2005. december 12. hétfő 22:52

 

Jövőre nélkülük, ugyanitt

 

Kuncze Gábor kijelentette: sajnálja, hogy Mécs Imre nem a két kormánypárt közös jelöltjeként, hanem a szocialisták listáján indul a következő választáson. Azt pedig különösen sajnálja, hogy ezzel „Mécs Imre kidobta az ablakon az elmúlt 50 évet”. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos kijelentés. Ne hagyjuk feledésbe merülni. De mielőtt elemeznénk, csak a rend kedvéért mondom: arról a szabaddemokrata Kunczéról van szó, aki mostanában rendre higgadt, nyugodt, demokráciához méltó hangnemet követel, miközben a Fidesz kapcsán „a parlamentben ülő narancsfelfújtról” beszél, s – szintén a legnagyobb ellenzéki párt változtatási javaslataihoz hozzáfűzve – arról, hogy „mi ennyi hülyeséget nem tudunk öszehordani”. Na szóval, ez a Kuncze Gábor az, aki szerint Mécs Imre kidobta az ablakon az elmúlt ötven évet.

Mire gondolhatott?

Vegyük sorra. Amennyiben ez azt jelenti, hogy a szocialista párt választási listáját – igaz: kényszerből – előnyben részesítő Mécs Imre valamiféle 1955-től datálandó szabaddemokrata értékeket dobott ki ezzel az ablakon, akkor – melyek lehetnek azok? Amelyeket, ezek szerint, Kuncze viszont azóta is következetesen a magáénak vall. Elképzelni sem tudom…

Nem is akarom. Kár ezzel viccelődni – ennél nagyobb hülyeséget úgysem tudnék összehordani. Azokról a szabaddemokratákról, akik – Kuncze szerint – nem akkor dobtak ki, akárhány évet, az ablakon, amikor összeálltak a szocialistákkal, a bársonyszékek kedvéért. Lépésükkel messze megelőzték Mécs Imrét; neki, akkor, talán még rémálomként sem fordult meg a fejében, hogy egy napon szocialista képviselőjelöltként indul a választásokon. Nem, nem gondolt ő még erre, akkor, amikor Kuncze – kidobva az ablakon nem ötven évet, csak fél évtizedet – koalíciót kötött velük; akkor, amikor Magyar Bálint – oda sem hederítve a szabaddemokrata alapítók sorozatos kilépéseire – beült Horn kabinetjébe, miniszternek.

Nem mentegetem én Mécs Imrét, félreértés ne essék; csak megkérdezem: a Kuncze most mire fel ennyire finnyás? Nevetséges. Na persze, valahogy el kell érnie, hogy beszéljenek róluk. A pártjukról. Amelynek, lám, úgy tűnik, már valóban nincs egyetlen árva ötlete sem. Arra nézvést: hogy is kellene jövőre bekerülni a parlamentbe?

Mert csak arról beszélnek: mit nem akarnak. Kuncze ma reggel kizárta a Fidesszel kötendő koalíció lehetőségét, de azt is közölte: ha nincs SZDSZ 2006-ban a parlamentben, akkor kormányváltás van, vagyis szerinte az MSZP nem fog tudni egyedül kormányt alakítani. És ezt kinek üzeni? A Gyurcsánynak? Aki időközben rendesen összeguberálta saját ígéret-csomagjába a szabaddemokrata standardokat; az adócsökkentéstől (lásd gatyaletolás) kezdve az adócsökkentésig. Mert, amit ezen kívül szoktak mondani, arról váltig azt gondolom: még egy-másfél százalék mozgósításához is kevés… Választási programjuk nincs; mondom: amivel, liberális pártként, meg tudnák különböztetni magukat a gyurcsányi szólamoktól – azt „fletócica” összevadászta. Maradt az üres fenyegetődzés: drága szocialista szavazók, ha nem ránk fogtok szavazni, akkor kormányváltás lesz. Akik értetlenkedve kérdezik maguktól: jó, de ha nem a szocikra szavazok, akkor nem lesz?

Mert hát már a múltkor is csak hajszálon múlt; illetve, hogy pontosak legyünk, az a hajszál ott is éktelenkedett: hiszen az öt százalék, ugye, négy egész kilencvenöt század volt… És most, egy ilyen négy éves kormányzati munka után – jobb lesz? Na ná, hogy nem…

Az csak nekünk lesz. Jobb. Nélkülük.

(tamási)

 .

Vissza a kezdőlapra