2006. március 21. kedd 23:04
Versnyi hazám
versgyűjtemény
Versnyi hazám – Sík Sándor: Bizonytalanság
Sík Sándor:
Bizonytalanság
,,Viszontlátásra!'' - mondod búcsúzóra
,,Jövőre!'' - mondanád, és megzökken a szó.
Jövő! - de mit hoz máma még az óra?
A búcsúzás, ki tudja, nem búcsúztató?
Nem tudhatod, mi vár az utcasarkon?
Mi húz a levegőben? a föld alatt mi váj?
Reggel ha ébredsz, vár-e csendes alkony?
Mit hoz, ha elpihensz, a reggeli sugár?
Egyre-kettőre három jön-e? kétes.
Nem tudhatod, mit írt felőled odafenn
Eleitől a Könyv, a hétpecsétes,
És lenn mit ír elő fejedre az Ütem?
Bekopogtatsz szomorú embereknél,
S ha közelükbe érsz, nevetnek untalan;
És egyre sírnak, akikkel nevetnél.
Csak egy a bizonyos: minden bizonytalan.
Ha erre fordult életed kalandja,
Végy nagy lélekzetet, s amint jön, úgy fogadd.
Merj ugrani kicsinyből a Nagy Bizonytalanba,
Az Egyetlenbe, mely bizonynál bizonyabb.
Nézz a szemébe a bizonytalannak,
Mondd: Itt vagyok, jöhetsz, magam megyek eléd:
Nincs váratlan, nincs nem-szeretem annak,
Aki a csillagokba ágyazta életét.
Csepp káderei mi a Tervezőnek,
Előre, teljesítsük, ami ránk szabatott:
Futószalagján térnek és időnek
A Végtelenbe nyúló Műszakot.
