2005. december 08. csütörtök 21:55

 

Mérlegféle decemberben

 

Közeledik az év vége, s ilyenkor gyakoriak a visszatekintések, értékelések. Az első teljes naptári évet is lassan magunk mögött hagyjuk, s olykor már látunk is valami fejlődést, ami az Európai Unióhoz köthető. A kormányoldal előszeretettel hivatkozik ezekre, kormányzati és önkormányzati szinten egyaránt.

Ne tiltakozzunk, inkább örüljünk közösen minden előrelépésnek. Hiszen az esetek többségében ráadásul még közös is az eredmény. A mostanság beérő programok gyakorta az Orbán kormány alatt kezdődtek. Ne politizáljuk hát túl a dolgokat és ne vegyük el senkinek az örömét.

Ezen örömök mellett azonban sajnos több a kifogásolni való. Részben azért mert nagyon csúsznak a programok, részben pedig azért, mert az uniós tagság gyermekbetegségeit még messze nem sikerült kinőnünk. Nekünk Nógrádban még külön szívfájdalom, hogy a hírek szerint innen indult a legkevesebb pályázat, ide áramlott a legkevesebb támogatás, pedig talán itt a legnagyobb a szükség.

A csúszásra jó példa az Ipoly hidak esete. Annak idején 2004. májusára terveztük az avatást, s ezt bizony a szocialista kormány alatt nem sikerült elérni. Kérdés, hogy a választásokig lesz-e egy akár kampány ízű hídavató. Ennek is örülnék, hiszen a hidak felépítésének igényét én soroltam a megvalósítandók közé, s már máskor is kifejtettem, örülni kell, ha nem lesz minden érték a kormányváltás áldozata.

Mik azok a gyermekbetegségek? Például az, hogy nem tudunk megfelelően élni az Unió adta lehetőségekkel. 2004-ben néhány pályázati területen egyáltalán nem történt kifizetés, s azóta, ha javult is a helyzet, a lényeg nem változott. Ha azt nézzük, hogy az Unió mennyi pénzt hozott az országba, akkor a tagdíjhoz képest a mérleg pozitív, ha azt nézzük, hogy az Unió miatt a magyar gazdaságból kivont összeg (ez a tagdíj) hogyan viszonyul a gazdaságba bekerült összegekhez, akkor bizony vesztesek voltunk, hiszen az Állami Számvevőszék tízmilliárdokat talált a kincstár számláján, amelyeket ki kellett volna fizetni a pályázóknak, de a kifizetés december 31-ig nem történt meg. A kincstárban pihentetett pénz viszont nem lendíti fel a gazdaságot.

A kormány ezekre az ellenvetésekre azzal szokott válaszolni, hogy igen, de a mi eredményeink jobbak, mint a többi új tagállamé. Az Európai Bizottság idén szeptemberben tette közzé a 2004. évről szóló adatokat. Ez érthető módon az Unió szemszögéből írja le a helyzetet, azaz nem is érzékelheti, ha a magyar pénzügyminisztérium a kincstár számláján felejt sok sok milliárdot. Ezért az uniós adatok kedvezőbbek számunkra, mint az Állami Számvevőszék közlései. Ennek ellenére a Brüsszelben közzétett adatokból kiderül, hogy a nemzeti összes bevételének százalékában kifejezve az Uniótól hozzánk érkezett és az oda befizetett pénzek egyenlege 0,25 százalék, a legalacsonyabb az összes nem befizető ország között. A lengyeleké épp háromszorosa ennek, a szlovákoké több mint kétszerese a miénknek, míg a balti államok nálunk hétszer, nyolcszor többet teljesítettek.

Ne vegyük el tehát senkinek az örömét, aki valamely uniós támogatással elkészült dolognak örvendezik. Viszont lássuk, hogy az ország vezetése nem jól sáfárkodott a kapott lehetőséggel, ezért jövőre okvetlenül változás kell.

Surján László

 .

Vissza a kezdőlapra