2005. október 06. csütörtök 21:26

 

Mahler és a zárkioldó

 

A világ egyik legnagyobb szaxofonosa járt nálunk szerda este, a Művészetek Palotájában. Branford Marsalis (képünkön) mindössze negyvenöt esztendős, de már két-három évtizede a legnagyobbakkal turnézik – ha épp nem egyedül áll egy szimfonikus zenekar élére, hogy a komolyzene klasszikusainak átiratait adja elő. Énekszólamokat – szopránszaxofonon. Mint tette ezt most is; Ravel, Ibert, Debussy vagy épp Mahler műveivel. Ez utóbbi volt talán a legdöbbenetesebb – amikor a Gyermekgyászdalok második darabjának talán legdrámaibb pillanatában elcsattant a fényképezőgép zárkioldója.

Nem először a koncert során; s nem volt egyedül. A nézőtér közepén ültem, s hol jobbról, hol balról, s olykor a hátam mögül dörrent a dallamokra a masina nem igazán az előadásba hangszerelt zaja. Nézegettem a fotósok felé – de mindhiába. A Mahler után azonban elszakadt bennem a cérna. A szünet előtti utolsó darab volt, így pár perc múlva már oda tudtam menni a fotóshoz, hogy – udvariasan – figyelmeztessem arra: amennyiben a második részben is ezt fogja tenni, úgy az első zárkioldás után, a koncert közben, odamegyek és eltöröm a fején a gépet. Mondom – udvariasan, higgadtan, jól nevelten közöltem én ezt, épp csak a mihez tartás végett, hiszen egy koncertteremben az ember, ugye, nem ordítozik. Még a szünetben sem.

A fiatalember nem igazán vette komolyan a szavaimat. Én csak a munkámat végzem, vonogatta a vállát. Most, kérdeztem tőle. Nem a főpróbán? Nem a sajtótájékoztatón? Hanem egy komolyzenei koncert közben – amelyre egyébként nyolc és tizenötezer forint közötti jegyárakat fizettek a nézők? És nem egy zárkioldó hangjában akartak, ennyi pénzért, gyönyörködni…  No persze, ha ön vagy a munkáltatója kifizeti az emberek belépőjegyeinek árát, sőt, valami kis statisztapénzt is leperkál nekik, akkor bizonyára elfogadják a helyzetet. Ötletemet nem tudtuk átbeszélni, mert közben körénk gyűlt még néhány néző. Érdekes módon valamennyien a fotóst akarták kérdőre vonni – pedig nem hiszem, hogy mindannyian egyazon párt szavazótáborát képviseltük. De lám, mégis vannak olyan kérdések, amelyekben ember és ember egyet tud érteni egymással… A fotós szerencséjére egy biztonsági ember is csatlakozott csoportunkhoz, s bevállalta a rend megteremtésére irányuló kérelmünk teljesítését.

A második rész elején a műsorközlő el is mondott egy „szolgálati közleményt”: kérjük a fotósokat, hogy már ne fotózzanak… Megtették, de bennem még azóta is fortyog a méreg. Milyen fotós az, aki egy nemzetközi sztár koncertjén a legnagyobb lelki nyugalommal csattogtatja a masináját, a zene áhítatának mély pillanataiban is, ügyet sem vetve az esemény jellegére. Nem néztem utána – de vajon milyen megbízás alapján dolgozott? Ki az a főszerkesztő, vagy könyvkiadó, vagy akárki, akinek az asztalára helyeznek egy nemzetközi eseményen, de magyar koncertteremben készült fotográfiát, és az boldogan közli a képet – ahelyett, hogy kirúgná a fotósát…? A probléma gyökere azonban ennél is mélyebb. Visszavetül a Művészetek Palotájára – hát beszéljünk arról is, egy kicsit.

A helyzet megoldására vállalkozó biztonsági őr a teljes első rész alatt ott ült az ajtó melletti székén, a fotóstól néhány méterre. Egyetlen egyszer nem jutott eszébe, hogy rászóljon. Ahogyan ezt a túloldali karzaton dolgozó fotós melletti jegyszedők sem tették meg. Eszükbe sem jutott – mindaddig, amíg néhány néző, a számukra először nyíló pillanatban, szóvá nem tette a dolgot. És ez a felháborító… A koncert, egyébként, forró pillanatokkal zárult. Marsalis maga mellé intette a zenekar csellistáját, és eljátszotta a Szomorú vasárnapot. No, nem éppen úgy, ahogyan az Eternal címen megjelent albumán szól – de így, talán, még nagyobb volt az élmény. A jazz rajongói így megkapták azt, amiért – elsősorban – megszerettük, megszerették Branford Marsalist. Varázslatos, a világ bármely hangversenytermében ihletett örömet szerző este volt – de azért, hála a fényképezőgépek zárkioldójának, ez mégis egy nyugat-balkáni koncertélményként vésődött a közönség emlékezetébe… 

Tamási Orosz János     

 .

Vissza a kezdőlapra