2005. december 13. kedd 22:08

 

Gyenge egyketted, kétszer aláhúzva

 

Lassan csomagolnak a miniszterelnökök, kezdődik a nagy színielőadás: ki miként bizonyítja otthon, hogy nyertese a hétéves költségvetési alkunak. A tagállamok rövid leveleket írtak Blair-Mikulásnak, aki az abban foglalt apróságok teljesítésével igyekszik megszerezni az egyes kormányok szavazatait. A magyar boríték tartalma nem nyilvános, a parlamentben elmondottakon túl még lesz vagy két pont, amely segíti Gyurcsányt, hogy győztesnek érezze magát. Mindez nem sokat jelent: van aki Napóleonnak képzeli magát és ezért folyton győz.

Közben megy az üzengetés. Telefonok csörögnek és újságcikkek hívják fel magukra a figyelmet. Az Independent egészoldalas interjút közölt J. M. Durao Barrosoval, a Bizottság elnökével, aki kifejtette: Tony Blair vezetői hitele és Nagy-Britannia jövőbeli európai szerepe függ attól, hogy a héten Brüsszelben sikerül-e megoldást találni a költségvetési vitára. A kudarc és a feloldatlan ellentétek ugyanis politikai válságot okozhatnak: lehetetlenné tenné az új tagok felvételét, a szervezeten belül marginalizálná Londont, megfosztaná a brit kormányt természetes kelet-európai szövetségeseitől, és meghiúsítaná a globális kereskedelmi egyezmény aláírását is. Az új tagállamok - Barroso szerint - azt szeretnék, ha minél hamarabb megszületne az egyezség, hiszen szükségük van az uniós támogatásokra. London legutóbbi javaslatát Kelet-Európa ellenezte leginkább, sokak szerint azonban itt nem a pénzről, hanem ezen országok tekintélyéről van szó: az újak ugyanis semmilyen tekintetben nem akarnak másodrendű tagok lenni. Barroso az interjú során burkoltan üzent Blairnek is: Londonnak is engednie kell a vitában, mert sokat ad ugyan a közösbe, de sokat is kap Brüsszeltől. A Bizottság elnöke kiemelte: egy igazi vezetőnek tudnia kell magyarázatot adni a legnehezebb helyzetekre is, és nem szabad feladnia a harcot az őt érő irracionális támadások és érvek miatt. Barroso támogatja azt a kezdeményezést, hogy 2008-2009-ben vizsgálják felül a kiadásokat, s ennek eredményeként már 2013 előtt csökkentsék az agrárszubvenciókat. Ezt magyar szemmel el kellene utasítani, illetve csak olyan megállapodás mehetünk bele, amely előre hozza a magyar és az osztrák gazdák közötti esélyegyenlőséget.

A Financial Times szerint Tony Blair csak kis mértékben ugyan, de hajlandó tovább mérsékelni a visszatérítés összegét. A brit Európa-ügyi miniszter szerint ennek ellenére bizonytalan a megállapodás, mivel London kompromisszumos mozgástere nagyon szűk. Brit részről jelezték: megalapozatlan az a francia elvárás, hogy London a következő időszak végéig összesen 14 milliárd euróval csökkentse visszatérítés-igényét. Brüsszeli diplomaták mégis bíznak a sikerben, mivel számos tagállam alapvető érdeke a megállapodás megszületése. Kérdéses azonban, hogy miként lehet úgy alakítani a tárgyalásokat, hogy a tizek ne érezzék megalázva magukat. Blair munkatársai ebből a szempontból Lengyelországot tartják a „legkeményebb falatnak”, ezért elképzelhető, hogy London Kelet-Európa javára mondana le a visszatérítés egy részéről, elejét véve így egy esetleges francia-lengyel összefogásnak.

Ám az összes ilyen toldozgatás foldozgatás éppen annak az Európának a képét vetíti elénk, amelyet Tony Blair oly lángoló szavakkal kritizált kudarcos elnökségének elején. Most még van némi esélye, hogy az elégtelen osztályzatot javítsa. Lehet belőle akár gyenge egyketted is. Kétszer aláhúzva. Sajnos a jelenlegi magyar kormány még erre a szintre sem vergődik fel.

Surján László dr.

 .

Vissza a kezdőlapra