2005. október 15. szombat 21:28

 

Megadjuk-e?

 

Adjátok meg a császárnak ami a császáré, Istennek, mai az Istené.
Az evangéliumot ismerő embernek fülében van ez a már-már közmondásként is használt mondat. Milyen nagyszerűen ellépett Jézus attól a csapdától, amelybe be akarták lökni. A keresztényember ilyenkor kihúzza magát, büszke az emberré lett Istenre, s a fogadott fiúság révén magára is.

De átgondoljuk-e, hogy megadjuk-e, ami a császáré és megadjuk-e, ami az Istené.

Úgy érezem, mindkettővel adósok vagyunk. Szabad-e adót fizetni? Szabadni szabad, de csak akkor tesszük, ha nem tudjuk elkerülni. Ez a magatartásunk politika mentes. Ha meg a pillanatnyi kormány a másik oldalon van, mint ahol mi állunk, akkor meg felmentve érezzük magunkat mindenféle lojalitás alól.
Szó se róla, a mostani helyzetben nincsenek érveim a kormány mellett. De 2002-ben nem ez volt a helyzet. Emlékezzünk Orbán Viktor szavaira: Nem az számít, hogy ki teszi a jót, hanem az, hogy teszi-e. Mintha a Szentírásnak ez a helye inspirálta volna a szavait, bizalmat adott az új kormányfőnek és támogatást minden jó kezdeményezésnek.

Nagyobb a gondom azzal, hogy az Istennek megadjuk-e, ami az övé? Mi is az övé? Minden. Te magad is az övé vagy. Adsz neki egy kicsit is magadból?  Nem pillanatnyi örömöd keresed minden percben s válsz könnyen perc emberré magad is? Szörnyülködünk, hogy milyen kevés gyermek születik, hogy milyen későn szánják rá magukat a fiatalok a házasságra, ha egyáltalán. Az idősebb generáció nem ismer rá saját önzésére a fiatalok magatartásában? Pedig csak tükröt tartanak feléjük a fiatalok: ilyenné neveltél, ezt a példát adtad...

Fogadjuk meg, idősek - fiatalok, mindannyian, megpróbálunk Jézus mondása szerint élni. Adjuk meg kinek-kinek, ami jár. Kezdjük az Istennel, legyen valóban övé minden, ami megilleti. A többi majd adódik magától.

Surján László

Ld, még: Fogd és olvasd

S

Vissza a kezdőlapra