2005. december 18. vasárnap 20:59

 

A magyar gazdaság közeljövőjéről

Egyszerűen jól mennek a dolgok, mintha sikerre lennénk ítélve (...) Sikeresebbek vagyunk, mint gondolnánk - írták egyebek mellett egy kormányzati politikai hirdetésben a pénteki lapok. Interjú Széles Gáborral  a gazdaság tehetős és befolyásos képviselőjével.

 

 Molnár Pál, a Vasárnapi Újság felelős szerkesztője - Elnök úr, ön mint gyáriparos, milyen érzésekkel látja, hogy idehaza elsősorban lakóparkok, bevásárlóközpontok épülnek. Állami beruházásban  pedig börtön épül.

Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke: - Mindenképpen kellene egy olyan gazdaságpolitika, amelyik a különböző iparágakra kidolgoz egyfajta stratégiát. Hogyha itt lakóparkok épülnek, ez jó az építőipar számára, hogyha nagy bevásárlóközpontok épülnek az jó a multinacionális kereskedő cégek számára és én ezzel egyet is értek, hogy legyen nekik Magyarországon is egyfajta jelenlétük. De amikor a kiskereskedők rovására megy ez, akkor már, hát, ha nem is megálljt kellene parancsolni, de mindenképpen kellene valami lehetőséget kidolgozni, hogy a kisbolt-hálózat ne csökkenjen már. Egy gazdaságpolitika nem állhat pusztán annyiból, hogy most mennyi autópályát építünk.

Molnár Pál: - 2000-ben a hannoveri világkiállításon azt emlegették, hogy ne csak  görög, hanem magyar éttermek is sokasodjanak Németországban. Öt évvel később meg azt tapasztaljuk, hogy itt Budapesten is inkább a kínai és más keleti éttermek sokasodnak.

Széles Gábor: - Szükség lenne egy olyan gazdaságpolitikára az állam részéről, hogy  hogyan lehet erősíteni a magyar tulajdonban lévő magyar ételeket szolgáló éttermeket részben azért, mert általában a turizmus komoly bevételi  forrása Magyarországnak. Ha a kisvállalkozásokon keresztül akarunk új  munkahelyeket teremteni, akkor az éttermek létrehozása, az állami támogatása súlyponti gazdaságpolitikai feladat lehet.

Molnár Pál: - Egyes üzletemberek szerint akkora a gazdaságunk előtt a pénzügyi gödör, hogy azt már talán nem is nagyon lehet átugrani. Hogyan élhetik túl mégis ezt a helyzetet a kis-és közepes magyar vállalkozások?

Széles Gábor: - Abban biztos vagyok, hogy rendkívül nehéz időszak jön el. A következő kormányzati ciklusban, akik hatalomra kerülnek, azok sokkal nagyobb népszerűségvesztésre is számíthatnak a megszorító intézkedések miatt, mint amire a korábbi kormányzati ciklusokban lehetett számítani. Erre a mostani kormányzati ciklusra az egy érdekes színfolt volt, hogy miniszterelnököt váltott a koalíció. Én azt prognosztizálom, hogy a következő kormányzati ciklus abban fog különbözni az előtte lévőktől, hogy ott nemcsak egy miniszterelnök bukhat bele, hanem egy kormányzó koalíció is belebukhat, tehát soron kívüli választásokat is kiírhatnak. Ami számunkra újdonság  lesz, merthogy a rendszerváltás óta ilyen nem volt, holott ha körülnézünk itt a volt szocialista országok háza táján, szinte már minden országban volt olyan, hogy egy-egy koalíció nem bírta ki a négyéves kormányzati ciklust  és menetközben váltottak. Szerintem most jön el ez az időszak amikor fennáll még ennek a veszélye, hogy bárki nyeri is a választásokat, az nem fogja kibírni a négyéves ciklusidőt.

Molnár Pál: - A magyar gazdaságban van-e akkora erő, hogy a pénzügyi válságot, az adósságcsapdát és a hatalmas költségvetési hiányt valahogy túlélje?

Széles Gábor: - Csak akkor tudja valahogy kézben tartani a következő választási  ciklusban a hatalomra kerülő kormány ezeket a nehézségeket, hogyha mindjárt a ciklus elején eléggé drákói intézkedéseket hoz, hogy megfeleljen a nemzetközi  tőke igényeinek. Magyarán szólva, hogy elhiggye a nemzetközi tőke - aki  rendkívül komoly portfolióval rendelkezik a magyar gazdaságban, elsősorban, hogy az állampapír vásárláson keresztül, - hogy most tényleg itt olyan változások következnek be, hogy nem kell megijedni, nem kell kivonja a pénzét. Az egy még nagyobb kérdés, hogy az olyan jellegű drákói intézkedések, amelyik  majd tetszik a nemzetközi tőkének, azt hogy lehet összhangba hozni azokkal a követelményekkel, amiket majd akár csak a szakszervezetek is fel fognak állítani, akár az évről-évre történő életszínvonal-növekedéssel vagy bérfejlesztéssel kapcsolatban vagy mondjuk egy olyan problémával kapcsolatban, hogyha most az infláció valami miatt újra felpörög és ennek megfelelő relatíve az életszínvonal az embereknek esni fog. Nagyon nehéz lesz a belső feszültségeket olyan szinten tartani, hogy ugyanakkor a külső feszültségeket is, ami a tőkekivonásból adódhat, egyensúlyban tartsák.

