2005. október 07. péntek 23:03

 

Kormánypropaganda ellenszolgáltatás nélkül

 

Minden tiszteletem a bátran kockáztató, az igazat szem előtt tartó, őszinte vállalkozóké. Mint például Németh Péter, a Népszava főszerkesztője. Aki minden szívfájdalom nélkül zsebbe nyúlt, és rááldozott lapja kampányára legkevesebb tízmillió forintot. A kormány Száz lépés programjával foglalkozó, egymillió példányban nyomott ingyenes különszámot jelentetett meg pénteken, jó üzleti vállalkozás reményében. Mint a heves érdeklődésre reagálva közölte: a feldolgozott téma mindenkit érdekel, a benne megjelenő hirdetések és az újabb előfizetők miatt „üzletileg jó vállalkozás lehet" a kiadvány. A különszámban egyébként egyetlen külső cég hirdetése jelent meg – így tehát feltételezhetjük, hogy nekik ért meg mintegy tízmilliót áldozni erre, hiszen, lévén ingyenes kiadványról szó, egyéb bevételi lehetőséggel nem számolhatunk…

Németh Péter szerint amúgy „azért került a különszámba a reméltnél kevesebb - egyetlen - reklám, mert jobboldalról "politikai kampányt folytattak ekörül", ami elbizonytalanított sok potenciális hirdetőt. "Azt reméljük, hogy a szaldónk nem lesz negatív" - mondta, és kérdésre azt közölve, saját pénzéből készítette a most megjelent kiadványt a Népszava, amelynek korábban három-négy ilyen melléklete jelent már meg. A közszolgálati rádió déli krónika műsora a kormányszóvivőnél is érdeklődött. Batiz András szóvivő azt válaszolta, hogy a kormánynak semmilyen módon semmi köze nincs a kiadványhoz.

Itt tartunk.

Bátor vállalkozás. A kormány természetesen nem támogatta anyagilag az elképzelést, hiszen ezt mondták; nekik tehát (szögezzük le zárójelben) nem állt érdekükben a kormányprogram népszerűsítése, ebben a formában. Meglehet, persze, hogy igen – no de akkor, ugye, beleütközünk a közbeszerzési törvény vonatkozó előírásaiba. Sokkal kényelmesebb tehát, ha nem nyúlunk zsebbe, de örömmel vesszük a független sajtó őszinte, bátor reklámfogását. Amely, lám, önerőből invesztált ennyit egy amúgy e példányszám talán ha három-négy százalékát elérő napilap népszerűsítésébe. Képzeljük magunk elé ezt a bátor kiadói magatartást: gyerekek, tanakodik a szerkesztőség, jó, ha harmincezerben elfogyunk. Mit kellene tenni? Tanakodnak, gondolkodnak, végül rálelnek a megoldásra: dobjuk piacra a Száz lépés programot. A cégek tülekedni fognak, hogy hirdethessenek benne, és ezáltal demonstrálják: ők bizony szurkolnak ezért a programért és ezért a kormányért. A magánemberek pedig egyszerűen tülekedni fognak a megrendelő szelvényeinkért –végre, mondják majd magukban. Egy bátor napilap, amely nem bulvár-szenzációkkal, hanem a Száz lépés eposzával próbál olvasókat hódítani.

És belevágnak.

Kinyomtatják, terjesztik, önerőből, minden – az érintett kormánytól érkező – anyagi segítség, ellenszolgáltatás nélkül. Mondja a főszerkesztő. Bele, a képünkbe. Ezt nevezem… Hogy meg fog ugrani a példányszámuk, ezek után – figyeljék csak meg…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra