2005. augusztus 01. hétfő 21:27

 

Szocialista metakommunikáció

 

Kezdem azt hinni, hogy baloldalinak lenni annyit jelent: aljasnak lenni, minden körülmények között. Hazudni, hazudni, hazudni… Egyszerűen szánalmas. Már megint, miről is van szó? Egy duplafenekű, aljas rágalmazásról. Mint az ÉS „jegyzőkönyvei” kapcsán… Most az a vád: Orbán Viktor antiszemita kijelentést tett, amikor azt mondta: genetikai meghatározottságra talán nem vezethető vissza. Nem idézem sem tovább, sem részletesebben; akit érdekel, keresse ki a megfelelő helyekről; én – unom. Sért. Hiszen, amúgy, nyilvánvaló történelmi tényről van szó a baloldaliság személyektől elvonatkoztatott elítélésében is; mondom ezt akkor is, ha amúgy egyértelmű, hogy Orbán Viktor azokról beszélt elsősorban, akik – a baloldaliság nevében – többször is becsapták nemzetüket.

Kérem tisztelettel: a huszadik század bebizonyította, hogy az államszocializmus a legbékésebb formájában sem képes országot vezetni, társadalmi demokráciát alkotni. Akkor pedig miről beszélünk? De hagyjuk ezt a történetet – pontosabban ennek dagonyáit – Fejtő Ferencre, és tanítványaira. Akik, ugye, elég későn ébredtek; hiszen öreg mesterük már egy hete odarivallt: itten, kérem, zsidózás esete foroghat fenn.

Ha értesülései pontosak…

És láss csodát: a szocik most be is próbálkoznak a történettel. Előállnak egy olyan idézettel, amely, ha elfogadnánk, hogy akár olyan felhangban csapongott, mint amit feltételeznek most róla, akkor is épp az ellenkezőjét állíthatja. Oldalvágás, mondjuk, azok felé, akik a szélsőjobb irányából „zsidóbérencezik” le olyan előszeretettel Orbán Viktort, különösen izraeli útja óta. A félmondatnak – esetleg – lehet olyan értelmezése, hogy genetikai meghatározottságra semmiképp sem vezethetőek vissza a baloldaliság nevében elkövetett népirtó cselekedetek; no de ezzel már olyan beszédelemzői mélységekbe evezünk, amelynek az égadta világon semmi értelme nincs. Állítások, vélemények, nem félmondatokban szoktak elhangzani.

Végképp nem metakommunikatív úton.

Hogy a hallgatóra bízzuk: mit hogyan értelmez, miből mit következtet…

A ténynél maradva: a szocialisták idézték egy mondat felét, majd annak homlok-egyenesen ellenkező értelmet adva, a nyilvánosság elé álltak egy rágalmazással. Amely, ha elegendő szó esik róla, már betöltötte hivatását. Hiszen a kabátlopás esete előállt: senki sem arról beszél majd, hogy Orbán Viktor állította-e, vagy tagadta-e a genetikai meghatározottságot, hanem arról, hogy a Fidesz elnöke, lám, antiszemita. Már megint „olyan zsidózós” ügye van…

Ez, kérem, egy ország szégyene.

Amelybe ismét a szocialisták kevernek bennünket, metakommunikatív úton.

És a Népszava ismét röhejesen eminens.

Komolyan mondom – röhejesen.

Ugye, hónapok óta csöpögtetik a rágalmakat: Varga Tamás bíróság elé állítása - aki a Fidesz tizenkét(!) évvel ezelőtti gazdasági tanácsadója volt, és egy ideig pénzkezelője, amúgy gazdasági bűncselekményeket követett el, már nem Fidesz színekben, természetesen, és hosszú évekig külföldön bujkált – terhelő adatokat hoz majd nyilvánosságra, Orbán Viktorra nézve. Erről írnak hónapok óta; nem konkrét vádakról, nem tényszerű összefonódásokról; hanem – feltételezésekről. Hogy Orbán Viktornak is van félnivalója a Varga-ügyben – ezt sugallják, ezt szivárogtatják, mocskos eszközökkel, a sajtóban. Hogy miért, arról nem esik szó; de miért ne, mondják, hiszen „a Fidesz pénzügyeit vitte”.

Ma pedig mit kellett olvasnom? Hogy Orbán Viktor nem szerette Varga Tamást. Mert az olvasható egy 1987-ben keletkezett megfigyelési feljegyzésben, hogy „Orbán gyűlöli, mert zsidó a származása". Mármint Vargát gyűlöli. De ezt nem tőle idézik, hanem egy róla szóló belügyi jelentést tekint autentikus forrásnak a Népszava. (Tegyünk egy kitérőt: hát ennyit arról az állítólagos érvről a megfigyelési dossziék nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban, hogy azok „nem sérthetnek személyiségi jogokat”. Most akkor majd azzal lesz tele a sajtó, hogy mikor kiről állított valaki valakit, és akkor ezt most akkor az a valaki valóban mondta-e…?)

De, visszakanyarodván, illesszük egymás mellé a két információt. Egy: a baloldali sajtó szerint Orbán Viktornak van félnivalója a Varga-ügytől, hiszen vélelmezhetően gazdaságilag összefonódtak. Együtt loptak, sugallja ez a kör. Amelyik, ugyanakkor, kiegészíti az információt azzal is: Orbán amúgy gyűlölte Vargát, mert zsidó. De azért, ettől még, együtt loptak, teszik majd hozzá lelkesen, holnap.

Ha lesz még olyan, aki elolvassa.

Igaz – nem kell erről olvasniuk. Elég a metakommunikáció. Hogy a Varga-ügyről, ha majd a lapok valóban elkezdenek írni a nyomozás részleteiről, már mindenkinek az jusson eszébe: ja, ő az, akit lezsidózott a tettestársa.

Drága, kedves, baloldali barátaim: hát ezért kezd nekem is, lassan, tele lennyi veletek a hócipőm. Mert nem kéritek ki magatoknak ezt a számotokra is megalázó démonizálást. Mert eltűritek. Mert tapsoltok hozzá. Mert, ha el is ítélitek, azt gondoljátok magatokban: talán helytelen a módszer, de hát meg kell nyerni a választásokat. És másképp nem megy.

Ebben pedig már van rutinotok, igaz? Ment ez az állampárt idején is nektek. Mert a módszer talán nem helyes, no de valahogy félre kellett állítani – a kezdetekben – Nagy Ferencet. Majd Szakasitsot. A szociáldemokratákat. Valahogy meg kellett fegyelmezni a moszkovitákra berágni kezdő szakibolsikat is; adjunk a Rajknak. Zárjuk ki a Rákosit. A Marosánt. Váltsuk le a Nyerset, meg a Fockot. Duzzogjunk a Kádárra, de fúrjuk meg a Grószt. Zárjuk ki Bihariékat. Nézd már – hogy elszaladt az idő… Hét éve nem sutyiztunk, gyerekek. No, mielőtt berozsdásodunk: csináljunk egy Medgyessy-puccsot. És azért tartsunk be a Szilivel a Gyurcsánynak is; nem azért, hogy kibabráljunk vele, hanem azért, hogy rutint szerezzen…

Hát, úgy nagyjából, ez a baloldaliság.

Csalni és rágalmazni, lopni és összekacsintani a zsákmány fölött, mindeközben a lelkéig hazudni a mindig váró, mindig reménykedő kisembereknek. Akik, persze, bizakodnak. Hiszen ki fogunk mi keveredni a bajból, mondogatják. Csak várni kell, amíg a jó elvtársak legyőzik a rossz elvtársakat. Akik, persze, sosem voltak elvtársaink. Ahogyan ezt a jövő heti történelemkönyvekben majd olvashatjuk is.

Meleg van. Sajnálom, hogy elkapott az indulat. Valóban sajnálom.

Mert az az igazság, hogy tényleg, szívből, unom ezt az egész balliberális vircsaftoskodást. Gyerekek. Ne legyetek már ennyire primitíven aljasok. Hát a Pető Iván is – mit mondott? „Elfogadhatatlannak tartja, hogy Orbán Viktor tekintélyét egy ilyen kijelentéssel próbálják meg aláásni” – nyilatkozta oda. Fiúk, de komolyan, hát ne hozzatok már bennünket ilyen helyzetbe? Hogy a Piszkos Fred védjen meg…?

Amúgy – furcsa ez a metakommunikáció. A Kiss Elemér, ugye, a Medgyessy idején lemondott. Mert miniszteri és ügyvédi praxisában még csak a gazdasági összefonódás gyanúját is összeférhetetlennek tartotta. De most, a Gyurcsány alatt, minden további nélkül beül egy közpénzügyi elosztó-rendszer élére. Épp csalj (bocsi – az automatikus hibajavító ajánlotta ezt a szót…) azt nem tudja, hogy mennyi pénz fölött felügyel majd, mikortól, milyen átláthatósági feltételek mellett. De üsse kavics – ebben az érában már kopott a finnyássága. Csak nem valami vírus terjed, a fejtől lefelé? Metakommunikatívan? S hogy el lett felejtve a „brazil gépsorról” értekező szocialista képviselő is. Nem úgy gondolta, meg ha úgy is, hát biztos nem genetikai meghatározottságra gondolt. Tudjuk. A Zuschlagotok is – egy kicsit kirúgtátok, de az már magától értetődő volt, hogy jövőre ismét indulhat képviselő-jelöltként. Akkor a Hiller Pisti lemarházta, bagatellizálva is, mondván, hogy az egyéni hülyesége miatt mindenki maga felel, most meg a megyei elnök okvetetlenkedett. Hát nehogy már fentről mondják meg, hogy a Zuschlag nem jó jelölt. Levezekelte már. Eléég volt. Mondott, amit mondott – jó, hogy azt nem tette hozzá: akár még hozhat is a konyhára az „ügy”… Mert a metakommunikáció nagydolog…

A Molnár is. Aki majd ősszel mond le, ha lemond, most csak átadta a bizottsági elnöki teendőket. Mert kiderült: a tolvaj kiabál rendőr után. Ettől még lehetett képviselő – s azért ebben is van némi metakommunikáció. A helyettese, a Szabó Zoltán, meg csak anyázott a parlamentben; na és. Ki nem szokott káromkodni?

Ez már nem is a metakommunikáció része, manapság…

Apropó: a Szabó. A mi Zoltánunk. Szondába se fúj. És a legszebb az, ahogyan elmondta: miért nem. „A szombat éjszakai hőségben valószínűleg nem működött a veszélyérzete” – magyarázta a sajtónak – „amikor az igazoltatás során a helyzetet magyarázó rendőr szavaiból azt vette ki, hogy a rendőrök és ő is úgy ússza meg a leggyorsabban az ellenőrzést, ha él képviselői mentelmi jogával. Szabó elmondta, hogy hosszabb ideje követte a rendőrautót, amikor váratlanul megállították és igazoltatták. Az intézkedés során a rendőr vetette fel, hogy élhet mentelmi jogával. A szocialista honatya szerint a magyarázatból és a metakommunikációból úgy tűnt, mindenkinek ez a legkönnyebb megoldás”. Kérem tisztelettel: a fenti mondatok elkövetője vizsgálódik, szocialista honatyaként, az Orbán-bizottságban. Ő az, aki – Molnár átmeneti lebukása miatt – hadra foghatóbb volt. Aki most úgy érvelt, hogy a szavai miatt minimum vizsgálatot kellene indítania a szocialista belügyminiszter Lamperth Mónikának, de aki akár be is nyújthatná a lemondását. Hiszen a szakigazgatási tárcájának felügyelete alatt olyan rendőrök dolgoznak, akik „mentelmi jogot” javasolnak egy szocialista képviselőnek. Metakommunikatív úton. Hogy mindenkinek ez lenne a legjobb.

Miért? Kacskaringósan vezetett? Az igazoltatás során nem kiszállt, hanem kizuhant a kocsiból? Nem részletezem. Milyen körülmények alapján ajánlották neki azt a rendőrök: inkább menjen, képviselő úr. Kézcsókunk Mónikának. A kanyarban majd tessék vigyázni…

Kedves baloldaliak. Legyetek már egy kicsit tisztességesebbek. Rátok, az igaziakra gondolok, gyerekek. Akik kikéritek magatoknak azt, hogy az Orbán kifogásolja a képviseletetek minőségét.

Hát nektek tényleg ezekkel jobb…?

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra