2005. augusztus 31. szerda 06:36
Kolozsvárott öregotthon születik
A mindenki által ismert Farkas utcai
református templom gyülekezetébe közel 3700 ember tartozik. A nemrég
befejezett felméréseinkből kiderült, hogy gyülekezetünknek több mint fele idős
ember. Közülük nagyon sokan egyedül maradtak, mivel hozzátartozóik, gyerekeik
külföldre költöztek. Az itthon maradtakról, tisztelet a kivétel, nagyon sok
esetben megfeledkeztek. Voltam olyan idős házaspárnál, akik lányuk 1969-ben
írt levelét olvasták. Így próbálták felidézni azokat az időket, amikor még ők
gondoskodtak gyerekükről, hogy továbbtanulhasson. De olyan élményben is volt
részem, hogy a Bukarestbe férjhez ment lány közölte velem telefonon való
megkeresésekor, hogy hallani sem akar többet a Kolozsváron élő édesanyjáról,
csináljunk vele, amit akarunk. Folytathatnám még az ezekhez hasonló eseteket.
Ezek ismeretében az idei év elején gyülekezetünk vezetősége úgy döntött, hogy
valamit tenni kell ezekért az emberekért.
Már évek óta, havonta 150 egyedül élő, kisnyugdíjast támogatunk alapélelmiszer
csomaggal. Az elmúlt évben nőszövetségünk segítségével megszerveztük azt is,
hogy besegítünk azoknak az embereknek a háztartási munkájába, akik nem tudnak
magukról gondoskodni. Több idős embernek fizetjük ki az ebédjét, amit tanév
közben a teológus diákok hordanak ki. Egyik presbiterünk a tavalyi év folyamán
egy alapítványt indított, aminek az is a feladata, hogy egészségügyi
ellátásban részesítse gyülekezetünk rászoruló idős tagjait. Ezek a szolgálatok
is nagyon sokat jelentenek a rászorulók számára. Ezzel viszont távolról sem
oldottuk meg a sokat nélkülöző idős emberek problémáját. Ők az ötvenéves
kommunista rendszer áldozatai, akik a létminimumot sem biztosító nyugdíjukból
éldegélnek.
Egy öregotthon létrehozása nagy segítséget nyújtana azoknak, akik magukra
maradtak. Emberséges, civilizált környezetet tudnánk biztosítani 45-50
embernek. Kolozsváron két magyar öregotthon működik, amelyek összesen
huszonkét idős ember ellátását biztosítják. Az igény ennél sokkal nagyobb.
Hosszú várakozó listák bizonyítják, hogy sok idős embernek megoldatlan a
helyzete. Az egyházközség tulajdonában van egy telek, amelyen jelenleg egy kis
omladozó imaház áll, amelyet le kell bontani, ellenkező esetben rövidesen
magától is összedőlhet. Olyan elképzelés született, hogy az újjáépítés során
egy negyvenöt férőhelyes öregotthon is felépüljön egy új imaházzal együtt.
Sajnos, a legnagyobb akadály, amibe ütközünk, az anyagi alap hiánya.
Első próbálkozásom egy PHARE pályázat megírása volt. Ennek a támogatásnak a
megnyerése nagymértékben hozzájárulhatna az építéshez. Sajnos az eredményre
még mindig csak reménykedve várunk. Januárban kaptam egy választ, amiben
értesítettek, hogy az első elbírálás pozitív volt. Májusra ígérték a végleges
választ. Azóta azonban semmi hírt nem kaptunk a pályázatunk felől. Úgy
gondoltuk, hogy itthon és külföldön is megkeressük azokat, akik támogatni
szeretnék az ügyet. Az idei év elején egy németországi jótékonysági
koncertturnét szerveztem, aminek a bevételéből el tudom a terveket
készíttetni. Szintén ennek az évnek az elején kértem fel a Magyar Rádió Ének-
és Zenekarát, hogy jótékonysági koncertekkel segítsék terveink megvalósítását.
Nagy örömünkre az ügy mellé álltak. Május folyamán már tartottak két
jótékonysági koncertet Erdélyben.
Külön hálával tartozunk a Magyar Rádió minden tagjának, akik mindenki számára
példamutató lelkesedéssel álltak az öregotthon építésének ügye mellé.
A következő jótékonysági koncertre szeptember 15-én 19:30 órakor kerül sor
a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Nagytermében. Ennek a bevételét is
az öregotthon építésére szeretnénk fordítani. Ezt a koncertet Beethoven-estnek
is nevezhetjük, hiszen a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Kovács László
karmester, és Béres Melinda kolozsvári hegedűművész a D-dúr hegedűversenyt és
a VI. “Pastoral” szimfóniát adják majd elő. A belépés díjtalan. Mindenkit
kérünk, hogy lehetősége szerint támogassa a kolozsvári öregotthon építését
ezen a koncerten való részvételével és anyagi hozzájárulásával. Az adományokat
hálás szívvel fogadjuk!
Az öregotthon építése nem csupán emberi elgondolás. Azáltal, hogy sok adakozó
lelkes ember keresett meg és támogatásáról biztosított, bizonyosságot nyertünk
afelől, hogy tervünk nemcsak emberi elképzelés, hanem isteni akarat.
“Reménységünket vetettük az élő Istenben, a ki minden embernek megtartója.”
(1Tim 4,10) Ezzel a reménységgel indultunk el ezen az úton, amely nemcsak
nehézségeket, de sok áldást is hoz számunkra és rászoruló embertársaink
számára.
Balázs Attila
a Kolozsvár–Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora
.
