2005. október 10. hétfő 21:59

 

Bush és a szólás szabadsága

 

A magyar miniszterelnök ismét diplomáciai botrányba keverte hazánkat. Mert aki másképp értékeli legutóbbi kirohanásait, és úgy gondolja, hogy tisztán belpolitikai üzenete és tartalma van az Orbán Viktor ellen intézett támadásának (és mellesleg annak, hogy meghazudtolta a korábbi országgyűlés szinte valamennyi képviselőjének tisztességét), az téved. Mit is állított? „…elhibázott volt az, hogy a 2001. szeptember 11-i merényletek után az akkori magyar miniszterelnöknek nem volt bátorsága szembe menni „saját radikálisaival”, és azt mondani, „nincs igazatok, amikor azt mondjátok, megérdemlik”. A miniszterelnök szerint az akkori kormányfőnek, Orbán Viktornak „nem volt bátorsága személyesen azt mondani, hogy Csurka Istvánnak nincs igaza, és Csurka István támogatásával nem akarok kormányozni” – hallhattuk a hírösszefoglalókban. Nos, Gyurcsány Ferencnek, sajnálatos módon, ám érthető okok folytán, több, a fenti állításnak ellentmondó tény is elkerülte a figyelmét. (Ahogyan ezt ma már Áder János is kifejtette, nagyon helyesen; no de ismétlés a tudás atyja…)

Mert való igaz, hogy a történtek idején Gyurcsány Ferenc még gazdasági ügyleteinek „nyomeltakarításaival” volt elfoglalva – mint az mára kiderült: kevés sikerrel… Ezért nem ragadt meg benne az, hogy Csurka István és pártja nem volt, voltak, a magyar kormány tagjai. Mi több – ellenzéki szerepbe kényszerültek. Orbán Viktor nélkülük is rendelkezett elegendő parlamenti többséggel – nem kellett koloncként a nyakába vennie, például, egy olyan pártot, amely – noha koalíciós partner – a kedve szerint diktál, olykor zsarolóként fellépve, a sokkal nagyobb kormánypártnak… És szinte hetenként jelentik ki: nem értik a kabinet stratégiáját… De ne kanyarodjunk a szabaddemokraták és a szocialisták ideológiailag bonyolult, ám az „osztalék” szempontjából nagyon is gyakorlatias kapcsolatához – csak szögezzük le, egyszer s mindenkorra – ennél sokkal egyszerűbb megítélni a Fidesz és a MIÉP kapcsolatát. Ehhez elegendő, például, elolvasni Csurka István heti írásait pártja lapjában; az ott olvasható Orbán-ellenes támadások – és hozzuk ezt fel akár pozitívumként is a baloldal irányába… – feléig, harmadáig sem érnek fel a kormánypártok Orbán-bírálatai… A másik rögzítésre szoruló tény: Gyurcsány azt sem tudja, vagy tagadja, hogy a magyar miniszterelnök, akkor, már a támadás napján elítélte a terrorista támadást, majd másnap az Országgyűlés ezt parlamenti határozatba is foglalta. Amelyet az akkori ellenzék is megszavazott – jó lett volna, ha közülük akár csak egyetlen egy is kikéri magának Gyurcsány Ferenc hazug állítását.

De hol itt a diplomáciai botrány, kérdezhetik önök, teljes joggal. Ott, hogy a fentieket Gyurcsány Ferenc George Bush amerikai elnökkel történt találkozóját követően vélte fontosnak elmondani. Azt követően, hogy arról beszélt: „A találkozó nem arról szólt, hogy az amerikai elnök elmondta, az Egyesült Államoknak milyen szándékai vannak, és mihez keres támogató partnert, hanem arra volt kíváncsi, Magyarországnak milyen szándékai vannak”. S ezt követte a fent olvasható, Orbán és Csurka viszonyára utaló kitétel. Azt sejtetve, mintha ez valóban korrigálandó kérdésként merült volna fel Bush és Gyurcsány tárgyalása során. Ami, persze, korántsem biztos. Hiszen még pontosan emlékezhetünk Gyurcsány diplomáciai baklövéseinek sorozatára. Képtelen volt higgadt házigazdaként fogadni öszödi birtokán az európai kormányfőket; oly annyira, hogy Blair szinte hazaviharzott. Majd olyan kijelentéseket tett II. János Pállal történt találkozása után, amelyhez hasonló mondatok sem hangzottak el a megbeszélésen. És hosszan sorolhatnánk még szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb állításait – amelyek sorába, most, az Amerikai Egyesült Államok elnökét is belekeverte.

Nem kevesebbet állítva róla, mint azt: George Bush egy primitív, bosszúálló diktátor, aki minden őt ért bírálatot nyilván tart, és annak tartalmát hosszú évek múltán is képes kíméletlenül megtorolni. Nem ismerve el a szólásszabadság gyakorlatát; sem a demokrácia egyéb önkifejezési lehetőségeit. Mert, ha nem így lenne – ugyan miért került volna szóba most Washingtonban Csurka ominózus kijelentése…? Ha – szóba került… Gondolom, logikusnak tartják a kérdésemet… Bush vélhetően azzal nyitott: aztán szabadlábon van-e még maguknál az a Csurka? Gyurcsány először szokásos misztikus hallgatásába burkolódzott (ennek prózai magyarázata egyébként az, hogy még gondolatszövésében is dyslexiás), majd ráérzett a farbára: igazgató úr, az Orbán tehet róla, mondta a megszokott sémát. Az Orbán nem volt vele elég kemény; no persze, mert kell neki a szélsőjobb támogatása. És önöknek, Magyarországnak, milyen szándékaik vannak, kérdezte Bush. Mi elítéljük Orbánt, maradt vágányon Gyurcsány. Jó, de egyébként, firtatta Bush. Egyébként is elítéljük, igazgató úr. Ja, és háztáji földet osztunk, meg panelmannát, pofákat amúgy befogjuk, és ingyenes délibábot kap mindenki a lakossági fórumainkon. Erről jut eszembe, George – az a helyzet, hogy kéne egy kis lóvé. Lefejeltük a költségvetést, mint Juhász Feri a szélvédőt. Ez van… Ha nincs lóvé, bűvölte a mi Ferink mutatóujjával Bush elnehezedő tekintetét, akkor visszajön az Orbán. És vele az az antiszemita, gonosz Csurka is, húzta meg az aduászt.

Értem, bólingatott erre Bush, na ná, hogy úgy, mint az eperfa lombja… És mi van ezzel a Zuschlaggal, kérdezte, hirtelen. Gyurcsány most sem hirtelenkedte el. Vajon mennyit tud, futott át szétszóródó gondolatain. Mondjam neki, hogy Fideszes? Hát kizártuk, felelte végül, olyan határozatlanul, hogy az már-már kormányprogramnak tűnt… Azt hallottam, újra indul, így az Egyesült Államok elnöke. Hát demokrácia van, drága elnököm, tárta szét karjait Gyurcsány. Egyelőre… Ez a szabad választások átka… Maga mennyivel is nyert 2002-ben, firtatta, látszólag logikátlanul, Bush, Úgy hallottam, maguknál is szoros volt a vége. Újraszámolták? Gyurcsány leizzadt. Elnézést, de nagyon betűz a nap, mondta, szavaihoz mély meggyőződést illesztve. Hát, az a helyzet, hogy speciel nem én voltam a pártom listavezetője; úgy, konkrétabban, nem is szerepeltem a listán. De arra emlékszem, hogy nem volt újraszámolás; nálunk legfeljebb három napig lehet reklamálni. Kizárt, hogy mi is fél évig bíróságon szarakodjunk az eredmény miatt, váltott joviálisabb hangra. Érdekes ország, élénkült meg Bush. Hát, ha már érdeklődik, kedves elnök úr, nem látogatna meg bennünket, mondjuk, jövő ősszel? Az a helyzet, hogy lesz akkor nálunk egy nagy nemzeti ünnep, és örülnénk az ön látogatásának… Nem ebből kifolyólag kerültek hozzánk azok a magyarok, akik most, itt, tüntetnek maga ellen, fitogtatta tájékozottságát George. Hát, így Gyurcsány, minden forradalom felfalja a gyermekeit, vette panaszosra a figurát. Ez tetszik, nevette el magát Bush. Ez nagyon jó… Szóval, ősszel? És még maga lesz a miniszterelnök?

No persze, ez a beszélgetés szinte teljes terjedelmében a képzelet műve. Semmilyen vonatkozásban nincs köze a valósághoz. Bush vélhetően nem kérte rajtunk számon a szabad vélemény-nyilvánítás elleni törvényalkotást, és Gyurcsány sem arra felelt a Magyarország jövőbeli szándékait illető kérdésre, hogy elítéli Orbán Viktort. De arról, hogy nem kért egy kis taxipénzt, már nem vagyok meggyőződve…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra