2005. november 26. szombat 23:00

 

Szellemi Guantanamok

 

Ahogy senki sem önálló sziget, úgy semmi sem állhat önmagában; olyan, okot és okozatot egyesítő elszigeteltségben, amely fölött könnyedén pálcát törhetünk. Például: egy most felbukkant, eddig felderítetlen légi mozgásokat tartalmazó lista alapján valóban kijelenthetjük-e azt, könnyű szívvel, hogy „Románia búcsút mondhat az EU-nak, ha területén voltak CIA-börtönök”? Idézve akár, megerősítésünk érdekében, Elmar Brokot, az Európai Parlament külügyi bizottságának német (kereszténydemokrata-konzervatív) elnökét, aki szerint „a jogállamiságot valló Európában nem létezhet Guantanamo”. Brok a Potsdamban megjelenő Märkische Allgemeine című lap szombati számában ahhoz a témához szólt hozzá, hogy léteztek-e titkos CIA-börtönök Európában, annak is keleti felében. Brok szerint amennyiben bebizonyosodna, hogy Románia „ilyen törvénytelen és embertelen módon” együttműködött az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséggel, a CIA-vel, minden szerződés ellenére megkérdőjeleződne 2007-es belépése az Európai Unióba.

Eddig a hír; s én megkérdezem: vajon miért kérdőjeleződne meg…?

A Märkische Allgemeine információi szerint amúgy – hogy a teljes hírt felidézzük - egy pénteken felbukkant, eddig felderítetlen légi mozgásokról szóló lista azt erősíti meg, hogy az afganisztáni Kabul és Guantanamo között lebonyolított repüléseknél Romániát is közbeiktatták. A CIA-gépek nem Bukarestben, hanem a román fővárostól délre, egy légitámaszponton szálltak le. S ha igen…? Minden tiszteletem Brok úré, már csak világnézete miatt is, de számomra – sajnos – nem tűnik olyan egyértelműnek és határozottnak az általa levont következtetés. Mert ez a helyzet is – mint mindegyik az öreg és a fiatal Európában… - jóval bonyolultabb. Hogy el ne feledjem: sietek leszögezni az alapelvet. A legteljesebb mértékben egyetértek mindazokkal, akik elítélik a genfi konvencióknak, vagy az egyetemes emberi jogok nyilatkozatában foglaltaknak megsértőit; de ide veszem, a teljes felsorolás mellőzésével, mindazon nemzetközi szerződéseket, amelyek a személyi és nemzeti szabadságjogok tiszteletben tartását, azok megvédését tartják szem előtt.

De most akkor voltak vegyi fegyverek Irakban, vagy nem…?

Én még emlékszem arra a hosszas huzavonára, amely megelőzte az Irak ellen indított háborút. Amelyre, végül, nem született meg az ENSZ-felhatalmazás. Amely előtt mind Blair, mind Bush hamis hírszerzői jelentésekkel próbálta meggyőzni a háború jogosságáról, a prevenció elkerülhetetlenségéről, saját polgárait. S Ramsfeld öreg Európának nevezte a hezitáló, a háború értelmében kétkedő politikusok véleményének hátterét; egy olyan Európának, amely fölött eljárt az idő. De volt egy fiatal Európa, amelynek nevében Medgyessy Péter is megírta a maga levelét – helyeselve azt a háborút, amelyet, mindeddig, egyetlen nemzetközi szerződés egyetlen alpontja, de még csak záradéka sem szentesített. Ami ennél is fontosabb: joga s igazsága még utólag sem látszik érvényesíthetőnek… A terrorizmus, természetesen, nem igazolható; de egy olyan terrorizmus-ellenes küzdelem sem, amely – végső soron – szemet huny az egyetemes emberi jogok garanciáinak megsértései fölött. Arról, hogy a világ jóval bonyolultabb annál a kérdésnél: vannak-e, vagy nincsenek valahol vegyi fegyverek, s azokat be akarják-e ellenünk vetni, vagy sem; ezt Párizs óta már azok is világosan láthatják, akiket addig a média és a politika a problémák valós idejétől és síkjától eltérő dimenziókban tarthatott. Lassan-lassan például a nyugat-európai polgári középosztály is megérti, hogy a globalizáció elleni harc nem és kizárólag a fokozódó elszegényedés elleni küzdelem. Hanem a nemzeti kultúrák és személyes identitások önvédelme is; oda és vissza. És ez a harc válik lassan háborúvá…

Eközben Brok úr egy olyan Európai Unió morális álláspontját hangoztatja, amely uniót én – pillanatnyilag – nem látom valós idejűnek. Mert ez az unió, végül, megoldást talált arra, hogy tagállamai részt vehessenek egy nemzetközi jog által nem igazolható háborúban. Ez az unió nem talált megoldást arra, hogy megvédje alkotmánya preambulumában azt a szellemiséget, amely mindmáig a legnagyobb nemzetegyesítő erőnek bizonyult – ez az unió nem szerette eléggé a kereszténység szeretetét. Ez az unió nem működik elég hatékonyan annak érdekében, hogy megvédje és felzárkóztassa a kontinens gazdaságát; közös költségvetésének több mint kínos huzavonái során éppen hogy negatívan erősíti a kontinensre nehezedő külső gazdasági és kulturális erőterek nyomását. Ez az unió mindeddig a kelleténél kevesebbet tette az euró védelméért. Ez az unió a – kis túlzással – végtelenítettnek nevezhető tárgysorozatba vételeken túl nem sokat tesz azokért a regionális kultúrákért, amelyek valós veszélyben vannak. Nem hatékony a valós veszélybe kerülő anyanyelvhasználatok és anyanyelvi iskolák kérdésében; ajánlásokat tesz ugyan, de nem cselekszik a kulturális autonómiák védelmében. Ez az unió bizottságokat küld a helyszínre a vajdasági magyarverések ügyében, de fellépése nem bír ennél hatékonyabb erővel. Ez az unió – hogy ne merüljünk a részletekbe, s mert talán ez a legfontosabb, nézzük hazai szemmel az eseményeket – ez az unió tehát eltűri, hogy a „maastrichti kritériumok” teljesítése vagy nem teljesítése az utólag csatlakozott országok belpolitikai eszközévé válhasson. A francia lapok békésen, tárgyilagosan cikkeznek arról: Gyurcsány akár még jól is jöhet ki abból, hogy ellent mond az uniónak; hogy hazájában az unió ellen politizál… Az a Gyurcsány, aki egyébként a magyar keresztény, polgári politikai oldal lejáratására tesz és tett folyamatos külpolitikai erőfeszítéseket, a Szentszéktől Bushon át a román politikai vezetésig.

Azt mondom: elméleti szempontból, a moralitás álláspontján állva Brok úrnak tökéletesen igaza van. A jogállamiságot valló Európában nem létezhet Guantanamo. De mindennemű morál elfogadása, a közös jog tisztelete elsősorban az egyén e közösség felé érzett bizalmának függvénye. Ezt a bizalmat ki kell vívni, meg kell védeni, s ehhez, talán mindenek előtt, a szerethető tekintélyt kell sugároznia. Amely úgy sújt le területein a mindennemű szellemi és fizikai „guantanamok” csíráira és császáraira is, hogy senkiben még csak fel sem merül: adott esetben engedélyezze-e területein a jogállamisággal szembeni eszközöket „szállító” helikopterek leszállását.

Nem csak Romániában.

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra