2005. október 13. csütörtök 23:28

 

Erre már szavam sincs

 

Pedzegettem én már ezt – azért volt a gulyáskommunizmusnak egy tagadhatatlan előnye. Nem volt olyan politikai ellenzék, akire mutogatni lehetett volna a parlamenti patkó túloldaláról: mindenért ők a hibásak… Tulajdonképpen ebbe buktak bele. És, legalább erkölcsileg, ma is ez történik velük. Mert normális, önmaga etikai érzékére valamit is adó ember előtt ez a kettős mérce ugyanolyan, mint az államadósság.

Tarthatatlan.

Túl sok szót nem is érdemes már vesztegetni rájuk. Én legalábbis, e pillanatban, képtelen vagyok rá. Ahogy szívem szerint beszélnék, úgy legfeljebb vezetés közben szoktam fogalmazni; utólag, persze, roppant szégyellem. Egészen a következő alkalomig… De, ez, most nem az a helyzet. Most azt kell véleményeznem, lehetőleg higgadtan, hogy miért sikerült már megint kihozniuk a sodrómból – ezeknek…

Elszabadultak a szocialisták vadai… Illetve – felháborodni merészelt Vadai. Azt látta igazolódni, így a hírek, hogy folytatódik a kormánypárti politikusok elleni vadászat, amit korábban Kövér László ígért. „Ez a vadászat államtitkok, adótitkok és személyiségi jogok megsértésével folyik. A gyanú szerint felhasználják mind az APEH-ot, mind a nemzetbiztonsági szolgálatot. Ma még csak Gyurcsány Ferenc adóbevallásában lehet kutakodni, holnap már mindenkiében, aki majd nem tetszik a Fidesznek. Hol van a határ? Eljött újra az a pont, ahol ki kell mondani, hogy eddig és ne tovább”! – fogalmazott…

Vajon valóban komolyan beszél…?

Nem tudom elhinni.

Mire gondol?

Volt, ugye, egy vizsgálóbizottsági Gyurcsány-meghallgatás. Amelynek során a bizottság szocialista képviselőitől arról kellett értesülnünk – a miniszterelnök érdemi válaszai helyett -, hogy „illetéktelen adatletöltés történt az adóhivatalban”. Honnan tudták? Egy, az adóhivatalban történt, s érdemben még meg sem vizsgált, belső ellenőrzésről az adóhivatal miért tartotta fontosnak értesíteni a szocialista párt „illetékes elvtársait”? Mert engem, valójában, ez izgat… Ez az önmagában is beismeréssel felérő bejelentés. Mert, amennyiben az adatok semmi érdemlegesre nem utalnak, sőt, netán a miniszterelnök korábbi gazdasági ténykedésének pozitív körülményeit bizonyítják – akkor miért kell félni az adatok állítólagos kiszivárgásáról? Elő kell azokat venni, és lobogtatni, beletömni őket, akár szó szerint is, Deutsch, vagy Szíjártó szájába. Tessék, itt van, feddhetetlen vagyok.

De nem ez történt.

Gyurcsány eskü alatt vallott a nagy semmiről. Nem válaszolt arra: miért készült egy és ugyanazon ingatlanról kétféle – egymástól jelentősen eltérő - értékbecslés? S hogy-hogy ezen nem az állam, hanem – milyen érdekes – a magánszemély járt jól. Mit jelent, egészen pontosan, az a mondat: Gyurcsány a saját villájának alagsorában működő uszoda üzemeltetőinek ma is havi egymilliót fizet. Ez a vízdíj? Vagy egyéb közüzemi számla egyenlege? Ki az üzemeltető? Vagy még ma, miniszterelnökként is, talán fizet valamelyik cégének azért, hogy használja a saját villája saját liftjével elérhető saját medencéjét? Talán, mondom, mert nem értem a helyzetet – és erre nem az a válasz, hogy „jelentsen fel”.

Ez, kérem, kocsmatempó.

Csak az anyázás hiányzik a végéről.

„Nem tetszik valami? Jelents fel”… Ez volt a rím a viceviccekben… S mégis, a legnagyobb vicc Vadai felháborodása. Aki – milyen érdekes – párttársaival együtt nem bírt azon felháborodni, amikor az ellenzék tagjait „hozták hírbe” az erre kapható sajtó segítségével. Amely sajtó még azon sem finnyáskodott, hogy terhelő bizonyítékként próbáljon felhasználni egy arra tartalmilag sehogy sem megfelelő, ráadásul lopott iratköteget. Lehozta a lap, s másnap a szocialisták egyik szócsöve nem arról kárált, hogy „Ez a vadászat államtitkok, adótitkok, és személyiségi jogok megsértésével folyik”. Nem. A szocialisták azt követelték, hogy Orbán Viktor pereljen, vagy ismerje be. Hogy mit, azt a mai napig nem merték megfogalmazni, egyértelműen és tetten érhetően kimondani, leírni. Csak csúsztatnak, sumákolnak, sejtetnek. És most, amikor a saját miniszterelnöküknek tényekre kellene felelniük – nem azt kérik tőle, hogy pereljen. Hanem azt válaszolják, kórusban tercelve a szólamra: jelentsen fel… S az adóhivatal – az egy külön történet. Azért folytat belső vizsgálatot, mert valaki illetéktelenül pillantott be az adatállományba. Miért – valami rejtegetni való van, volt, azokban?

Ha igen: miért nem ez derült ki, a vizsgálóbizottság valamennyi tagja számára? Ha nem: miért kellett egyáltalán megemlíteni, kiszivárogtatni? S miért erről kell beszélni; miért nem arról, hogy miért történt kétféle értékbecslés? Miért…?

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra