2005. december 08. csütörtök 16:50

 

William Penn és a kvékerek

 

Szabadságon alapuló közösség

 

November vége felé járunk, hűvös az estébe forduló alkonyat. A nappali szoba hatalmas ablakát öreg fák ágai verdesik, a szelíd kutyák is bejöhetnek az egyszerűen berendezett tágas helyiségbe. Messze ellátni a tájon, ritkák a települések, és fák által öleltek a vidéki kandallós, nagy kéményes házak. Vaddisznók, szarvasok is vannak erre – farkasordítást is hallani olykor.

Pennsylvania államban vagyunk, pontosabban Doylestown kis városka környékén. Philadelphia másfél, New York két órás autóútra van. A vendéglátó idős kvéker-házaspár azok kevesek közé tartozik, akik farmergazdasággal foglalkoznak. Örömükre az egyik fiúk át is vette a gazdaság vezetését az apától, aki, egyebek mellett, az állam mezőgazdasági minisztere volt a nyolcvanas években. A távolban az út széléről látni óriási silótárolóikat. Williamm Penn-ig, több mint 300 évig dokumentált az ő családfájuk is, ami errefelé nem ritka; a magánterületek, kukoricaföldek és marhalegelők nem sajátíthatók ki építkezésre vagy más célokra. Az itt élő emberek között aránytalanul sok a híres, gazdag és extravagáns – világuk zárt, megértésükhöz jó ismerni Pennsylvania történetét. William Penn, az állam alapítójának élete és a kvékerizmus, mint vallási irányzat összeforrott. Ennek a megértése szükséges az itt élő emberek megismeréséhez.

„Kvékerek vagyunk”, mondta váratlanul a volt miniszter útban hazafelé a hálaadás napi pulykavacsoráról. Hirtelen nem is tudtam, hogy mennyire volt intim ez a megnyilatkozás, mindenesetre újabb érdekes téma került elő, gondoltam, és kíváncsian felültem a jó meleg süppedős autóülésen. “Nem templomra járunk, hanem találkozókra, és megbeszéljük a dolgainkat.”

Miután megérkeztünk a vendéglátó több mint 150 éves otthonába, meggyőződhettem arról, hogy ez a rendkívül jómódú család nem fitogtatja a gazdagságát. Minden egyszerű: a tárgyak, a szőnyegek és a ruhák. Jótékonyak. Sokat utaznak. Bioélelmet esznek. Republikánusok. Pacifisták. A föld, ami William Penn óta az övéké, szent és sérthetetlen. Tehát kvékerek.

De kik ők tulajdonképpen? A világon mindenfelé élnek kvékerek, Magyarországon a Kvékerek Budapesti Baráti Körébe tömörülve. Pennsylvaniában ma úgy 12 ezerre tehető a számuk. A 17. század közepén egy George Fox nevű prédikátor alapította ezt a vallást; ez az akkor misztikus protestáns szekta az Istennel való közvetlen kapcsolatot hangsúlyozta.  Tanításának alapja nem a biblia, hanem az egyén lelkiismerete. A kvékereknek nincs papságuk, egyházuk, inkább csak csendesen meditálnak gyülekezeteken, és akkor beszélnek, amikor a lélek megszállja őket. (A „quaker” csúfnevet azért is ragasztották rájuk, mert ilyenkor „remegés” fogja el őket.) Életvitelük mindig egyszerű, ruházatuk nem díszes, és nem követik az arisztokratikus feltűnőséget. Az egyenlőséget hirdetik és befogadóak, hiszen „mindenkiben van valami Istenből”. Bár a biblia mindig ott van a találkozó helyeik asztalán, úgy tartják, hogy nem a biblia betűi jelentik a végső igazságot, hanem a Lélek, ami a biblia íróit ihlette. A szeretet csodájában hisznek, amit nem lehet lerombolni még a halállal sem. Nem is alkotnak dogmákat a halál utáni élettel kapcsolatban. A legfontosabb számukra az, hogy ezt az életet helyesen kell élni. Ezért is van az, hogy az üzleti életükben nagyon sikeresek, mert a tisztesség, mások szolgálata van előtérben. (A Barcley és a Lloyd bankok alapítói pl. kvékerek voltak, de a világhírű Cadbury csokoládégyárosok is.) Mivel igazság csak egy van, az őszinteség alapvető. Ezért van az, hogy például Angliában a mai napig nem kell esküt tenniük hatóság és bíróság előtt.

Ugorjunk vissza a 17. század közepéig! Az angol William Penn-nel sok baj volt az iskolában azért is, mert a lelki béke utáni sóvárgása és a vallás iránti érdeklődése az akkor tiltott kvéker-gyülekezetek felé sodorta. Hat alkalommal is letartóztatták. Angliában úgy vált ismertté, mint a vallási tolerancia védelmezője. A börtönökben is aktívan tevékenykedett, pamfleteket írt, családi kapcsolatait (az apja tengerészeti parancsnok volt) felhasználva rengeteg kvékert szabadított meg a bitófától. Magát az akkori korszellemet meghazudtolva amolyan modern szabadság- és békebajnok volt. Hollandiai utazása mérföldkő volt az életében, ahova sok üldözött zsidó és protestáns menekült. Itt született meg az az elképzelése, hogy szabadságon alapuló közösséget hoz létre. Ezt az álmot Amerikában valósította meg.

II. Károly király áldásával az angol parlament elé terjesztette a vallási tolerancia tervezetét. Persze ez nem mehetett keresztül a protestáns Angliában, ahol a Stuartok már amúgyis túl nagy katolikus befolyással rendelkeztek. Penn megállapította, hogy Angliában nem lehet vallási tolerancia. Elment hát a királyhoz, és kiváltságlevelet kért tőle, hogy alapíthasson egy amerikai gyarmatot. Meg is kapta ezt a kiváltságot. A Delaware-folyótól nyugatra, Maryland államtól északra megkapta a ma Pennsylvaniaként ismert területet (aminek jelentése „Penn erdői”). A birtoknak, ahol vagy ezer német és indián lakott, nem volt kormányzata, ideális „befektetés” egy új eszme létrehozásához. Penn a királynak tartozott elszámolással, évente kettő hódprém és az ott kitermelt arany és ezüst egyötöde volt a küldendő fizetség.

William Penn 1682-ben vitorlázott át Amerikába, és nem tétlenkedett: megalapította Philadelphiát (ami görögül a „testvéri szeretet városát” jelenti), és  törvényes alapokra helyezve megvalósította a szabad társadalmát. Csökkentette az adókat, a halálbüntetés kiszabásának lehetőségét, és, mivel kvéker volt, támogatta a nők iskoláztatását és szólásszabadságát. Ez abban az időben elképzelhetetlen lett volna a világ bármely más pontján. Penn az ő Pennsylvániáját „szent kísérletnek” nevezte. Idős kora felé haladva veszített az ambíciójából, és elkeseredve panaszolta, hogy a „szent kísérletre” tulajdonképpen alaposan ráfizetett, mert 30 ezer fonttal tartozott. Élt nyomortanyákon és az adóssok börtönébe is bevetették; az angliai Stuart-uralom szörnyű felelősséggel járt a számára, hazaárulás miatt letartóztatták.

Már jóval 1718-ban bekövetkezett halála előtt Pennsylvaniában a kvékerek száma megszaporodott; ez volt az a vallási irányzat, és ez volt az a szabadságföld, ami a háborúkban halálosan kimerült európai emigránsokat vonzotta. Csak jöttek és jöttek az angolok, írek, németek; katolikusok, zsidók és mindenféle protestánsok. Az amerikai forradalom (1776) idejére Pennsylvania a legnagyobb gyarmattá nőtte ki magát, már 300 ezer volt a lakos. Ez volt Amerika első olvasztótégelye.

A legendás hírű „szabadságközpont” az intellektuális életre pezsdítően hatott. Hét újságot is nyomtattak minden véleményt tiszteletben tartva, és nem véletlen, hogy Thomas Jefferson itt írta meg a függetlenségi nyilatkozatot.

A kvékerség és William Penn szerencsés találkozása hozta létre Pennsylvania különös, minden más államtól eltérő varázsát. Az életszínvonal magas, az átlagfizetés itt az USA átlag duplája, a bűnesetek száma jóval az országos átlag alatti, szervezettebb és jelentősebb adománygyűjtések folynak a szegények, a szerencsétlenek és hurrikánáldozatok megsegítésére – a szeretet, az őszinteség jegyében.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

 .

Vissza a kezdőlapra