2005. december 02. péntek 22:32

 

Valahol Weimarban

 

Háttér és rivalda ismét együtt érvényes. Mert az előtérben zajló, különös ágálás mögöttesében valami olyasmi egyesül, ami könnyen veszélyessé válhat. Vagy talán már e pillanatban is az; sokkal fojtóbb, mintsem gondolnánk. Néhány napja az ismert – pillanatnyilag leginkább anarchista baloldali – filozófus egy rendőrállam baljóslatú árnyát festette elénk a Népszavában. Több olyan súlyos állítást is levont a magyar rendőri szervek működéséről, amelyekre a belügyminiszternek minimum reagálnia kellett volna – de nem tette. És a csönd még árulkodóbb. Majd, egy talán látszólag sokkal apróbb jelenség: a legnépszerűbb, legnézettebb televíziós showműsor beharangozójaként azt lehetett olvasni: a rendőrlányok szépségversenyére eredetileg tíz versenyzőt választottak ki, de végül tizenegyet vonultattak fel. Mert akit elutasítottak, végül be kellett hívni. Megfenyegették ugyanis a szerkesztőt, odatelefonálva neki: akire egy rendőr haragszik, arra mindegyik haragudni fog. Jobb, ha ért az üzenetből… Talán igaz, talán nem; mindenesetre ezt olvashattuk. Hogy a médiareklám részeként bukkant-e fel egy lehetséges rendőrterror víziója, vagy sem; nem tudjuk. De a történetnek nem lett folytatása; s ezek szerint azt kell elfogadnunk, hogy lehet benne valami…

Vagy ha nem – az még súlyosabb. Mert a médiaszakemberek úgy gondolták: a valóságra hajazó történettel tálalhatják a showt. Egy olyan sztorival, amelyen, igazából, senki sem lepődik meg. Ám megnézik a műsort, azt figyelve – na, melyikkel nem annyira kedves a műsorvezető…   

S a harmadik már félig-meddig a rivaldafénybe érő mozzanat: hétfőn kezdi vizsgálni az Orbán-kormány energetikával kapcsolatos árpolitikáját a parlament energetikai albizottsága és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal. A szocialisták ugyanis hűtlen kezelésre gyanakodnak, ami, ha igaz, nem maradhat következmények nélkül. Újra kezdődik tehát a Keller-féle ámokfutás; ám ezúttal egy magasabb – illetve, szerintem – alantasabb osztályba lépve. Ez ugyanis roppant különös fordulata az áramár-vitának. Az emberek anyagi helyzetének javítása helyett egy kriminalisztikai megközelítést láthatunk; amelynek nagyon érdekes általános konzekvenciái is lehetnek. Mert ez a vizsgálat – precedenst teremt. Elszakadva a konkrét helyzettől. Megteremti annak lehetőségét, hogy egy kormány bármikor elrendelheti elődei működésének büntetőjogi felülvizsgálatát. Ami nem baj – csak el kell dönteni, hogy mikortól kezdődjenek a vizsgálatok.

Mert a mai napig sem tudjuk azt, pontosan, hogy 1989-ig mikor mennyi külföldi hitelt vettünk fel, s azt mire fordította – pontosan – az adott állampárt. Bizonyítani természetesen nem tudom, hogy valóban hűtlen kezelés esete forog-e fenn; de azért ez a kérdés nagyon sokakban felmerül. Egyszer végre ki kellene vizsgálni – s ez a vizsgálat nem maradhat következmények nélkül. De, ugyanezért, felül kell vizsgáltatni, a gazdasági rendőrséggel, valamennyi korábbi kormány döntéseinek tartalmát és azok mechanizmusait; ahogyan, ez alól, természetesen, a jelenlegi sem vonhatja ki magát. Mert egy adott szakágazati döntés fölé, lám, a következő ciklus bármikor ráboríthatja a „hűtlen kezelés” gyanúját. Milyen rendszer felé tartunk, egészen pontosan…?

Ha a jogállam felé, akkor – hogy nagyon-nagyon cinikus legyek – nincs semmi probléma. Talán még a választásokat sem olyan fontos megnyernünk; elegendő, ha szerződtetünk néhány nagyon jó ügyvédet. Akik, ha kell, a nemzetközi bíróságokig viszik ügyeinket. Minden múltbéli tisztázatlan, sanda, a hűtlen kezelés gyanúját erősen felvető történést; de akár a jelenlegi miniszterelnök egyre cinkeltebb uniópókerét. Aki, persze, ugyanakkor egyre átlátszóbban blöfföl. S amit megvalósít, az maga a hűtlen kezelés: egy ország hitelességének, megbízhatóságának kockáztatása; s oka a sokak által már felvetett gyurcsányi szerepzavar-túltengés. Erőskezű vezetőt akar játszani ott, ahol – valójában – csak az „adminisztratív eszközökben” rejlő erőre támaszkodhat. Mondjuk ki: diktátor a rivaldában, s lopakodó diktatúra a háttérben. A baj az, hogy ennek helyszíne még csak nem is egy banánköztársaság, s nem egy weimari peremkerület; hanem egy lerobbant, ócska háztömb, körfolyosóval és vicealbizottságokkal – valahol a Weimari Köztársaságban.

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra