2005. október 10. hétfő 21:55
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Major-Zala Lajos: Betöpörödünk
A forradalom Svájcba űzte, a rendszerváltás hazahívta – de úgy érzi: még mindig nem jött el a mi időnk. Sőt, távolodunk attól. Igaza lesz? Igaza lehet…?
Major-Zala Lajos:
Betöpörödünk
Betöpörítjük magunkat még kisebbé mint
amilyenek vagyunk és amilyennek tesszük magunkat
- pedig a kis nemzetek között is vannak
irigylésre méltó nagyok (de mi már nem is
irigykedünk csak azokra akiknek sok pénzük van
munka nélkül vagy nagyon kevéske verejtékkel!) -
ez a nép Letépte fényes nemzeti bélyegét
S hazája feldúlt védfalából Rak palotát heverőhelyének
felejti hogy a hazugság cselszövésének koncul dobattak
falvai városai népességének egyharmada s azóta is
e gyalázatos nemzetközi fondorlatok kábulatában él
- mondhatni lelki kómában - s nem tudja rendbehozni
bicegő öntudatát szertegyalázott és szétvert személyiségét
s az a legszomorúbb hogy a sokat emlegetett balsorsáért
nagyrészt maga felelős: besétált a számára kivetett
történelmi csapdába s még mindig mindent megtesz azért
hogy átverjék hiszékenységében és naiv nagyvonalúságában
és eltüntessék a történelmi süllyesztőben Herder bamba és
rosszindulatú jóslataként amire Kodály és Bartók rég rácáfoltak
nem tudja nem is akarja megtanulni a felelős öntudat embert
(ha van még) és nemzetet (értalmisági szégyen) fenn- és
megtartó súlyát! s azt hogy E-ur-Ópa közönyös ádáz
és zsarnok az aggok kapzsiságával és hiú kegyetlenségével
így letöpörödünk a még kisebb alá: a legparányabbig
hogy széttöpörödött akaratunk ne is válaszoljon
személyiségünk SOS-jeleire a mikroszkóp alatt
s érzéketlenül begőgösödünk nyomorúságunkba
fitogtatva széthencegjük: lássátok mi (ki)vetettek
a történelem ki-vetettjei - persze érdemtelenül -
Ki dörömböl az ég boltozatján Ki zokog mint
malom a pokolban? Áldozati bárányok?
hol elefántnak hol egérnek képzelve magunkat
elvették tőlünk a szemmértéket a luki-logik
az ész m-értékét: hogy ormányos-agaras egereknek
nézzük magunkat és ránk mutogassanak és
széttapossanak mert nem mi hanem mindig valaki más
hibás sorsunkért a jani-huszárok mossák internáci
kacsóikat: a bocskorosok izzadják ki helyettük a hitel
kamatjait míg a türelmük meg nem bokrosodik
a gyeplőt odadobva a nép meglovasított lovai közé
s nincs aki megbotozná puff-(cs}ajk-ás sírjaikat!
a cárevics pedig bankárnak sietett Londonba.
