2005. október 05. szerda 22:21

 

Versnyi hazám

versgyűjtemény

 

Versnyi hazám – Váci Mihály: Valami nincs sehol

 

Gyerekkorom általános iskolájában már éltében tananyag volt; majd később, felnőttként, pályakezdő poétaként térhettem vissza a régi osztályterembe, de immár a róla elnevezett iskolába. Persze, ez a vers nem e személyes ok miatt illeszkedik gyűjteményünkbe – inkább azért, mert arra tanít: ne mulasszunk el nyitott szemmel és szívvel élni, járni. És ne mulasszuk el felismerni – ha valami nincs sehol…

Váci Mihály:

Valami nincs sehol

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek,

      - valamit mindennap elmulasztunk.

Robotolunk lélekszakadva, jót tevőn,

      - s valamit minden tettben elmulasztunk.

Áldozódunk a szerelemben egy életen át,

      - s valamit minden csókban elmulasztunk.

 

Mert valami hiányzik minden ölelésből,

      - minden csókból hiányzik valami.

Hiába alkotjuk meg s vívunk érte naponta,

      - minden szerelemből hiányzik valami.

Hiába verekszünk érte halálig: - ha miénk is,

      - a boldogságból hiányzik valami.

 

Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,

      - az életedből hiányzik valami.

Hiába vágysz az emberi teljességre,

      - mert az emberből hiányzik valami.

Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,

      - mert az Egészből hiányzik valami.

 

A Mindenségből hiányzik egy csillag,

      - a Mindenségből hiányzik valami.

A Világból hiányzik a mi világunk,

      - a Világból hiányzik valami.

 

Az égboltról hiányzik egy sugár,

      - felőlünk hiányzik valami.

A Földből hiányzik egy talpalatnyi föld,

      - talpunk alól hiányzik valami.

 

Pedig így szólt az ígéret a múltból:

      - ,,Valahol! Valamikor! Valami!''

Hitték a bölcsek, hitték a hívők,

      - mióta élünk, e hitetést hallani.

De már reánk tört a tudás: - Valami nincs sehol!

      - s a mi dolgunk ezt bevallani,

s keresni azt, amit már nem szabad

      senkinek elmulasztani.

 

Újra kell kezdeni mindent,

      - minden szót újra kimondani.

Újra kezdeni minden ölelést,

      - minden szerelmet újra kibontani.

Újra kezdeni minden művet és minden életet,

      - kezünket mindenkinek újra odanyújtani.

 

Újra kezdeni mindent e világon,

      - megteremteni, ami nincs sehol,

de itt van mindnyájunkban mégis,

      belőlünk sürgetve dalol,

újra hiteti, hogy eljön

      valami, valamikor, valahol...

A versgyűjtemény nyitó oldalára

Vissza a kezdőlapra