Molnár Pál: - A pénzügyminiszter mondta, hogy Magyarország érdekében adják el a Ferihegyi Repülőteret. Egyetért ezzel?

Széles Gábor: - Ez a 470 milliárd forint körüli érték elfogadható számomra. A gondot ott látom, hogy nem volt melléje téve gazdaságpolitika, amelyik egy gazdaságfejlesztési stratégiába tette volna bele a Ferihegynek az  eladását. Jópár olyan repülőtér van Magyarországon, ami viszonylag könnyen, gyorsan felfejleszthető. Ezek elhagyott orosz katonai repterek, amelyek rendkívül vastag betonból készültek valamikor a legnagyobb teherszállító-repülőgépek fogadására is alkalmasak voltak, plusz olyan fütőspirállal rendelkeznek, hogy télen-nyáron használhatók. Kellene egy olyan gazdaságfejlesztés, amelyik például dönt arról, hogy Taszárnak mi legyen a sorsa. A kínaiaknak adjuk el vagy másoknak? Azért, hogy mondjuk hogy távol-keleti áruknak az Európai Unióba való bejutásában Magyarországnak egy jobb pozíciója legyen. Önkormányzati döntés kellene erre hozni és ennek szellemében az egész országra, az összes reptérre vonatkozólag mintegy logisztikai központot támogató repterekre vonatkozólag egy végrehajtási tervet is megvalósítani.

Molnár Pál: - Átgondolt stratégiára mutat-e az, hogy a kínai import a magyar  könnyűipart zárójelbe tette, a holland virágbehozatal pedig a magyar virágkertészetet iktatta ki?

Széles Gábor: - Már mindent megpróbáltunk, jópár pénzügyminiszterrel, jópár körben tárgyaltunk, de odáig lebontva, hogy a VPOP-nek milyen intézkedéseket kellene hozni, hogy a kínai olcsó, részben fekete áru ne jöjjön be Magyarországra. Mi feltártuk a - keményen kimondom - a csalási  lehetőségeket is amiket ugye elkövetnek itt a kínai áruknak a levámoltatása kapcsán.

Molnár Pál: - A magyar miniszterelnök néhány hónapja a televízióban azt nyilatkozta, hogy a korrupció akkora, hogy az már a demokrácia alapjait ássa alá.  Lehet, hogy ez állt mögötte?

Széles Gábor: - Itt súlyos érdekek sérülnének, hogy ha valaki ebbe rendet akarna teremteni. Máról holnapra szerintem nem menne, de egy biztos, hogy előbb-utóbb ezeket meg kell tennünk, annál is inkább, mert az Európai Uniónak is az érdekeit sérti a Magyarországon keresztül beáramló,  rendkívül olcsó kínai áru. Ezt így nem lehet.

Molnár Pál: - Ön az utóbbi évben média-befektetőként is megjelent. Ettől az ágazattól profitot remél, vagy más céljai vannak?

Széles Gábor: - Rövidtávon aligha lehet itt profitot remélni. Abból indultam ki, hogy  most már itt lenne az ideje annak, hogy a magyar tőke is belépjen a magyar médiapiacra. Nem egészséges az, hogy a magyar média szinte 100 százalékban  a külföldi tőke kezében volt, illetve van. Ezen a téren jó lenne változást elérni és én úgy gondolom, hogy a saját példámmal biztatni tudom a magyar tőkéseket, hogy igenis tessék befektetni ebbe a területbe és higgyék el, hogy hosszabb távon azért ez, mint vállalkozás sem lehet kudarc. Tessék részt venni egy olyan média kialakításában, amiben a magyar tőkének jóval nagyobb szerepe van.

Molnár Pál: - Önt az első három leggazdagabb magyar között emlegetik. Mit gondol, hogy  a mai magyar arisztokráciának vannak-e olyan nemzeti feladatai, amelyek nem mérhetők üzleti mércével?

Széles Gábor: - Kellene, hogy legyen. Hogyha most a két világháború közötti időszakra gondolok, akkor az akkori magyar arisztokrácia - Bethlen Istvántól Weiss Manfrédig mindenkit ideértek, nyugodtan, hogy úgy mondjam, egy kalap alá lehet venni - szívvel-lélekkel amellé állt, hogy a trianoni trauma után minél hamar az országban begyógyuljanak a sebek és ennek érdekében tettek sok mindent. Tehát egységesen fölállt egy olyan gazdaságpolitika mellett, amelyik próbálta begyógyítani a trianoni sebeket, másrészt pedig a mindenkori kormányzatnak vagy akár a kormányzónak is legalább  kártyapartnere volt, tehát ott működött a háttérben egy olyan informális információ-szolgáltatás, ami nyilván hasznos volt mind a kormányzónak,  mind a miniszterelnök. Meg kell, hogy mondjam, hogy ma még itt nem tartunk, még nincs igazán az a hagyománya, ami az Európai Unión belül vagy a nyugat-európai unión belül egy teljesen természetes dolog, hogy mondjuk a német kancellár folyamatos együttgondolkodásban van a német gyáriparosok szövetségének az elnökével. De ugyanez igaz a franciákra és a patronára. Elképzelhetetlen, hogy mondjuk a francia GYOSZ-nak elnöke az úgy fogadjon egy miniszterelnököt, hogyha gazdasági kérdésekről van szó, hogy nincs ott  a magyar GYOSZ-nak az elnöke.

 .

Vissza a kezdőlapra