jelentéséből. Amely jelentés ismert, de a kifejezés mégis nóvum – ezt valahogy elfelejtette idézni kiadott jelentésében a Magyar Távirati Iroda. Jegyezzük fel ezt az apróságot is, korunk majdani sajtókrónikája számára…

Mondom: az még csak-csak rendben lévő, hogy politikusaink jelzik, ha baj van. És szólnak. Ez a dolguk; aminthogy ez lenne mindkét oldal dolga – már ha felelősség munkálkodik bennük jövőnk iránt. De ne legyenek idealisták; ne legyenek naivak.

Ennek semmi értelme…

Igen – csalódtam Varga Mihályban. Mert, a fenti tényadatok mellett, amelyekről itt önök azért folyamatosan olvashatnak, Varga Mihály azt is kijelentette: arra kéri Gyurcsány Ferencet, hogy adjon hiteles képet az ország állapotáról. Na, ezt nem kellett volna. Gyurcsány Ferencet arra kérni, hogy legyen hiteles…

Azért ez – naivitás. Ez, kérem, merő idealizmus. Ilyen tulajdonságok azért ne vezessék, ne befolyásolják Varga Mihályt. Mert ha az embereket is a kellő helyükre, az őket pontosan megillető helyükre teszi, akkor a számainak, az adatainak is jobban fogok – fogunk – hinni. Hát ennyit, lábjegyzetben, a gyurcsányi hitelességről…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra