2005. július 13. szerda 21:53

 

Jó étvágyat a jövőhöz…

 

Kedves nyugdíjas nénik és bácsik. Bocsánat, hogy a levelemmel zavarom Önöket, de az a helyzet, hogy már Csákabonyi bácsi minapi szavain is eléggé berágtam. Csak, akkor, nem volt kedvem feleselni. De most, hogy hirdetést tetszettek feladni, amelynek szövegére azonnal kitérek, úgy éreztem, illik valamit mondanom. Arról: miért nem fogok a maguk érdekében cikkeket írni akkor, amikor – hatvanöt évesen, közalkalmazottakként – még eszük ágában sincs nyugdíjba menni, sőt, ennek törvénybe iktatását alkotmányos jogaik csorbításának érzik. Hogy miért fog hidegen hagyni az, ha korlátozni akarják – és magasabb adókulcs-kötelessé tenni – a nyugdíj melletti munkaviszonyból létesített jövedelmeiket. Hogy nem fog érdekelni az a terv: legyen hetvenkét, sőt, hetvenöt év, a nyugdíjkorhatár. Hogy miért fogom pártolni azt: töröljék el az önök ingyenes utazási, tömegközlekedési lehetőségeit; tegyék csak maximálisan piacbaráttá a gyógyszerfogyasztást; és úgy általában: miért nem fogok, középkorúként, rászólni az önöknek ülőhelyeiket nem átadó fiatalokra a buszon, villamoson, a négyes, ötös, és hatos metró szerelvényein.

Hát azért, mert önök keményen beszóltak Orbánnak…

Mert ma, kedden, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége (MNYEOSZ) több országos napilapban, hirdetésben jelentette meg azt az összehasonlítást, mely a nyugdíjak alakulását mutatja be az Orbán-kormány, illetve a Gyurcsány-kormány ideje alatt. A fél oldalas újsághirdetés, mely az "Orbán beszél, a nyugdíjas számol" címet viseli, grafikonokkal szemlélteti mennyi volt a nyugdíjak egy főre jutó átlagos összege az Orbán-kormány idején 2001-ben, valamint a Gyurcsány-kormány idején 2005-ben. A MNYEOSZ adatai szerint 2001-ben 38.374 forint, míg 2005-ben 61.000 forint volt a nyugdíj és a nyugdíjszerű ellátások egy főre jutó összege. A hirdetésben leírják: az idei évre szóló emelésekkel összességében harminc százalékkal ér többet az átlagnyugdíj, mint 2001-ben. „Orbán Viktor, amikor azt állította, hogy huszonkét százalékkal növelték a nyugdíjak vásárlóértékét, a 2002-es növekedésből magának tulajdonította azt a négy százalékos emelkedést is, ami már a Medgyessy-kormány érdeme volt" - olvasható a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava és a Blikk országos napilapokban elhelyezett hirdetésben, mely úgy zárul: "Orbán Viktor is jobban tette volna, ha számol velünk".

Nos – Orbán Viktor nem fog visszaszólni önöknek. Sőt, ha netán elolvassa a levelemet, nekem fog – keményen – visszaüzenni. Hogy ne indulatoskodjak… De mit tegyek: az lettem. Mert, ha csak a hirdetésük számainál maradok, akkor mi is a lényeg? Hogy önök szerint Orbán idejében az átlagnyugdíj ezerhétszáz forinttal volt kevesebb a minimálbérnél, ma viszont háromezer forinttal meghaladja azt. És tetszenek tudni: mennyi kiadás terhel egy minimálbérből élőt, és mennyi – önöket? És arra tetszenek-e emlékezni: milyen ellenzéki össztűz zúdult a polgári kormányra akkor, amikor ők „meg merték” kockáztatni a tizenkilencezer forintos minimálbér duplájára emelését? Megteremtve ezzel annak a bérreformnak az alapjait, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy – valaha – megközelíthessük az Európai Unió alapító országainak életszínvonalát. Ezt az utat lényegében agyonvágta a Medgyessy-ígéretek száz napja; azzal a négy százalékkal párhuzamosan, amit most önök úgy köszöngetnek neki, jégre vitte a gazdasági élet önöknél jóval nagyobb számú „szegmensét”… És az utat lényegében csak tovább kátyúsítja a Gyurcsány-féle száz lépés. Amely semmit nem tartalmaz a hosszú távú elképzelések szajkómeséiből, de annál többet a továbbra is nyitva hagyott, sőt, szélesebbre tárt kiskapukból. Mert – a kilátásba helyezett APEH-bírságokon kívül – semmivel nem teszi érdekeltté a munkáltatókat a foglalkoztatottak bejelentésében, sőt, az egészségügyi szolgáltatások választhatóvá tételével csak az orvosi magánpraxisok jövedelmezőbbé válását éri el. És semmilyen választ sem ad a „bérkosár” növekedésének valós perspektíváira. Az indokolatlan állami kiadások leszorításának konkrét elképzeléseire; a közigazgatási reform legalább vázlatos elindítására. Eladósodásunk megfékezésére; ezzel kapcsolatban a miniszterelnök egyenesen úgy fogalmaz: vagy hitel, vagy bérnövekedés. Hol itt a gazdaság-fejlesztés koncepciója?

Kedves keménykedő nyugdíjas bácsik és nénik.

Tudom, hogy fáj, mégis leírom: a gulyáskommunizmus egyik sarkalatos gazdasági megfogalmazása így hangzik: azokban az években ettük meg a jövőt. Azzal, hogy mi voltunk a legvidámabb barakk; azzal, hogy mintegy ötmillió abortuszhoz asszisztáltunk; azzal, hogy a dédunokáink leendő nyugdíjának „tartalékolására” is hitelt vettünk fel. Amiből, érdekes módon, a rendszerváltásként aposztrofált évekre egy fillér sem maradt. Most, pedig elvileg már konszolidálódnunk kellene, ugyanabban a cipőben járunk. A népesség öregszik; a nyugdíjas marad, a fiatal – különösen a diplomásabb „fajtája” – elvándorol. A többség pedig megpróbál harminc-negyven évet kihúzni, egy-két gyereket nevelve, annyi egy főre jutó jövedelemből, mint amennyi az önök által kihirdetett átlagnyugdíj összege. És túl sok reménye nincs arra, hogy valaha is jobban fog élni – legfeljebb az unokája. Akinek a jövedelmére épp most vesz fel újabb hitelt a kormány…

Milyen országban is élünk? Az önök hirdetésének napján arról olvashattunk: újabb, legfeljebb 30 milliárdos hitelt vesz fel a Magyar Államvasutak. Legutóbb tavaly ősszel vettek fel, több mint ötvenmilliárd forint kölcsönt. A mostani hitelt az üzletvitellel kapcsolatos fizetési kötelezettségek teljesítésére fordítják. Más: az agrárminiszter szerint az egyik legfontosabb cél az import bővülésének további mérséklése. Mert az uniós csatlakozás után elárasztotta hazánkat az olcsó és alacsony minőségű feldolgozott élelmiszer. Gráf József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szerint nem szabad hagyni, hogy hazánk legyen "Európa élelmiszer-termelésének szemétlerakó-helye". De ki is volt az, aki „leintette” a magyar áruk, a magyar föld, a magyar termékek védelmezőit? Más - az elmaradt kenyéráremelés miatt csődhullám fenyeget a sütőiparban. A pékségek negyedét be kell zárni; a hipermarketek lisztháborúja drágítja a kenyeret. Más: júniusban a vártnál nagyobb, 3,8 százalék lett az éves infláció; a gyorsulást az idényáras élelmiszerek, és az üzemanyagok drágulása okozta. 2005. júniusban az egyhavi átlagos fogyasztói áremelkedés 0,3 százalék volt, 2004. júniushoz viszonyítva pedig 3,8 százalékkal növekedtek az árak.

Ennyit, a napi hírekből, úgy nagy hirtelen… Lendületben az ország… Bennünket irigyel Európa… És Orbán beszél, a magyar nyugdíjas számol, hirdetik önök. Hát csak hirdessék. Ha még erre is futja abból az átlag havi hatvanegyezerből – akkor végképp nem fogok aggódni önök miatt. Elég nekem a magam baja – elég nekem azt kisakkozni: fogok-e, és mennyi nyugdíjat kapni, az APEH által nem igazán finanszírozott kényszervállalkozásaim és a Bokros-csomag által zöld utat kapott minimálbérezésem után…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra