2005. november 11. péntek 22:01

 

Plázaszocialisták

 

Hétfőn, cora délután, Orbán Viktor felállt a parlamentben, és egy garanciatörvény megalkotását kezdeményezte. Válaszában Gyurcsány Praktiker (balhébunyós körökben a Balegyenes ragadványnevű…) Ferenc üdvözölte azt, bár néhány ponttal kiegészíteni óhajtotta, de sürgette: a Fidesz nyújtsa be, törvényjavaslat-formájában is. Másnap Hiller Tienman István már egy új szocialista aláírás-kampányról sajtótájékoztatott. Pénteken Szekeres Zeropont Imre és Juhász Militária Ferenc pedig tényként közölte: az ő javaslatuk a jövőt szolgálja, a Fidesz garanciatörvény-elképzelése ellenben a múlt.

Amit hétfőn nyújtanak majd be.

Hát, úgy nagyjából, ennyit a Gyurcsány-féle plázaszocializmusról. Amelyben minden szinten szinte minden van. Leginkább olyan fajta felelősség, amit Kóka KékPanda János képvisel… Amikor bejelenti: üzletember vagyok, vállalatom a Magyar Köztársaság.

Itt tartunk. Komolyan mondom: szótlan vagyok, és elkeseredett. Tudva, persze, hogy épp ez a céljuk. Akadjon torkunkon a szó; úgy szoruljon rekeszizmunkba a levegő, hogy szinte fájjon. Mert mit lehet mondani a legpofátlanabb hazugságokra? Amikor azt kérdezi egy riporter Szekerestől: hogyan akarnak a szocialisták kilábalni a nehéz gazdasági helyzetből? Mire ő visszakérdez: miből kellene kilábalni…? Arcán a legőszintébbnek látszó értetlenkedés; szinte látjuk, ahogyan homlokára tolja képzeletbeli rózsaszínű szemüvegét, a probléma tisztábban látása érdekében. És nem tudjuk: most, ez, kinek szól?

Jó – per pillanat az újságírót nézi hülyének. Pontosabban – nézeti, saját szimpatizánsaival. Akik ezt természetesen készségesen elhiszik neki. Milyen hülye egy újságíró; hát nem elhitte, hogy az unió sorozatosan figyelmeztetett bennünket? Hogy már ott tartunk: komoly európai gazdasági szakértők szerint olyan rosszul állunk, hogy az még a környező országok megítélésére is negatívan hat. De nem így van: Szekeres Zeropont Imre simán odahazudja a képünkbe, hogy miből kellene kilábalnunk? Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve. És lendületesen sóderol: a költségvetés hiánya ugyan jövőre ugyanannyi lesz, mint az idén, de a következő két évben másfél-másfél százalékkal csökken, s így 2008-ra három százalék alá szorul. Pont.

S hozzáteszi: természetes, hogy idén nagyobb volt a tervezettnél – nem lehet egyszerre adót és költségvetési hiányt csökkenteni.

Falun, szűkebb városi környezetben, az ilyennel szokták megszakítani a beszélő-viszonyt. Nem azért, mert megharagszanak rá – épp csak értelmetlen dolog egy össze-vissza fecsegő emberre időt, szót vesztegetni. Aki – hogy a végén kezdjem – hevesen tiltakozna, ha azt kérdeznénk: hogyan is képzeli, egészen pontosan, azt, hogy 2008-ban a költségvetés hiánya 1,7 százalék körüli lesz? Én nem ezt mondtam, felelné, pedig: 4,7-ből (ami, persze, ennél jövőre is több lesz…) kétszer 1,5 egyenlő 1,7. De kanyarodjunk az elejére: sem tavaly, sem tavalyelőtt, sem az idén semmiféle adócsökkentés nem volt. A költségvetés hiányát mégsem sikerült csökkenteni – sőt. Akkor miről beszélünk?

És kikkel?

Hétfőn azt kérték, hogy az ellenzék nyújtson be törvényjavaslatot valamiről, majd pénteken már azt állították róla: meghaladta az idő. A múlt. Ismételjük akkor meg: a szocialisták szerint – előterjesztők: Szekeres Zeropont Imre és Juhász Militária Ferenc - az idő már meghaladta a tizenharmadik havi nyugdíj kifizetését, a gyermekek után járó adókedvezmény megtartását, a panel-felújítási program finanszírozását, valamint azt, hogy a gáz- a gyógyszer- és a villany ára csak az infláció mértékével növekedhessen, s hogy a mindenkori kormány köteles legyen az ÁFA-t időben visszatéríteni a vállalkozóknak.

Azért hétfőn nyújtsuk csak be azt a törvényjavaslatot – hátha nem csak dumában, de írásban is elutasítják.

Tamási Orosz János      

 .

Vissza a kezdőlapra