2005. december 05. hétfő 23:44

 

Két dátum lábjegyzeteként

 

„A nagypolitika láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel” – olvasom egy korrekt hangvételű, tárgyilagosságra törekvő cikkben. Amely Sólyom László eddigi száz napját teszi mérlegre, s megállapítja: az államfő egyik politikai oldallal sem keres, és nem ápol közelebbi kapcsolatokat. Még aznap kiderült: nem így van. No, nem a cikk megfontolt megállapítása téves, hanem az, hogy a nagypolitika ne tudna mit kezdeni a helyzettel…

Tud.

S bár látszólag Orbán Viktor ellen indított támadást, valójában a köztársaság elnökét is megpróbálja kínos helyzetbe hozni, esetleg megzsarolni. Ez, persze, nem fog sikerülni; Sólyom közéleti múltja elég határozottnak tűnik ahhoz, hogy megtippeljük: az ártó szándékok ezúttal is lepattannak majd róla. De addig is – teremtenek egy különös szituációt, amelyre később majd, mint ténynek látszó esetre tudnak majd hivatkozni. Hogy kik? Hát azok, akik először írnak valamelyik lapba egy olvasó levelet, majd később, jegyzeteikben, erre az olvasói levélre hivatkoznak. S akik, mind közönségesen fogalmazva – nem tudnak számolni.

Mi is történt?

Orbán Viktor kijelentette: még százhuszonöt nap van hátra a választásokig. Lehet, hogy hét, vagy tizennégy napot tévedett; s még az is lehet, hogy nem is ezt mondta, egészen pontosan. Az utóbbin sem lepődnék meg – vajon hányszor idézték már őt, szándékosan pontatlanul és elferdítve, az utóbbi másfél évtized során…? Nem egyszer, s nem kétszer… S az, hogy százhuszonöt, vagy százharminckettő, végül is oly mindegy lenne; de nem. A mai szalagcímek már hírül adták: Botrány – Orbán elárulta a választások időpontját. S a szabaddemokraták szerint pedig egyenesen államfőnek képzeli magát – ugyanezen okból. Holott – lehet, hogy csak utánaszámolt.

Sólyom László nyilatkozatának. Aki a Népszabadság riporterének mondta el: „…a számára irányadó szempontok az alkotmányban és a kétharmados törvényekben találhatók, de tanulmányozta a miniszteri indoklásokat, valamint az Országgyűlésben és a parlamenti bizottságokban folyó viták anyagát is. Ezek alapján a kiírásra legkorábban január közepén kerülhet sor, mivel a törvény szerint a választást legkésőbb 72 nappal a szavazás napja előtt ki kell tűzni. A választásokat április 1-je és május 31. között kell megtartani. „Én a választási dátumokat április 1-je előtt 72 nappal fogom nyilvánosságra hozni” – nyomatékosította”.

Ez a nap jövő év január 19-re esik; pontosan százhuszonöt – vagyis már csak százhuszonnégy… - nap múlva tudni fogjuk: mikor megyünk választani. A nyilatkozat betűhív logikája szerint pedig nagy valószínűséggel április 8-án, hiszen ez a legközelebbi vasárnap a bejelentést követő hetvenkét napon belül.

Ennyire egyszerű. Orbán Viktor utána számolt, és megtippelte a dátumot. Sem egy, a saját becsületére még valamennyire is adó médiában, sem egy párt megnyilatkozásaiban ez nem úgy szerepelne: Orbán „mutyizik” az államfővel. Mert bárki utána számolhat, és bárki ugyanerre a következtetésre juthatna. Hogy Sólyom László, ha egy kicsit kacifántosan, és ha egy kicsit körmönfontan is, de november 24-én – az idézett interjú megjelenésének napján – nyilvánosságra hozta a jövő évi választások időpontjait. Vagy marad az az eset: rosszul interpretálta szavait az újságíró…

Ennyi a történet. De a tények ezúttal sem érdekelték a kisebbik kormánypártot, és a túltengő kormánysajtót. Rágalmaztak. Nagy nyilvánosság előtt. Az a kisebbik baj, hogy beismerték: nem tudnak számolni. Sebaj. Ez – költségvetési kérdésekben, ikerdeficit valós számaiban, munkanélküliségi rátákban, satöbbi – eddig sem zavarta őket. Megszoktuk. Ahogyan azt is: hogyan próbálnak nyomást gyakorolni az emberekre, és az emberre – szándékos félremagyarázásokkal. Összeesküvést sejtetnek ott, ahol ilyesmiről egyértelműen szó sem eshet; akár a legfőbb közméltóság tekintélyének rovására. Akinek, ezek után, csak két választása marad: vagy bejelenti április nyolcadikát, mint a választás első fordulójának napját – vagy egy későbbi dátumot közöl. Az első esetben máris kész az alaptalan, de a populizmus minden eszközével bevetett gyanúsítás, hogy Orbán Viktornak próbál kedvezni; a második esetben viszont (ha Sólyom egy későbbi napot választ) azt fogják hangoztatni: lám, erősebbek vagyunk. Meghátrálásra késztettük. Úgy táncol, ahogy mi fütyülünk…

Partner lehet-e egy ilyen tisztességtelen, szennyes játékban Sólyom László? A válasz természetesnek tűnik – no de a józan matematika alapján a százhuszonöt (plusz-mínusz egy-két hét) nap is annak tűnt. „…érzem a puskapor szagát, érzem, hogy mi van a levegőben” – mondta, ugyanabban a beszédében, Orbán Viktor. Nem kellett sokáig várnunk ahhoz, hogy a mi orrunkat is megcsapja a bűz egy újabb lökéshulláma…

Amúgy meg, a tárgyilagosság kedvéért, elmondanám: édesanyámat, míg élt, nem tudtam meggyőzni a magam politikai álláspontjáról. Kitartott baloldali meggyőződése mellett; attól, aki tizenhárom éves korában már illegális kommunista volt – ez elfogadható. (Noha ez úgy sikerült neki, hogy ő vezette a nagyapám sejtjének névsorát, és stikában rákörmölte a saját nevét is, amiért az első mozgalmi pofont épp az illegális párttitkártól kapta; mondom, az elsőt, de hagyjuk…). Mondandóm lényege: az édesanyám április nyolcadikán született. Ez a nap, számomra, szent. Ezért, ha kérhetem; bár ugyanolyan kificamított kocsmalogikával, mint ahogy ti számoltok; - ne anyázzatok. Kérem…

 

***

 

S ha már a dátumok véletlenszerűsége így szóba került – december ötödikével se szórakozzatok. A feleségem születésnapja, házasságkötésem évfordulója, hogy Télapóról már ne is beszéljek. Persze, nektek is van miért emlékezni erre a napra: 1956 december ötödike kapcsán, például. Amikor felpörögtek az ellenforradalomért járó megtorlások; amikor megkezdődött az a háromnapos pártülés, amelynek nyitányaként elhurcoltak kétszáz értelmiségit; amikor elhatároztatott a kegyetlen megtorlások szándéka. Amely nap történelmi fontosságát Grósz Károly még 1989-ben is kiemelte – vajon valóban lehetett volna erre „a politikai kiszorítás megengedett eszközeivel” is válaszolni? 

De ne csapongjunk – beszéljünk, persze, a hozzánk közelebb lévő december ötödikéről. Amikor valami „fájdalmasan félresiklott” (Sólyom Lászlót idézve), s amely nem a „nemzeti felelőtlenség napja” volt (Gyurcsány Ferenc állítása), hanem egy kormánykoalíció felelőtlensége. Amelynek azóta sincs mentsége – bár azt látványosan keresgéli. De nézzük a tényeket. Az a kormány, amely előbb „nemzetpolgári” státuszt (Hiller István ötlete) adományozott volna a határon túli magyaroknak, s utóbb alkotmányba foglaltatta azt, ami annak szellemiségében eleve ott honos; az a kormány semmilyen gyakorlati eredményt nem tudott felmutatni a vajdasági magyarverések kivizsgálásának, a székelyföldi autonómia megteremtésének, a kárpátaljai magyarok szabadabb beutazásának megteremtésében. Erőt, azt persze feszít, de kérdés, hogy milyen irányba…? Egy év alatt sem sikerült összehívni a MÁÉRT küldötteit; s azóta sem sikerült érdemi bejelentéseket tenniük annak az egyszerű ténynek a megalapozására: összetartozunk.

Mert amikor a nemzetről van szó, akkor – egy a tábor, egy a zászló. Amikor a megmaradásról, kultúránk megőrzéséről, az identitás szolgálatáról van szó – akkor, igenis, egy a tábor, egy a zászló. Hadd mondjam ki, sokadszor az erre jobban hivatott számszaki professzorok után: egyetlen pazarló fillérünkbe sem került volna a kettős állampolgárság megadása; úgy, és abban a formában, ahogyan az számos európai országban működik. Erre nemet mondani, és ellene kampányolni, már egy évvel ezelőtt is csak annak állhatott érdekében, aki úgy gondolta: Európa nem az unió, hanem a széthullás felé tart. Mert egyébként, a maga realitásában szemlélve: az esetlegesen elfogadott referendum után megkezdődött volna a törvényalkotás realitása. Ezt vagy sikerült volna, vagy nem, elfogadtatni a tisztelt házzal (ha egy pillantást vetünk a több cikluson átívelő alkotmányos mulasztások listájára, akkor az utóbbit valószínűsíthetjük). A választás után ismét terítékre kerül – s mire megszületik a törvény, addigra Románia tagja az uniónak. Ismétlem: a higgadt, optimista verzió szerint. S egy működő unióban a nemzeti összetartozás gesztusának nemzetállami törvénybe foglalása – még inkább gesztussá lényegül. Nem folytatom – de nézzük meg, hogy miként is viselkedünk mi, azóta, a hivatalos politika szintjén, az unióval szemben… 

S amikor további válaszokat keresünk, azt is ki kell mondanunk: ha az identitás szolgálata helyett az kerül előtérbe, hamisan, hogy „milyen sokba kerülhet ez nekünk”, akkor megérthetünk valami nagyon lényegeset. Nem a bágyoni, vagy a técsői magyarok ellen viseltek itt háborút – hanem a ceglédi, a debreceni, vagy akár a zuglói magyarok ellen. Egy identitás őrzése ellen. Mi, anyaországi magyarok kaptuk a nagyobb pofont – ezt az erdélyiek, ha csalódtak is, mégis pontosan tudták. Már akkor, amikor vigasztalni és bocsánatot kérni rohantunk hozzájuk; holott mi szorultunk, s szorulunk, az ő vigaszaikra. És nekünk, itthoni szellemi földönfutóknak, lenne szükségünk megtartó, erősítő imáikra…

…Nem december, hanem szeptember ötödikén, s még 1526-ban írta egy levelében Frangepán Kristóf, kit sokan kárhoztattak, mert „elkésett” a mohácsi csatából: „E csapás hasznos volt; mert ha a magyarok a török császáron diadalmaskodnak, ki élhetne tovább alattok, ki maradhatna meg közöttök, s lenne-e határa kevélységöknek?” Ennyit arról, amit nemzeti felelőtlenségnek neveznek – egyesek. Mindannyiunknak el kell tűnődnie azon, készülvén a változásokra, hogy mi, és ki tanít bennünket ünnepre s ki, vagy mi – ünneptelenítő nemzeti gyászra…

Tamási Orosz János

Olvasói hozzászólás:

Feladó: "R.T." <...@....hu>
Címzett: <mkdsz@hu.inter.net>
Tárgy: két dátum lábjegyzeteként
Dátum: 2005. december 5. 8:12

Tisztelt Szerkesztőség!
Tamási Orosz János cikkéhez annyit tennék hozzá, hogy jövő április 8. szerintem szombat, tehát a válsztás esetleges dátuma április 9 lehetne.  Orbán Viktor szombati beszédében a 125 nap április 7-re, azaz péntekre  utalna. Nem hiszem, hogy komolyan azt hinné, hogy pénteken tartanák a  választások első fordulóját. A másik észrevételem, ha január 19-én  megtudjuk , mikor lesz a választás, akkor nem 124 nap múlva fogjuk  megtudni, hanem jóval hanmarabb.

Üdvözlettel R.T.

 .

Vissza a kezdőlapra